BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 6.

Kat visszabotorkált a konyhába, és friss kávét főzött. – A fenébe, mi történik itt? – kérdezte magától, és arra gondolt, hogy az lenne a legjobb, ha sosem tudná meg erre a kérdésre a választ. Az elmúlt két napban még Ron halálhírét sem dolgozta fel, és most Tania… ez nem lehet véletlen! Elképzelni sem tudta, hogy miért ölhették meg Ront, de az már eszébe jutott, hogy Taniának köze lehetett hozzá – bár lehet, hogy csak a nő iránt érzett ellenszenve miatt gondolta -, de most, hogy Tania is meghalt … bár ettől még nem lehetetlen, hogy köze volt Ron halálához … Istenem, mit is gondolok – kiáltott fel magában, és megborzongott. Köntöst, papucsot húzott, és kisétált a teraszra. Alig pirkadt, a lassan felkelő nap fénye vörösre színezte az ég alját. Kat a kávéjába kortyolt, és megpróbálta az agyát gyakorlatias gondolkodásra fogni. Lehettek Ronnak zűrös ügyei? Amennyire Kat tudta, a Corona Tőzsdeügynökség feddhetetlen társaság volt, Ront pedig jobban ismerte annál, minthogy feltételezte volna róla, hogy kétes ügyletekbe keveredjen. De Tania? Taniáról Kat gyakorlatilag bármit el tudott képzelni, és azt is tudta, hogy Ron feleségének ugyanakkora befolyása volt a cég ügyeire, mint Ronnak, sőt, a gazdasági ügyekért felelős vezetőnek talán még tisztább rálátása is volt a pénzügyekre. Igen, Taniáról simán elképzelhető, hogy belekeveredett valamibe. De ha így is volt, miért ölték meg Ront? Ron talán rájöhetett a felesége piszkos ügyeire, ezért kellett meghalnia? Esetleg megzsarolták, megfenyegették Tania miatt, Ron pedig eldöntötte, hogy a rendőrséghez fordul, ezért ölték meg? Megannyi kérdés, és Kat nem tudta a választ. Visszaemlékezett arra, amikor utoljára látta Ront a repülőtéren: barátja egy kissé feszültnek tűnt, de ez simán betudható annak, hogy a Corona Tőzsdeügynökség vezetése nem egyszerű feladat. A férfi utoljára arról beszélt, hogy ideje lenne egy kicsit lazítani azon a megfeszített munkatempón, ami évek óta jellemezte, és amivel olyan elképesztő sikereket ért el. – Egy kicsit elfáradtam – mondta Ron -, és úgy tervezem, hogy elviszem Taniát néhány hétre egy kis, déltengeri szigetre, ahol tökéletesen kikapcsolódhatunk, hiszen mind a kettőnkre ráfér a pihenés. – Amikor erről beszélt, csak úgy csillogott Ron szeme. Kat nagyon örült Ron boldogságának, bár változatlanul nem értette, barátját mivel tartja ennyire a bűvkörében Tania. Tény, hogy gyönyörű nő volt, és okos is egyben, de az arrogancia, gőg, ami belőle áradt … Kat tényleg nem értette, Ron ezt hogy nem vette észre. Most már mindegy, és Kat nem akart haraggal gondolni Taniára. Fázósan összébb húzta magán a köntösét, majd úgy döntött, hogy ha már aludni nem tud, legalább lezuhanyozik, és beugrik az irodába, mielőtt 9 órára Mr. Teveral-hoz megy. Nagyot sóhajtott: az élet megy tovább, és neki is meg kell birkóznia legjobb barátja elvesztésével.

Fél nyolcra Kat megérkezett az irodájába. Asztalához ülve észrevette az ismeretlen feladótól érkezett, „saját kezű felbontásra” jelzésű sárga borítékot. – John Ulrich, vajon ki lehet? – forgatta a kezében, majd felbontotta. Nem gondolta volna, hogy a boríték tartalma egy pillanat alatt megváltoztatja az életét.
„Drága Kat! – olvasta Ron kézírását. „Sokat gondolkodtam azon, hogyan mondhatnám el neked azt a szörnyűséget, amire az elmúlt napokban jöttem rá. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán bölcs dolog-e belevonni téged, hiszen nem gyerekes csínytevésről van szó, ahol nem tudni semmit lenne a legbiztonságosabb, de már késő. Tudom, hogy nem hívhatlak fel, nem küldhetek e-mailt, személyesen sem beszélhetünk erről, mert figyelnek, a telefonjaimat lehallgathatják. Az egyetlen dolog, amit tehetek, ez a levél, talán ezt nem kapják el. Szörnyű nehéz beismernem, hogy Taniával kapcsolatban igazad volt: korántsem az a földre szállt angyal, mint amilyennek én láttam őt. Kiderült, hogy az elmúlt évben ellopta, elsikkasztotta az ügyfeleink pénzét, a könyvelésben fiktív pénzzel helyettesítette, és egy kajmán-szigeteki bankszámlán helyezte el. Ráadásul Tania nem egyedül követte el ezt a borzalmat: Daniel Smith, a szeretője segített neki. Gondolom, el tudod képzeli, milyen lelkiállapotban vagyok azóta, amióta rájöttem a sikkasztásra, és arra, hogy Taniának szeretője van. Egyelőre fogalmam sincs, mit tegyek, de muszáj volt valakivel megosztanom ezt a szörnyű titkot, és ez a valaki csak te lehetsz, akiben a világon mindenkinél jobban megbízom! A levél mellett a borítékban megtalálod azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják az állításaimat – legalábbis ami a sikkasztást illeti. Tania és Daniel Smith viszonyát nem tudom bizonyítani, de tudom, hogy igaz. Kérlek, ha bármi történne velem, és én már nem tehetem meg, juttasd el ezeket a papírokat a rendőrségre! Bocsáss meg nekem, hogy ekkora terhet teszek a vállaidra, nagyon bízom abban, hogy nem neked kell végigcsinálni, de most már tudom, hogy Tania és Smith bármire képesek lehetnek, és attól félek, hogy nekem már nem lesz lehetőségem lebuktatni őket!
Kat, te vagy az életemben az a biztos pont, akire mindig számíthattam! Sajnálom, hogy nem hittem az emberismeretedben, amikor Taniáról volt szó, sőt, még haragudtam is rád azért, mert nem tudtad elfogadni azt a nőt, akit mindennél jobban szerettem. Kérlek, bocsáss meg ezért! Most már csak arra vágyom, hogy túl legyek ezen a szörnyűségen, és újra kezdhessem az életemet.”
- Kathryn, de jó, hogy itt van, eszembe jutott valami, amit javasolhatna Mr. Teveral-nek a mai megbeszélésen – nyitott be Kat irodájába Daniel Smith. Kat felemelte a fejét, és szemeiben olyan borzalom ült, amikor a legfiatalabb cégtársra nézett, amelyet képtelen volt elleplezni.
- Valami baj van? – kérdezte a férfi.
- Nem … semmi – találta meg a hangját Kat. – Kissé fáj a fejem, és nagyon rosszul aludtam az éjjel – söpörte egy halomba a papírokat Kat, és igyekezett visszagyömöszölni azokat a borítékba. – Kaphatnék esetleg néhány percet, mielőtt megbeszéljük a javaslatát?
- Persze – szólt a férfi, és közben a nagy, sárga borítékot nézte Kat előtt az asztalon. – Megtenné, hogy 10 perc múlva felkeres az irodámban?
- Ott leszek – válaszolta Kat, és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy irodájának ajtaja becsukódott a férfi mögött. Gondolkodás nélkül nyúlt a telefon után.
- Matt Johnson üzenetrögzítőjét hallja, kérem, hagyjon üzenetet, vagy hívja a kapitányságot a 212 755 5348 telefonszámon!
- New York-i Központi Rendőrkapitányság, miben segíthetek Önnek?
- Jó reggelt, Kathryn Taylor vagyok, beszélhetnék Matt Johnson hadnaggyal, kérem?
- Sajnálom, asszonyom, Johnson hadnagy nincs a kapitányságon. Óhajt esetleg üzenetet hagyni?
- Nem, köszönöm, majd később megpróbálom újra hívni!
- Matt Johnson üzenetrögzítőjét hallja, kérem, hagyjon üzenetet, vagy hívja a kapitányságot a 212 755 5348 telefonszámon!
- Hadnagy úr, Kathryn Taylor vagyok. Tudom, miért gyilkolták meg Ront, és talán azt is, miért kellett Taniának meghalnia. Délelőtt van egy tárgyalásom, azt lehetetlen lemondani, de délben hazamegyek, kérem, jöjjön el a házamba, mindenképpen beszélnünk kell!
Miután ennél többet e pillanatban Kat nem tehetett, igyekezett lecsillapítani háborgó idegeit, és besétált Daniel Smith irodájába.

Eddie Cohen éppen kedvenc kávézójában reggelizett, amikor megszólalt a mobilja.
- Új megbízásom van magának, Cohen – hallotta.
- Miről van szó?
- Kathryn Taylorról. Tudja, kicsoda a nő, látta őt McLeoddal a repülőtéren. Feltehetően mindent tud, ezért nem maradhat életben.
- Nem probléma – mondta Cohen, és lenyelte utolsó korty kávéját.
- Mielőtt megöli, meg kell szereznie tőle egy nagy, sárga borítékot. A nő 9 órától a Teveral Holding épületében lesz, ha vége a tárgyalásnak, utána elkaphatja, de addig nem ölheti meg, amíg a borítékot meg nem szerezte.
- Rendben, de az ár pontosan a kétszerese annak, mint amit legutóbb fizetett!
- Az ár ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekes, csak a végeredmény számít! Ne baltázza el!
Cohen elégedetten elmosolyodott, majd elindult a Teveral Holding épülete felé.