Rita07 alkotása

Az utolsó levél – Rita07

Drága Lindsay!

Ne haragudj a csúnya írásomért (már, ha egyáltalán el tudod olvasni), de nincs időm még csak levegőt venni sem, ezért kénytelen vagyok a taxiban írni.

Jól vagyok, tényleg (leszámítva a sajgó lábamat, ami azért fáj, mert ez az idióta taxis elütött, de legalább enyém lett a fuvar. Ez bizony nagy szó délután négy körül!) nem kell aggódnod… annyira. Minden a régi.

A főnököm még mindig egy segg, aki képtelen megkülönböztetni a feketét a szürkétől, ezért még ennyi év után is engem csicskáztat. Tudod, hogy mi a legújabb feladatom? Rendezzem be a házát! Mintha én valami lakberendező lennék vagy mi. Mondjuk ez már javulás, hisz már nem én fürdetem/sétáltatom/etetem a házi kedvencét. De mondd, mégis mit csináljak? Tudom, tudom, most ráznád a fejed, mélyet lélegeznél, jól megráznál, és közölnéd, hogy azonnal mondjak fel. De nem lehet. Tudod miért? Mert otthon az egereimet etetnem kell! Bizony, jól láttad, azt írtam egereimet. Mert nekem azok is vannak! A minap találtam őket a mosogató alatt. Egy igazi kis egér család! Agyonütni mégsem üthettem őket, hisz olyan kicsik és védtelenek! Mikor pedig szólongattam őket, hogy jöjjenek ki, és menjek a lakásomból, nem hallgattak rám. Esküszöm, hogy a családfő (gondolom, hogy az volt) még fújtatott is rám! Pedig azt hittem, hogy az a macskák szokása… na mindegy. Azóta úgy vagyok vele, hogy túlélem. Amíg nem találkozok kígyóval, az állatbarát énem kerekedik fölül az utálom-az-állatokat énem felett.

De elkanyarodtam a tárgytól, hol is tartottam? Á, igen, Ryannél a bosszantó főnökömnél. Múltkor elvágta az ujját, és követelte, hogy hívjak neki mentőt. Mikor közöltem, hogy elég lenne csak a patikába lemenni, teljesen kikelt magából. Ja, és még mindig Lindának hív. Akárhányszor kijavítom, hogy az én nevem Abbigail, mintha csak a falnak beszélnék. Tényleg ennyire szürke és jelentéktelen vagyok?

Most, hogy a szürkét említettem, tudod mi van az ölemben / vesémben / mellemben / vállamban? Egy szürke szőnyeg. Bizony ám! Ryan szerint a házhozszállítók nem adnák meg a szőnyegének a kellő tiszteletet… Nos, abban biztos vagyok, hogy ők bizony sokkal, de sokkal több tiszteletet adnának ennek a rohadt textíliának, mint én. Máris gyűlölöm, és ha nem nézne rám olyan furcsán Raji (így hívják a sofőrt) akkor biz’ Isten, lehugyálnám!

A családi állapotom továbbra is változatlan. Egy jelölt sem akad Stephen óta. Tudtad, hogy ph-val írja a nevét?? Még ebben is hazudott az a rohadék! (Amellett, hogy nem döngette a nővéremet, illetve, hogy van állása.) Mondd, miért nem jöttem rá, hogy csak kihasznál?? Tényleg ennyire süsü vagyok??

Raji túlságosan is a visszapillantót nézegeti… A francba! Persze, hogy azt nézegeti, hisz pasi, nekem pedig a fél mellem kint van ebből a rohadt blúzból. Morcosan vette tudomásul, hogy megigazítottam. Hát nem tudom sajnálni, amúgy is inkább az utat kéne néznie, hisz ami itt van az brutális! Ma az emberek meghülyültek. A szokottnál is több balesetről számolt be a BVC. És ezt nem én mondtam, hanem Ian Markovtól idéztem! Nem mintha tudnám, hogy általában hány baleset történik naponta, hisz nincs időm tévét nézni! Arról nem is beszélve, hogy általában metrózok. Ryan csakis azért fizeti ki a taxit, mert a szőnyegét hozom. Komolyan nem százas az az ember!

Apa és anya továbbra sem beszélnek egymással. Mégis ki képes azért elválni, mert a feleség sosem rak mazsolát a salátába?? (Nem mintha normális lenne ez az elvárás, ugyanis senki sem rak mazsolát a salátába!) Természetesen apám az az önjelölt idióta, már elnézést. És tudod mi a „legvicesebb”? Az, hogy mindketten nekem nyavalyognak. NEKEM! És mikor azt mondom nekik, hogy bocsi, de rohanok, nincs időm, megsértődnek! Szerintem apám kitagadna ilyenkor. Persze a nővéremnek nem telefonálhatnak a mézeshetek alatt. Csakhogy Stephen és ő már vagy három hete a mézesheteiket ünneplik. Bár nem tudom, hogy Stephennek honnan volt pénze erre… bár… ha jól emlékszem, félálomban voltam és ment a tv, ahol bemondták, hogy a minap bankot raboltak. Az egyik figura meglehetősen hasonlított az exemre. Lehet, megmondom Rajinak, hogy kerüljünk egyet a rendőrség felé.

Őrületes, ami ebben az utcában van! Mindenkinek elgurult a gyógyszere? Nagyon úgy tűnik… szétrobban a fülem a sok dudálástól, ráadásul majd’ megsülök! Na, végre elindult a sor.

Már alig várom, hogy elszabadulhassak innen és meglá

- Jó estét, Ian Markov vagyok a BVC riportere. Teljességgel állíthatom, hogy a város ma megbolondult. Ha tehetik, ne üljenek ma volán mögé, mert szokatlanul sok baleset történt a nap folyamán. A legszerencsétlenebb tragédiának egy fiatal taxi sofőr, Raji Dabu és egy még fiatalabb lány, Abbigail Smith esett áldozatul a belvárosban. Egy ámokfutó oldalról beléjük hajtott, és a mentők már nem tehettek értük semmit sem. A gázoló jelenleg kórházban van, de az értesüléseink szerint nincs komolyabb baja. Kérem, figyeljenek egymásra és vezessenek óvatosan! A szó a stúdióé.

Megjegyzések:

            Amikor megláttam a betűtípust, felkiáltottam, hogy: "Na, végre!". Persze tudom, hogy te a kisujjadból kivágtad ezt, de akkor is. Teljes mértékben bele tudtam élni magam a helyzetbe, mivel, azt hiszem, én is a szürke kisegér kategóriájába tartozom. De, hogy még arra sem vették a fáradtságot, hogy megmondják az állapotát.... Köszönöm, csak így tovább!:)

* * *

            Rita, ezt a novellát le sem tagadhatnád! Ha név nélkül küldted volna el, akkor is tudnám, ki írta, mert annyira „Ritás” a stílusa! Vagány, vicces, fordulatos, tele „páratlan váratlanságokkal”. Nagyon tetszett, gratulálok!