BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 7.

- Szóval, mit óhajt, Mr. Smith? – kérdezte Kathryn, amikor belépett Daniel irodájába, és maga is nagyon csodálkozott azon, hogy a hangja teljesen normálisnak hangzott, pedig nagyon félt, és fejében egymást kergették a gondolatok.
- Foglaljon helyet, Kathryn – mutatott a tárgyalóasztal körül elhelyezett székekre a férfi. – Az ötletem már nem is annyira érdekes, egyébként is biztos vagyok abban, hogy egyedül is remekül helytáll majd. Most kaptam egy szörnyű hírt a rendőrségtől, ami biztosan magát is megrázza majd: Tania McLeod-ot ma éjjel meggyilkolták!
- Istenem! – kiálltotta Kat, és esze ágában sem volt felvilágosítani a férfit arról, hogy ő már néhány órával a gyilkosság után tudott Tania haláláról. – De hát mi történik itt?
- Azt talán még senki sem tudja – lépett közelebb a nőhöz Daniel. Kat most örült annak igazán, hogy nem ült le az előbb, mert két gyors lépéssel elhátrált a férfi közeléből.
- És mi lesz most a Corona Tőzsdeügynökséggel?
- Gondolom, kirendelnek egy ügygondokot ideiglenesen a cég vezetésére. Az is elkézelhető, hogy én leszek az – mondta a férfi, és tovább közelített Kat-hez. Kat látta, hogy már nem tud tovább hátrálni, kénytelen volt megállni, és lábát megvetve, bátorságát összeszedve a férfi szemébe nézett.
- Ez a maga számára mindenképpen örömteli fejlemény, nemde, Mr. Smith?
- Hogy mondhat ilyet! – kiáltotta felháborodottan a férfi. – Bár nekem nem voltak régi barátaim az elhunytak, mégis mélyen megrázott a haláluk! Mégis mi okom lenne az örömre? Egyáltalán hogyan feltételezhet rólam ilyesmit?
- Bocsásson meg, Mr. Smith – hajtotta le a fejét Kat. – Nem is tudom, mi ütött belém … a megrázkódtatás … tudja, hogy Ron a legrégebbi, legjobb barátom volt … de most már lassan indulnom kell, ha nem akarok elkésni Mr. Teveral-től – nézett az órájára.
- Semmi baj, megértem – mondta békülékenyen Mr. Smith. – Menjen csak, még van néhány perce, hogy összeszedje magát. Talán egy kávé majd segít, vagy igyon egy pohár vizet.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő, Mr. Smith – mondta Kat, és remélte, hogy hangja eléggé őszintének tűnik, holott legszívesebben tíz körömmel esett volna neki a férfinak. Valahogyan kijutott az irodájába, táskája mélyére süllyesztette Ron levelét, és néhány perc múlva úton volt a Teveral Holding épülete felé.


- A rohadt életbe, ha ez igaz, akkor ő is veszélyben van – átkozódott Johnson hadnagy valamivel 10 óra után, amikor lehallgatta Kathryn üzenetét. Néhány pillanat alatt átgondolta a helyzetet, majd a telefon után nyúlt:
- Kathryn Taylor üzenetrögzítője! Kérem, a sípszó után hagyjon üzenetet, amint lehet, visszahívom! Köszönöm.
- A francba – mondta Matt, és újra tárcsázott.
- Maria, kérem hívja fel a Harty, Boone & Smith Ügyvédi Irodát, és kapcsolja át a mobilomra! – kérte a diszpécsert. Az összeköttetés egy perc alatt létrejött.
- Harty, Boone & Smith! – jelentkezett egy kellemes női hang a vonalban.
- Matt Johnson hadnagy vagyok, és azonnal beszélnem kell Ms. Taylorral!
- Sajnálom uram, de Ms. Taylor nincs az irodában. Óhajt számára üzenetet hagyni?
- Nem óhajtok, viszont azonnal tudnom kell, hogy hová ment!
- Ms. Taylor a Teveral Holding-ba ment, személyesen Mr. Teveral-hez.
- Köszönöm, sokat segített! – bontotta Matt a vonalat.
Először arra gondolt, hogy felhívja a Teveral Holding-nál Kat-et, azután mégis úgy döntött, hogy inkább odamegy, így nem vesztegeti az időt azzal, hogy Kat-et próbálja utolérni telefonon. A Teveral Holding épülete az egyik legnagyobb volt a városban, Matt is pontosan tudta, hol van, és azt is, hogy legalább 20 perc, amíg odaér. Bár nem tudhatta, most fenyegeti-e konkrét veszély az ügyvédnőt, de Ronald McLeod után Tania McLeod halála meggyőzte arról, hogy akárki is áll az ügy – és a gyilkosságok - mögött, az bármire képes lehet, és ha csak feltételezi, hogy Kathryn Taylor tudhat valamit róla, az a nő halálos ítéletét jelenti!

- Nem semmi ez a pasas – gondolta Eddie Cohen, miközben leparkolt a Teveral Holding mélygarázsában, nem messze Kathryn Taylor autójától. – Először megölette Ronald McLeod-ot, aztán azt a szőke ribancot is, de előtte még eljátszadozott vele a motelban. Szó ami szó, én is eljátszadoztam volna vele, kár, hogy nem volt rá lehetőségem – vigyorgott magában. – De ez a másik csaj is jó bőr, talán vele nem kell olyan gyorsan végeznem, mint a másikkal!
Eddie profi volt. Profi bérgyilkos, és büszke volt magára, nagyon. Ő nem élvezetből ölt. A gyilkosságot üzletnek tekintette, és mélyen lenézte, betegesnek tartotta azokat, akik élvezetet lelnek az áldozataik halálában. De – gondolta – az, hogy nem okoz örömet megölni, nem jelenti azt, hogy ne okozhatna némi élvezetet előtte! – a gonosz vigyor ottmaradt az arcán, miközben a mélygarázs liftjét figyelte.

- Köszönöm, hogy eljött, Ms. Taylor – nyújtott kezet Kat-nek Mr. Teveral. – Nagyon örülnék, ha a munkakapcsolat a két cég fúziója után sem szakadna meg közöttünk! – mondta az öregúr mosolyogva, és kikísérte Kat-et az irodájából. Kat a lift felé indulva meglepődve látta, hogy az egyik fotelból Matt Johnson hadnagy emelkedett fel.
- Maga hogy került ide? – kérdezte Kat. – Az üzenetemben arra kértem, hogy a házamban találkozzunk délben, innen éppen oda indultam.
- Ügyvédnő, ha igaz, amit állított, magának fogalma sincs, milyen veszélyben lehet – mondta Matt, és a könyökénél megfogva a lift felé irányította a nőt. – Meggyőződésem, hogy otthon sincs biztonságban. Most be kell jönnie velem a kapitányságra, felveszem a vallomását arról, amit tud, azután pedig valamelyik védett lakásunkban gondoskodunk a védelméről addig, amíg a gyilkost el nem kapjuk.
- Nem hagyom magam megfélemlíteni és bezárni! – tiltakozott Kat. Magával megyek a rendőrségre, vallomást teszek, és a nálam lévő dokumentumok alapján letartóztathatja a gyilkost, ezzel vége lesz ennek a szörnyűségnek, és folytathatom az életemet én is, ahogyan szeretném.
- Nézze, Ms. Taylor, azért ez valószínűleg nem ilyen egyszerű, de vitatkozni ráérünk később is, most az a legfontosabb, hogy bejöjjön velem a rendőrségre! – léptek ki közben a liftből, és indultak el Matt autója felé.
- És mi lesz a kocsimmal? – kérdezte Kat.
- Az autójáért elküldök valakit – mondta Matt, miközben a parkolót figyelte. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy nem érte teljesen váratlanul az a golyó, ami elsüvített a feje mellett.
- A francba, erre nem számítottam – káromkodott Eddie Cohen, és a pisztolyáért nyúlt. Gyorsan kellett cselekednie, amikor meglátta, hogy a nő nincs egyedül, úgy döntött, a borítékot megkeresheti később is, a legfontosabb, hogy a spiné ne hagyja el élve a parkolót, és ha meg kell ölnie a pasast is, hát legyen. Célzott, és lőtt.
Csak Matt csak kiváló reflexeinek köszönhették az életüket. A férfi egy villámgyors mozdulattal belökte Kat-et a legközelebbi kocsi mögé. A következő lövésre már válaszolt, és néhány pillanatig csak a lövések csattanásai hallatszottak, majd beindult a parkoló riasztórendszere, és az épület biztonsági őrei futva érkeztek a helyszínre. Nem messze Kat-éktől kigurult egy fekete Ford, és csikorgó gumikkal elsüvített.
- Jól van? – segítette fel Johnson hadnagy Kat-et.
- Jól vagyok – mondta Kat.
- Akkor most már nem vitatkozik velem tovább, és hagyja, hogy megpróbáljam megvédeni?
Kat csak bólintott, és közben csodálta a férfi higgadtságát. – Hát persze, rendőr – gondolta -, nyilván hozzá van szokva, hogy lőnek rá, de én nem, én egyáltalán nem, és nem is szeretném megszokni! – Hagyta, hogy a férfi az autóhoz vezesse, és elindultak a kapitányság felé.