BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 2.

- Merre jár, Johnson? – hangzott fel Matt mobiljában Lauder kapitány erőteljes hangja.
- Éppet a Kathryn Taylort szállító mentőt kísérem a St. Mary Kórházba, uram, Ms. Taylor ugyanis sokkot kapott, amikor közöltem vele Ronald McLeod halálhírét.
- Valóban sokkot kapott?
- Ennyire nem lehet jó színésznő, és ezt a mentőorvos vizsgálata is igazolta. Nagy biztonsággal állíthatom, hogy Ms. Taylor nem tudott arról, hogy McLeod-ot megölték, így a gyanúsítottak listájáról törölhetjük.
- Várjon még azzal a törléssel, hadnagy! – intette Matt-et a kapitány. – A tanúvallomásokból, a halottkém vizsgálatának eredményéből és McLeod mobiltelefonjának cellainfomációiból tudjuk, hogy minden valószínűség szerint Kathryn Taylor látta utoljára élve az áldozatot. Vele beszélt utoljára telefonon, a repülőtéren több tanú is látta őket együtt, viszont senki sem látta McLeodot élve azután, hogy együtt ebédelt Ms. Taylorral. Úgyhogy sokk ide, vagy oda, én egyáltalán nem látom bizonyítottnak Ms. Taylor ártatlanságát! Maga viszont most nem mehet be a kórházba, vissza kell jönnie a kapitányságra. Ha jól értem, az ügyvédnő állapota jelenleg egyébként sem tenné lehetővé a kihallgatást. Néhány óra múlva beszélhet a kezelőorvosával, akkor majd pontosabb információink lesznek arról, hogy mikor tehet tanúvallomást Ms. Taylor.
- Értettem, uram, máris indulok – fordult kocsijával a kapitányság irányába Johnson hadnagy. Bár Kathryn reakcióját látva nehezére esett a nő bűnösségét feltételeznie, a Lauder kapitány által elmondott tények miatt mégsem zárható ki teljesen, hogy az ügyvédnőnek valami köze lehetett a gyilkossághoz.

Mattnek sűrű napja volt, hiszen több ügyben is nyomozott egyszerre, ráadásul délután még egy bírósági meghallgatáson is részt kellett vennie a vád tanújaként. Fáradtan szállt ki az autóból, és már 9 óra is elmúlt, amikor eszébe jutott, hogy még nem beszélt a kórházzal.
- Johnson hadnagy vagyok, és Ms. Kathryn Taylor kezelőorvosával szeretnék beszélni – indította el a hívást, majd belekortyolt egy pohár félszáraz vörösborba.
- Dr. Ramon vagyok, miben segíthetek? – szólalt meg a vonalban egy határozott női hang.
- Ms. Taylor állapotáról szeretnék felvilágosítást kapni, és arról, hogy Ön szerint mikor lesz kihallgatható állapotban?
- A páciens jelenleg alszik, nyugtatót kapott. Kihoztuk a sokkos állapotból, jól van, leginkább pihennie kell. Erős, összeszedett személyiség, véleményem szerint holnap már beszélhet vele.
- Köszönöm, doktor! – tette le a telefont Matt, és kinyújtózott a kanapén. – Milyen más volt ennek a nőnek a reakciója McLeod halálhírére, mint a feleségé – gondolta. Visszagondolt arra a napra, amikor Tania McLeod-al közölte, hogy a férjét meggyilkolták. Bár a nő megrendültnek látszott, Matt számára nem volt igazán meggyőző, a hadnagy Mrs. McLeod-ról az első benyomás alapján kialakított véleménye pedig egyáltalán nem volt hízelgő. Egy kőkemény, határozott üzletasszonyt látott maga előtt, aki a férje halálhírét inkább egy bosszantó apróságnak, mint tragédiának élte meg. Fiatal nő, Matt tudta, hogy 30 éves, az a fajta szépség, aki 10-20 év múlva is ugyanilyen gyönyörű lesz, de olyan arroganciát és hidegséget árasztott magából, hogy ember legyen a talpán, akinek közeledni támadna kedve hozzá. Fotómodell alkat, és tudja is magáról, hogy ha végig megy a 5th Avenue-n, megáll a forgalom. A férje cégénél gazdasági igazgató. McLeod szintén fiatal kora ellenére – 32 éves múlt nemrég – igazi nagykutya volt, a tőzsdeügynökség, amelyet vezetett, szinte szárnyalt, az egyik legjobb hírű társaság a pénzügyi piacon. Ronald McLeod és ifjú, szép hitvese igazi álompár volt, megvolt mindenük, amit csak kívánhattak: pénz, siker, hatalom. De akkor mi történhetett, amitől hirtelen darabokra tört ez a színes álomvilág? Miért kellett Ronald McLeod-nak meghalnia? Matt Johnson hadnagy azzal a reménnyel bújt ágyba, hogy holnap végre beszélhet Kathryn Taylorral, és ez a beszélgetés talán közelebb viszi a rejtély megfejtéséhez.