Mottó:
"Veszélyes hely ez a világ, és sokkal nehezebb megmaradni benne, ha egyedül vagyunk!"
A szeretet nem ilyen!
Mostanában egyre többet nyelem a könnyeimet. Úgy érzem, semmi sem olyan, semmi sem úgy sikerül, ahogyan kellene. Nézem a penge vékony szájat, a dühtől ívben megfeszült hátat – és nem értem. Nem értem, miért nem elég jó az, amit adni tudok! Törődöm veled, de neked ez nem kell. Segítenék, de nem engeded. Nem beszélsz velem, nem válaszolsz nekem! Valahányszor elfog a szomorúság, arra gondolok, hogy biztosan az én hibám, mert soha, semmit nem csinálok jól. De azután arra is gondolok, hogy ez nem igaz, és még ha igaz is lenne, el kellene tudni fogadnunk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, vagy legalábbis meg kellene próbálnunk. Nem lehet mindenkit megváltoztatni, és nem is biztos, hogy meg kell változtatnunk valakit ahhoz, hogy szeretni tudjuk. A szeretet elfogadó. Megértem a gondjaidat, megértem, hogy feszült vagy és ideges, csak az nem értem, miért nem leszek soha elég jó – neked!
