- „Mondd csak, Leo, szerinted mitől lesz valaki sikeres író? – kérdezte.
- Négy dolog kell hozzá – gurította be Leo a második golyót. – Először is, fiatalság. A fiatalság jó, a fiatalság mesés. Ha az ember meg tud jelentetni egy könyvet, mielőtt a szerző betölti a huszonötöt, nyert ügye van. És ha ennyire fiatal, akkor alighanem még egyedülálló, ami azt jelenti, hogy a magazinokban el lehet helyezni fotókat, amin modellekkel, filmszínészekkel és médiacézárokkal fényképezkednek, anélkül, hogy a férjük vagy a feleségük cirkuszolna. A francba! – A következő golyója átperdült a lyukon és megint kifordult belőle. – Habár a balhét is jól el lehet adni.
Most Jacken volt a sor. Könnyedén begurította a golyóját, miközben Leo, dákójára, mint dárdára támaszkodó harcos folytatta a kiselőadását.
- A második dolog a külső. A természetes jó megjelenés a legjobb, de mindenféle kiegészítőkkel és kameraállásokkal is sokat el lehet érni. Ó, de kár! … Ha nőről van szó, és rá lehet venni, hogy meztelen fotókat engedjen magáról, remek. Ízléses képekről beszélek, természetesen.
Újra elhelyezkedett az asztal mellett, és újabb golyót küldött az útjára. – A harmadik dolog a kapcsolatok. Ez lényegében bárki, akit ismersz, és gazdag, híres vagy befolyásos. Az általában jobb, ha a szerző maga nem ilyen. Senki sem szereti a felvágósokat.
Leo megpróbálkozott egy kacifántos karambollal, de mellélökött, és majdnem a fehér golyót találta el. Jack az asztal körül körözve keresgélt valamit, amit meglökhetne, az esze máshol járt, és rosszul játszott.
- Végül pedig ott van a bibi. Ez akármi lehet, bár általában valami szomorú vagy rossz dolog. Korábbi kábszerezés, agyament vallás, szexuális bántalmazás – habár ez már egy kicsit lecsengett. Néha jó a leszbikusság, a férfi homoszexualitás elmegy, de csak módjával. A betegségek isteniek, feltéve, hogy nem fertőző, vagy – hogy is mondják? – csettintett Leo az ujjával.
- Halálos?
- Ha nem torzítja el a külsőt. Vicces, de a halálos betegség egészen sikeres lehet, ha a halál egybeesik a megjelenéssel. Persze, akkor egykönyves szerző marad.
Leo kritikus szemmel figyelte, ahogy Jack annyira előrehajolt, hogy szinte ráfeküdt az asztalra. – Ha a kékre mész, a másik dákóra lesz szükséged. – Leakasztotta a falról, átadta Jacknek, majd folytatta. – Ha nő az illető, tuti siker, ha bevallja, hogy iszonyúan el volt hízva, persze csak akkor, ha már nádszálkarcsú, és hozza a dagi képeket a PR-kampányra. Egen. Ezek az alapvető dolgok: a négy alapszabály: fiatalság, jó megjelenés, kapcsolatok és a bibi. Kitaláltam rá egy rövidítést: Fiam, MegKapod a Baromi sok pénzt. – Leo felkuncogott. – Ohó, azt hiszem, maszkot kaptál.
De mi van a tehetséggel? Mi van a stílussal? Mi van a szenvedéllyel, a szellemmel és az emberiességgel? Jack megtartotta magának a szavakat. Nem akart hülyének látszani.”
(Robyn Sisman: Jóbarátok, Európa Könyvkiadó, 2002)
Nos, ez is egy vélemény, egy amerikai írónő véleménye, melyben a kérdést könyve író főhőse teszi fel egy irodalmi ügynöknek. Tudom, feltehetően nem mindenben adaptálható a magyar viszonyokra, de úgy gondolom, azért bőven van benne igazság.
Ti mit gondoltok erről?
