tag:blogger.com,1999:blog-40490947108107335872024-03-13T02:04:53.745+01:00Cafe KatarinaKatarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.comBlogger72125tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-40634212860101391182012-04-28T22:41:00.005+02:002012-04-28T22:41:44.292+02:00Gondolatok a reményről<span id="goog_1048874523"></span><span id="goog_1048874524"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitxB9OsrxV10J46Rd8njdOQpH0gEbosARcyiAnBOPK4eXjawtsbBzw4rRj-0WvZsYvS6jNKfcn0O4fIUEbn2x2d42MlcrgS2K3wUjO1XCCLkAd0yCXqnJS3RdVOzgVZavbbnlqqJLE-LFR/s1600/Rem%C3%A9ny2.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitxB9OsrxV10J46Rd8njdOQpH0gEbosARcyiAnBOPK4eXjawtsbBzw4rRj-0WvZsYvS6jNKfcn0O4fIUEbn2x2d42MlcrgS2K3wUjO1XCCLkAd0yCXqnJS3RdVOzgVZavbbnlqqJLE-LFR/s200/Rem%C3%A9ny2.bmp" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">„Este van, este van, ki ki nyúgalomba!” –
jutottak eszébe Arany János szavai, mikor a konyhában egy bögre illatos
gyümölcsteával az asztalhoz ült. Majdnem kilenc óra volt, besötétedett, és
végre a gyerekek is elaludtak, csend borult az otthonára. Lezajlott a „kis esti
elmebaj”, ahogy magában azt a néhány órát hívta, ami hétköznap a gyerekekkel
töltött estéit jelentette. Imádta a gyerekeit, talán túlságosan is szerette
őket, és mint a gyerekek általában, ezzel gyakran vissza is éltek. Nem volt elég
következetes, tudta jól, de tehetetlen volt: fia mosolyától, és lánya szemének
csillogásától mindig ellágyult, és nem is volt ereje mindig minden meccset „végigbokszolni”
a gyerekekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> De
most csend volt és nyugalom. Esténként, amikor a gyerekek már aludtak, még mielőtt
őt is legyűrte volna a fáradtság, rövid időre magára maradhatott a
gondolataival. Ilyenkor nem hallatszott az „Anya, anya!”, és nem kellett főnökei,
kollégái rendelkezésére állnia, senki nem akart tőle semmit – ezek voltak az ő
pillanatai. A teába kortyolt,
cigarettára gyújtott, és miközben a konyhaszekrényt bámulta, fejében egymást
kergették a gondolatok. Gyomrában nem enyhült a görcs, marokra fogta a
feszültség. Arra gondolt, amire mindig: vajon meddig bírja még, hol van az a
határ, amit már nem tud átlépni, ahol már nem győzhet? Ezek voltak azok a
pillanatok, amikor magánya súlya is szinte elviselhetetlen teherként nehezedett
rá. Százszor olyan nehezek a terhei, mint annak, akinek van kivel megosztania.
Régóta, túlságosan is régóta egyedül volt már, minden döntést egyedül hoz meg,
minden felelősség őt terheli. Törődött a gyerekeivel, a családtagjaival, a
barátaival, de vele ki törődik? A külvilág a határozott nőt látta, aki keményen
helyt áll a munkájában és családanyaként is, karakánul képviseli a véleményét,
igyekszik a gyerekeit megóvni minden bajtól, de érezte, egyre nehezebb
elrejtenie a félelmeit, a csalódottságát és a fájdalmát. A fegyelmezettség
álarca egyre inkább repedezett rajta, torkát sírás szorongatta akkor is, ha nem
bántották, a mosoly is ritka vendég volt az ajkán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> Arra
gondolt, mi az, amitől ennyire kikészült, hiszen az élettel való küzdelemben
több évtizedes rutinja van, a felelősség sem újdonság számára, hiszen még
szinte gyerekként kellett önállóvá válnia, megedzette a sorsa, mi az, amitől
úgy érezte, elfogyott az energiája, és ismeretlen rettegés fojtogatja? A tudat,
hogy hamarosan elveszíti az állását. Azt a munkát, ami eddig is csak szűkösen
biztosította a megélhetésüket, és ami nem jelentett biztonságot, kiutat a sárga
csekkek szorongató tengeréből, nem volt álommunka sem, nem adott annyi
sikerélményt, amennyire vágyott, de legalább volt, és arra a kevésre, amit a
konyhára hozott, legalább biztosan lehetett számítani. Eddig. Most tudja, hogy legfeljebb
két hónap még, amíg tudja, hogy reggel merre induljon, miután iskolába vitte a
gyerekeket, és azt is tudta, hogy a fizetése hónap elején rendben megérkezik a
bankszámlájára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> Nem
mostanában derült ez ki, hetek, hónapok óta állást keres, egyelőre
sikertelenül. Csalódottsága annál is nagyobb, mert nem pusztán munkára vágyik,
bármire, amit megfizetnek, olyan állást szeretne, ahol pont őrá van szükség,
arra, amit ő tud, a tapasztalataira, a képességeire, mindarra, amitől ő az,
aki. Nem a papírjaira, nem arra, amit nem tud nyújtani, hanem arra, amit tud –
és az nem kevés! Amióta dolgozik, mindig arra vágyott, hogy a munkája olyan
legyen, amit szívvel-lélekkel végezhet, kihívást keres, olyan helyet, ahol
küzdeni kell, de a küzdelem végén elismerés és megbecsülés várja, ahol a
szívét-lelkét beleadhatja abba, ami sokkal, de sokkal több lehet a számára,
mint egyszerűen csak munka. Egyszer eddigi életében mindez megadatott neki, és
most attól fél, hogy többet nem találja a helyét. De ha igazán őszinte akar
lenni önmagához, minden feszültsége abból ered, hogy attól fél, semmilyen
munkahelyet nem talál. Az álmai rémálmok, a tehetetlenség bénító, mert itt és
most nem igazán rajta múlik, lesz-e megoldás erre a problémára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> A
következő bögre teánál azt teszi, amit akkor szokott, ha úgy érzi, segítségre
van szüksége. Tudja jól, hogy az ő életében neki mindig és mindenért küzdeni
kell, de azt is tudja, hogy még sincs egyedül. Ha úgy érzi, mindent megpróbált,
a lehetőségek elfogytak, a remény utolsó morzsáival azokat szólítja, akik még
nem hagyták cserben:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> -
<i>Kedves őrző és segítő angyalok! Ti, akik vigyázzátok a lépteinket, és akik
megóvtok bennünket attól, hogy nagyobb bajunk essék annál, mint ami ahhoz kell,
hogy tanuljunk a hibáinkból, kérlek, segítsetek nekem újra! Tudjátok, mit érzek,
és mit gondolok, előttetek nincsenek titkaim, azt is tudjátok, mitől félek, és
mire vágyom! Az életemben most becsukódni látszik egy ajtó. Mindennél nagyobb
szükségem van arra, hogy kinyíljon egy másik ajtó, és hogy a másik ajtó mögött
megtaláljam a lehetőséget arra, hogy tovább küzdhessek! Nagy feladatom van az
életben, két gyerek sorsa függ az én sorsomtól. Nem kérek többet annál, mint
amennyit kaphatok, csak az esélyt kérem, semmi mást, az esélyt, hogy tovább
mehessek előre az utamon! Köszönöm, hogy mellettünk álltok, köszönöm, amit
adhattok nekünk!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> A
szavak elfogynak, talán nem is lenne igazán szükség rájuk, hiszen azok, akiknek
az üzenet szól, megértik az érzést, a gondolatot is. A kimondott szavak annak
kellenek, aki most bizonytalan és fél, de tudja, hogy a reményt nem adhatja
fel, mert addig, amíg csak él, neki küzdenie kell!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-16820532696444849762011-12-31T07:45:00.003+01:002011-12-31T07:48:47.436+01:00Boldog új évet kívánok!<span style="font-size: large;"><br /></span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #646464; font-family: Arial, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><b><i><span style="color: #646464;">Megköszönve
azt a sok biztatást és kedvességet,</span></i></b></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">amit 2011-ben tőletek kaptam,</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">minden kedves olvasómnak és</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">írótársamnak</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">eredményekben, sikerekben,</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">örömökben gazdag,</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><b><i><span style="color: #646464;">nagyon boldog új esztendőt kívánok!</span></i></b><span style="color: #4b4b4b;"><o:p></o:p></span></span><br />
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">2012-ben veletek,
ugyanitt!</span></i></b><span style="color: #4b4b4b; font-family: Vollkorn, serif; font-size: 11.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Vollkorn, serif; font-size: 24pt;"><br /></span></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-QUe8HXSW4CE/Tv6vkET1rJI/AAAAAAAAAVo/aKPzlTWbRXM/s1600/b%25C3%25BA%25C3%25A9k1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="http://4.bp.blogspot.com/-QUe8HXSW4CE/Tv6vkET1rJI/AAAAAAAAAVo/aKPzlTWbRXM/s400/b%25C3%25BA%25C3%25A9k1.jpg" width="400" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="background: white; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<b><i><span style="color: #646464; font-family: Vollkorn, serif; font-size: 24pt;"><br /></span></i></b></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-30792663573251263092011-12-24T07:36:00.002+01:002011-12-24T07:37:12.734+01:00Karácsonyi üdvözlet<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Kedves Olvasóim!<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Eljött hát a karácsony, a
szeretet és az öröm ünnepe! Karácsonyi jókívánságaim mellé ezúttal egy rövid novellát
hoztam. Néhány héttel ezelőtt Freya ötlete volt, hogy írjunk karácsonyi
darabokat, és én örömmel láttam neki a feladatnak.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Az alábbi írás nem habos-csipkés
történet, nem is több annál, mint aminek szántam: üzenet arról, hogy még a
legrosszabbnak, legsötétebbnek látszó helyzetekben is meg lehet találni a fényt!<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">A novella előtt pedig itt ragadom
meg az alkalmat, hogy békés, szép, szeretetben és örömökben gazdag karácsonyt
kívánjak mindenkinek!<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ajHws-UyL9c/TvVySfnOBkI/AAAAAAAAAU4/WTfl2KRFXCE/s1600/G%25C3%25A1borD%25C3%25B3rikar%25C3%25A1csonyi%25C3%25BCdv%25C3%25B6zlet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://1.bp.blogspot.com/-ajHws-UyL9c/TvVySfnOBkI/AAAAAAAAAU4/WTfl2KRFXCE/s400/G%25C3%25A1borD%25C3%25B3rikar%25C3%25A1csonyi%25C3%25BCdv%25C3%25B6zlet.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Kis karácsonyi varázs<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Ez volt az a pillanat,
amikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Minden zavarta, nagy volt a zaj,
erősek a fények, és nem békét érzett, hanem mindent elborító zűrzavart. A
konyhában már elkészült a vacsora, a karácsonyfát is feldíszítették a
gyerekekkel, csak az ünneplés maradt hátra, de pont ez nem működött. Tudta,
hogy most ki kell szellőztetnie a fejét, mert ha nem teszi, ma még robbanni
fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Amikor kilépett az
utcára, meglepve látta, hogy havazik, és nem is akárhogyan: hatalmas, gyönyörű
pelyhekben hullott a hó. A park felé indult. Rex, az öreg németjuhász ifjonti
lelkesedéssel ugrándozott a lába mellett, mert szerette a havat, még akkor is,
ha az elfedte a számára annyira fontos, ismerős és ismeretlen szagokat. Azt is
csak most vette észre, hogy besötétedett, annyi volt a dolga, hogy jószerivel
az ablakon sem nézett még ma ki. Hetek óta ugyanazzal a problémával küzdött: a
karácsonyi hangulat idén csak nem ért még el hozzá. Hiába az üzletek szebbnél
szebb, csillogóbbnál csillogóbb ünnepi díszei, vagy a rádióból szinte megállás
nélkül áradó karácsonyi zene, ő csak nem érezte jól magát, pedig egyébként
szerette a karácsonyt. Gyermekkora karácsonyait is szerette, bár az ünnep
többször hozott szomorúságot, mint ahányszor örömet. Később néhányszor
magányosan is töltötte a karácsonyt, mégis minden évben talált valami szépet
benne. Most nem. Annyi volt a gond és a baj az idén, úgy érezte, hogy a
problémákkal való versenyfutásnak már sohasem lesz vége. Voltak veszteségek is:
véget ért egy több évtizedes barátság – és a legfájóbb, hogy most sem tudja,
miért -, más barátoktól a távolság választja el. Elveszített néhány illúziót is
– de ezek az illúziók olyanok, mint a bumeráng, elveszíti és visszakapja őket
azért, hogy újra elveszíthesse. Voltak csalódások, és kitűzött célok is,
amelyek később elérhetetlennek bizonyultak. Telnek-múlnak az évek, karácsonyok
jönnek és karácsonyok mennek, de a teljesség érzete csak nem adatik meg.
Szomorú volt, mert imádott adni, de az idén nem tudott. Ismerte az ajándékozás
örömét, sokaknak szeretett volna örömet szerezni, mégis, ezen a karácsonyon ez
sem adatott meg, és ez fájt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Ahogyan lehajtott
fejjel bandukolt, egyszer csak felkapta a fejét a csendre. Ahogyan vastagodott
a hólepel, úgy lett nagyobb a csend is körülötte. Megállt és felemelte a fejét,
hagyta, hogy arcát a megcirógassák a hópelyhek. Mintha csengettyű szólt volna …
csilingelő hangot hallott, hitetlenkedve nézett körül, de nem látott senkit.
Fejét rázva tovább indult, amikor hangot hallott újra, s mintha valaki
megérintette volna az arcát. Most nem csengő szólt, amit hallott, csak suttogás
volt csupán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 150%; margin-left: 53.4pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Karácsony van, miért szomorkodsz?
Ez az ünnep a szereteté és az örömé! Ne arra gondolj, ami nem sikerült, hanem
arra, ami igen! Ne a veszteséget számold, hanem az örömöket! Ne a félelmeidet
lásd, hanem a bátorságot, ne a rosszat, hanem a szépséget! Tedd félre most a
bút és a bajt, mindegyik megvár! Nyisd meg a szíved, a lelked, fogadd be
mindazt, amitől ünnep ez a nap!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Csodálkozva nézett körül, de a
néptelen parkban rajta kívül nem volt senki. Nem tudta, ki szólhatott, de a
szavak gyógyírként hatottak rá. Még nem indult haza, a házak között sétált
inkább. Benézett az ablakokon. Már álltak a karácsonyfák, a gyertyák fényétől
színesebb lett az este. Egy fiatal lány jött szembe az egyre sűrűbb hóesésben.
– Boldog karácsonyt! – intett, és mosolyogva továbbment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Ideje volt hazatérni,
hiszen őt is várták. A lakásba már könnyebb szívvel lépett be. Vacsora után
körülállták a karácsonyfát, a gyerekek megkapták az ajándékokat, s egy bögre
illatos teával a kezében ő is osztozott az örömükben. Bár az ajándékok
szerények voltak, fia is, lánya is megkapta, amire vágyott, szemükben nem
látott csalódottságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Órákkal később,
amikor már mindenki aludt, ő az ablaknál állt a karácsonyfa mellett, és
gyermeki öröm töltötte el, ahogyan csodálta, hogyan csillognak a színes gömbök
a gyertyafényben. Homlokát az ablaküveghez támasztva nézte a behavazott tájat,
s ahogyan a hópelyhek elfedték a kinti szürkeséget, úgy tisztult meg az ő lelke
is, és végre megérezte azt is, amire annyira vágyott: a meghittséget, a
nyugalmat, és újra elvarázsolta a karácsony!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">* * *</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-uXAl_bWhgoM/TvVyxMCmDLI/AAAAAAAAAVE/IvP5csPtXqA/s1600/Szil%25C3%25A1gyiDomokosKar%25C3%25A1csony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="http://1.bp.blogspot.com/-uXAl_bWhgoM/TvVyxMCmDLI/AAAAAAAAAVE/IvP5csPtXqA/s400/Szil%25C3%25A1gyiDomokosKar%25C3%25A1csony.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 150%; margin-left: 53.4pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></span></i></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-79039614626468344592011-11-25T17:05:00.001+01:002011-11-25T17:07:17.035+01:00Képekbe zárva - Bells pályázatára<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Bells pályázatot hirdetett,
Képekbe zárva-címmel. A képet, és az általa ihletett novellát az alábbiakban
teszem közzé:<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><o:p><br /></o:p></span></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Mw_TGVJYFRu9ktFTHe6DvhoZrwtmzsbpNUXuaJszCNwSCUkQYmW52DkULQqpLKdT9gtOPnyWO_EstGnys_YfPwEuTYeMrfN34Pntju56sl4eNVJScLoCFbd_-iONf4VjMQQ_fBRfT-EA/s1600/K%25C3%25A9pekbe+z%25C3%25A1rva+p%25C3%25A1ly%25C3%25A1zat+-+Bells.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Mw_TGVJYFRu9ktFTHe6DvhoZrwtmzsbpNUXuaJszCNwSCUkQYmW52DkULQqpLKdT9gtOPnyWO_EstGnys_YfPwEuTYeMrfN34Pntju56sl4eNVJScLoCFbd_-iONf4VjMQQ_fBRfT-EA/s400/K%25C3%25A9pekbe+z%25C3%25A1rva+p%25C3%25A1ly%25C3%25A1zat+-+Bells.jpg" width="266" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><o:p><br /></o:p></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Csak álom volt?<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Gabrielt
átláthatatlan falként vette körül az erdő. Besötétedett, tudta, hogy ma már nem
mehet tovább. Nagyot sóhajtott, lovát egy fához kötötte, és tűzrakásba fogott.
November volt, csak a köpenye nem lett volna elég ahhoz, hogy megvédje az
éjjeli fagytól. Végül beburkolózott a köpenybe és a pattogó tüzet nézte. Félt –
az ébrenléttől és az alvástól is. – Gabriel, a hős lovag fél! – gondolta
gúnyosan, de közben tudta, hogy a félelme nagyon is valóságos. Szárnysuhogást
hallott, hirtelen egy sólyom tűnt elő a semmiből. Leszállt a földre, tekintetét
Gabriel tekintetébe mélyesztette. A madár érkezése kissé megnyugtatta a fiút.
Ahogyan sejtette, Robert felderítő úton járt, viselkedéséből arra lehetett
következtetni, hogy most nem fenyeget semmilyen veszély. – Már nem tart soká! –
gondolta Gabriel, és nyugtalan álomba merült. Álmában újra otthon volt, akkor,
amikor még nem is sejtette, miféle veszedelem közeledik. Rudolf herceg
rózsakertjében a virágok bódító illatával eltelve csodálta Liliana szépségét,
miközben Robert mókáin nevetett. Liliana és Robert testvérek voltak, Rudolf
herceg gyermekei, akinek udvarában a korán elárvult Gabriel úgy nőhetett fel,
mintha maga is a hercegi családhoz tartozott volna. Grófi szülei balesetben
haltak meg, elárvult fiuk csak nyolc éves volt, amikor a herceghez került.
Szüleinek közeli barátjaként Rudolf herceg kötelességének érezte, hogy
gondoskodjon a gyermekről, és ez nem is esett nehezére, hiszen Gabriel igazán jó
gyermek volt, és tökéletes játszótársa is a vele egykorú Robertnek, és a két
évvel fiatalabb Lilianának. A gyermekkor elmúltával sem fakult meg barátságuk,
de Gabriel és Liliana egymásba szerettek. Amikor erre gondolt, Gabriel hol
elmosolyodott, hol elkomorodott álmában. Mikor felébredt, a remény mámoros
érzése töltötte el, hogy ma végre sikerül megmentenie a szerelmét és a
barátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">A
tűz elhamvadt, az erdőben sűrű köd gomolygott, a fák és bokrok leveleit
gyémántporral szórta be a hajnali fagy. Gabriel megetette a lovát, majd a
sólyommal a vállán elindult. Tudta, hogy a mai az egyetlen esélye: meg kell
találnia Morgan, a boszorkánymester birodalmát. Amit nem tudott, hogy már régen
Morgan birodalmában járt, és árnyak lesték minden mozdulatát. Morgan semmit sem
bízott a véletlenre, bár közel engedte magához Gabrielt, hiszen ördögi tervéhez
szüksége volt az ifjúra, de a támadás nem érhette felkészületlenül.
Varázsgömbje megmutatott Morgannak mindent: nem csak azt, hogy mi történik a
lovaggal, de annak kavargó érzéseit is tisztán látta. A boszorkánymester boldog
és magabiztos volt, hiszen tudta, a tisztesség, bátorság és önfeláldozás lehet
az egyetlen fegyver ellene, az emberekben pedig ritkán található meg egyszerre
mindhárom tulajdonság. Morgan elfordult a varázsgömbtől, és az ágyán fekvő nőre
nézett. Annak szépsége megindította, érezte az elhatalmasodó vágyat, de azt is
tudta, hogy amíg Liliana szívében él a remény, hogy Gabriel megmenti őt, szabad
akaratából sosem kaphatja meg a lányt. Figyelmét most két gömbre fordította. A
gömbök aranyos fényben úsztak, a fények pulzáltak, energiájuk szinte hátralökte
Morgant, ahogyan megpróbálta megérinteni azokat. Morgan képes volt ugyan arra,
hogy Liliana és Robert lelkét foglyul ejtse, de nem tudta uralni a lelkeiket,
és ez a tény felettébb bosszantotta a mágust.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Morgan
Farley nem volt mindig gonosz. Elszegényedett kisnemesi család sarjaként került
Rudolf herceg udvarába, és törekvő, okos gyermeknek ismerték meg az
udvarbéliek. A herceg jó ember volt, aki hitt abban, hogy a szorgalmas munkát
és akaratot támogatni kell, ezért minden lehetőséget megadott Morgannak is
arra, hogy tanulhasson, fejlődhessen. Az uralkodó hamar észrevette, hogy a
fiúnak ragyogó érzéke van a tanuláshoz, ezért a legjobb tanítómesterekkel
képeztette Morgant. Nem is volt a fiúval semmi probléma addig, amíg bele nem
szeretett a hercegnőbe, Liliana azonban nem viszonozta az érzéseit, nem is
tehette, hiszen a szerelmét már Gabrielnek adta. Morganban napról-napra egyre
erősebb lett a megbántottság, mely gyűlöletbe fordult, míg végül elhatározta,
hogy amit nem kaphat meg szépszerével, megszerzi másképpen. Érdeklődése már
régebben az okkult tudományok felé fordult, és amint elkezdte tanulmányozni a
mágiát, kiderült, hogy érzéke is van hozzá. Az apróbb varázslatoktól hamar
eljutott odáig, amikor választania kellett: a fehér, vagy a fekete mágia felé
fordul, és a döntése akkor már nem volt kétséges. Akkor már mindent akart, amit
csak lehetett: hatalmat és Liliana szerelmét. És eljött a nap, amikor jótevője ellen
fordult: megmérgezte Rudolf herceget, sólyommá változtatta Robertet és
elrabolta Lilianát. Gabrielen viszont nem fogott az átka, a fiút mintha az
angyalok védték volna a mágiától. Morgan nem tehetett mást, elmenekült, és
magával vitte a hercegnőt. Mindennek két éve már, hű barátjával, Roberttel
együtt azóta keresi Gabriel a boszorkánymestert. A reményt egyikük sem adhatta
fel, Lilianát mindketten nagyon szerették, és Robert sem akarta sólyomként
leélni az életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Gabriel
előtt hirtelen egy tisztás tárult fel, melyen egy kapu állt. A kapu mögött
semmi sem látszott. Az ifjú lova
prüszkölve hátrahőkölt, Gabriel alig tudott megmaradni a hátán. Robert, a
sólyom felszállt Gabriel válláról, és tett egy kört a kapu fölött. Szárnyait
megbillentve jelezte a lovagnak, hogy szerinte is célhoz értek. Gabriel a lovat
egy közeli fához kötötte, és Roberttel a vállán gyalog indult a kapu felé. Amint
áthaladt alatta, a sólyom szorítása erősebb lett a vállán, barátja mintha
figyelmeztetni akarta volna, hogy legyen éber és óvatos. Gabriel értette is,
érezte is a figyelmeztetés súlyát, mégsem volt felkészülve arra, ami történt. A
tér hirtelen kitágult körülötte, és egy barlangban találta magát. Egy ágyat
pillantott meg és az azon egy gyönyörű fiatal nőt: Lilianát. Lábai önkéntelenül
is az ágy felé vitték, amikor is egy alak állta az útját, aki a semmiből tűnt
elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Üdvözöllek,
Gabriel! – vicsorogta Morgan Farley. A boszorkánymester láttán Gabriel ösztönösen
hátrébb lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Régóta
vártam már ezt a találkozást, Morgan! – viszonozta az üdvözlést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Tudom,
hogy miért jöttél ide, de nincs esélyed arra, hogy legyőzz engem, márpedig csak
akkor kaphatnád meg ezeket – vett elő a mágus köpenye zsebéből két, fénylő
gömböt. – A gömbökbe zártam Liliana és Robert halhatatlan lelkét – pörgette
ujjai között a gömböket -, és csak a tisztesség, bátorság és önfeláldozás
törheti meg az átkomat!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Pontosan
tudod, hogy nem megyek el addig, amíg meg nem szabadítottam Lilianát és
Robertet az átkodtól! – szólt Gabriel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Milyen
bátor a kis lovag! – gúnyolódott a mágus. – De meglátjuk, akkor is ilyen bátor
vagy-e, ha a tét már nem csak a barátaid élete, hanem a tiéd is! – ezzel két,
követhetetlenül gyors mozdulatot tett. Gabriel úgy érezte, hogy megfordult
körülötte a világ, a barlang eltűnt, és a fiú egy sötét, szűk folyosón találta
magát. Mivel a sötétben nem látott,
lassan, óvatosan haladt előre, kezeivel tapogatódzva a folyosó falán. Néhány
perc után fényt látott a folyosó végén, és az üreg is tágasabb lett, végül egy
teremben ért véget. Ugyanolyan barlangszerű helyiségbe érkezett, mint ahol a
mágussal beszélt, de az ágyon most nem Liliana feküdt, hanem maga Morgan
Farley. Ahogy Gabriel közelebb ment az ágyhoz, egy asztalon kardot pillantott
meg. Magához vette, és kivont karddal közeledett a boszorkánymesterhez. Morgan
meg sem mozdult. Gabriel az érzéseivel viaskodott: szeretett volna lecsapni a
mágusra, és a kard által azonnal véget vetni kínlódásának, de nem akart egy
védtelen emberre támadni. Néhány percnyi vívódás után eldobta a kardot. Ebben a
pillanatban a terem újra megfordult körülötte, és ismét a boszorkánymesterrel
állt szemközt. Morgan dühös volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Ki
hitte volna, hogy nem használod ki a kínálkozó lehetőséget! – vicsorogta. – Ha
megtetted volna, már mindketten túl lennénk mindenen! – kiabálta. – De nehogy
azt hidd, hogy vége! Az első próbát, a tisztesség próbáját kiálltad, de lássuk,
megbirkózol-e azzal, ami most következik! – Morgan ismét két gyors mozdulatot
tett, majd eltűnt, és Gabriel ugyanazon a sötét, szűk folyosón találta magát,
mint az imént. Ahogy haladt előre, újra fényt látott a folyosó végén, a
teremben azonban ezúttal nem a varázsló várta: rémes szellemek és lidércek
tucatjai nyújtogatták felé a kezeiket, tépték a ruháját, süvítésük fülszaggató
volt, szájukból a halál jeges lehelete áradt. Gabriel félt, de nem próbált menekülni, leült
a földre, behunyta a szemét, és a szeretetet és a reményt hívta segítségül.
Érezte, ahogyan a lelkét béke járja át, megszűnt a félelme, gondolatban újra
Rudolf herceg udvarában járt, a rózsakertben együtt nevetett Lilianával és
Roberttel. Amikor kinyitotta a szemét, egy mérhetetlenül dühös
boszorkánymestert látott, aki csalódottságát nem is próbálta elrejteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Nem
tudom, hogy csináltad, de a bátorság próbáját is kiálltad! – üvöltötte Morgan.
– A rettegésnek el kellett volna pusztítania, de te még mindig itt vagy, most
sem sikerült megszabadulnom tőled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Ha
valakinek itt félni van oka, akkor az te vagy, Morgan! – mutatott rá Gabriel az
egyre nyilvánvalóbbá váló tényre. A máguson valóban egyre felismerhetőbbek
voltak a rettegés jelei. Nem erre számított ugyanis. Gyermekkorukban sem
becsülte sokra Gabrielt, nem is értette, és annál jobban bosszantotta, miért
választotta Liliana ezt a semmirevaló fiút a nagyhatalmú boszorkánymester
helyett. Ráadásul Morgan azt is tudta, hogy ha Gabriel kiállja a harmadik
próbát is, akkor nem csak a szerelmét és a barátját sújtó átkot töri meg, de
elpusztítja őt is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 0cm; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';">
</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Elegem
volt ebből a játszadozásból! – lépett közelebb Gabrielhez a mágus. – Látom,
hogy nehezebb téged megtörni, mint amire számítottam, de most végetek lesz! – egyik
kezében hirtelen megjelent a két fénylő gömb, a másikban egy kard. A gömböket feldobta a levegőbe, miközben a
karddal Gabrielre rontott. A fiúnak választania kellett: a gömböket kapja el,
vagy védekezik a támadás ellen. Ha a gömbök összetörnek, az Liliana és Robert
halálát jelenti. Gabriel gondolkodás nélkül a gömbök után nyúlt, sikerült is
elkapnia mindkettőt, de Morgan rátámadt, és a kardjával keresztülszúrta a fiút.
Gabriel elmondhatatlan fájdalmat érzett, ahogy összeroskadt. Elernyedő ujjai
közül kigurultak a gömbök, szemei lecsukódtak, és már nem látta, hogy mi
történt a mágus barlangjában ezután. Nem láthatta azt sem, ahogyan a
boszorkánymestert lángok borítják el, és Morgan még halála pillanatában sem
értette meg, hogy volt képes Gabriel a két lelket fogva tartó gömböket menteni
ahelyett, hogy önmagát védte volna. Nem látta, ahogy Liliana eszméletére tért,
és azt sem, ahogy a sólyom megrázkódott, majd Robert újra emberi alakot öltött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="line-height: 150%; margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Amikor Gabriel
magához tért, először Liliana csodás, smaragd színű szemeit látta meg, majd
Robert mosolygó arcát. A pillanat, amikor a fiú megértette, hogy mindhárman
élnek, elmondhatatlanul szép volt, de egy távoli hang megzavarta örömüket…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif;">Gábor,
kisfiam, ébresztő! Ha nem kelsz fel azonnal, mindannyian elkésünk! Hahó,
hallasz, kicsim?...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-52047757183243405492011-11-01T07:54:00.001+01:002011-11-01T07:55:06.843+01:00Tanmese az öt labdáról<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmRKK9FHVO8DK2Wa9tncQzCN_nou3sSbu4iSEM76ten1JXjIyM99ZD-IMBtL-f35GyD7XlbJHL6E-ptF56JpeQeu3K521ZcN5lIVcZAp3BSzXM8gOjR5yZAoObLwofJu_8SPuttbtxc42/s1600/%25C3%25B6tlabda1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmRKK9FHVO8DK2Wa9tncQzCN_nou3sSbu4iSEM76ten1JXjIyM99ZD-IMBtL-f35GyD7XlbJHL6E-ptF56JpeQeu3K521ZcN5lIVcZAp3BSzXM8gOjR5yZAoObLwofJu_8SPuttbtxc42/s320/%25C3%25B6tlabda1.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;">„Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi – a család, az egészség, a barátok és a tisztesség – üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megértetted az öt labda leckéjét.”<o:p></o:p></span></div></div><div class="MsoNormal"><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: right;"><div style="text-align: right;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><i>(James Patterson: Suzanne naplója Nicholasnak)</i><o:p></o:p></span></div></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-34388880671426586002011-10-08T10:05:00.001+02:002011-10-08T10:07:56.713+02:00Mitől lesz valaki sikeres író?<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">„Mondd csak, Leo, szerinted mitől lesz valaki sikeres író? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Négy dolog kell hozzá – gurította be Leo a második golyót. – Először is, fiatalság. A fiatalság jó, a fiatalság mesés. Ha az ember meg tud jelentetni egy könyvet, mielőtt a szerző betölti a huszonötöt, nyert ügye van. És ha ennyire fiatal, akkor alighanem még egyedülálló, ami azt jelenti, hogy a magazinokban el lehet helyezni fotókat, amin modellekkel, filmszínészekkel és médiacézárokkal fényképezkednek, anélkül, hogy a férjük vagy a feleségük cirkuszolna. A francba! – A következő golyója átperdült a lyukon és megint kifordult belőle. – Habár a balhét is jól el lehet adni.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 34.8pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Most Jacken volt a sor. Könnyedén begurította a golyóját, miközben Leo, dákójára, mint dárdára támaszkodó harcos folytatta a kiselőadását.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> A második dolog a külső. A természetes jó megjelenés a legjobb, de mindenféle kiegészítőkkel és kameraállásokkal is sokat el lehet érni. Ó, de kár! … Ha nőről van szó, és rá lehet venni, hogy meztelen fotókat engedjen magáról, remek. Ízléses képekről beszélek, természetesen.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 34.8pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Újra elhelyezkedett az asztal mellett, és újabb golyót küldött az útjára. – A harmadik dolog a kapcsolatok. Ez lényegében bárki, akit ismersz, és gazdag, híres vagy befolyásos. Az általában jobb, ha a szerző maga nem ilyen. Senki sem szereti a felvágósokat.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 34.8pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Leo megpróbálkozott egy kacifántos karambollal, de mellélökött, és majdnem a fehér golyót találta el. Jack az asztal körül körözve keresgélt valamit, amit meglökhetne, az esze máshol járt, és rosszul játszott. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Végül pedig ott van a bibi. Ez akármi lehet, bár általában valami szomorú vagy rossz dolog. Korábbi kábszerezés, agyament vallás, szexuális bántalmazás – habár ez már egy kicsit lecsengett. Néha jó a leszbikusság, a férfi homoszexualitás elmegy, de csak módjával. A betegségek isteniek, feltéve, hogy nem fertőző, vagy – hogy is mondják? – csettintett Leo az ujjával.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Halálos?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha nem torzítja el a külsőt. Vicces, de a halálos betegség egészen sikeres lehet, ha a halál egybeesik a megjelenéssel. Persze, akkor egykönyves szerző marad.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Leo kritikus szemmel figyelte, ahogy Jack annyira előrehajolt, hogy szinte ráfeküdt az asztalra. – Ha a kékre mész, a másik dákóra lesz szükséged. – Leakasztotta a falról, átadta Jacknek, majd folytatta. – Ha nő az illető, tuti siker, ha bevallja, hogy iszonyúan el volt hízva, persze csak akkor, ha már nádszálkarcsú, és hozza a dagi képeket a PR-kampányra. Egen. Ezek az alapvető dolgok: a négy alapszabály: fiatalság, jó megjelenés, kapcsolatok és a bibi. Kitaláltam rá egy rövidítést: Fiam, MegKapod a Baromi sok pénzt. – Leo felkuncogott. – Ohó, azt hiszem, maszkot kaptál.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">De mi van a tehetséggel? Mi van a stílussal? Mi van a szenvedéllyel, a szellemmel és az emberiességgel?</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Jack megtartotta magának a szavakat. Nem akart hülyének látszani.”<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><br />
</div><div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: right;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">(Robyn Sisman: Jóbarátok, Európa Könyvkiadó, 2002)<o:p></o:p></span></div><div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: right;"><br />
</div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nos, ez is egy vélemény, egy amerikai írónő véleménye, melyben a kérdést könyve író főhőse teszi fel egy irodalmi ügynöknek. Tudom, feltehetően nem mindenben adaptálható a magyar viszonyokra, de úgy gondolom, azért bőven van benne igazság.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 54.0pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ti mit gondoltok erről?<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjhd_YUWz1rKId-2uPgF-zfe9MAmaJPz2dmKjVjHhzTdPvkH9pNG0m7ERWmbCsc_Op6W4iRKMjaMA5uEkmjAPPUhw1041gGXLxv-rvVd1VfAmszoRMhx7IncCnOS4K66sabieNVzr9hyPb/s1600/dedik%25C3%25A1l%25C3%25A1s.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjhd_YUWz1rKId-2uPgF-zfe9MAmaJPz2dmKjVjHhzTdPvkH9pNG0m7ERWmbCsc_Op6W4iRKMjaMA5uEkmjAPPUhw1041gGXLxv-rvVd1VfAmszoRMhx7IncCnOS4K66sabieNVzr9hyPb/s400/dedik%25C3%25A1l%25C3%25A1s.JPG" width="400" /></a></div><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-63157095944277977052011-09-30T18:00:00.004+02:002011-09-30T18:02:49.584+02:00A Könyvmolyképző szerkesztőjének levele...<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az alábbi e-mailt a Könyvmolyképző Kiadó egyik szerkesztőjétől kaptam. Megosztom veletek, mert úgy gondolom, hogy mások számára is tartalmazhat érdekes információkat. Az Aranymosás pályázatra „A szerelem New Yorkba érkezik” első néhány oldalát küldtem el. A szerkesztő véleménye nem tört le, és az írást természetesen nem hagyom abba – ezt kedves olvasóim vehetik akár fenyegetésnek is:-D -, hiszen elsősorban a magam szórakoztatására írok, és egy olyan belső késztetésre, amely akkor is megmarad, ha soha nem publikálhatok máshol, mint a blogjaimon.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><o:p>* * * * *</o:p></div><div class="MsoNormal"><o:p><br />
</o:p></div><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoNormalTable" style="border-collapse: collapse; width: 420px;"><tbody>
<tr> <td nowrap="" style="padding: 0cm 4.0pt 0cm 0cm; width: 108.5pt;" valign="top" width="145"><div class="MsoNormal"><br />
</div><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoNormalTable" style="border-collapse: collapse; width: 139px;"><tbody>
<tr> <td style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="color: #5b1094; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Aranymosó Könyvmolyképző</span></b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> <o:p></o:p></span></div></td> </tr>
</tbody></table></td> <td nowrap="" style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm;" valign="top"><div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;"><u><span style="color: #84aaff; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">részletek megjelenítése</span></u><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> szept. 28. (2 napja)<o:p></o:p></span></div></td> <td nowrap="" style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm;" valign="top"></td> </tr>
</tbody></table><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 2.5pt;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kedves Barbara (vagyis én:-D)!</span><span style="color: black; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;"><br />
<br />
Elolvastam a részletet, és sokat gondolkoztam rajta. De nem győzött meg, sajnos korainak találom a publikációt. Gördülékeny, de még mindig sok benne a sablonos leírás, és a karakterek sem annyira erősek, hogy ezen átsegítsék a történetet.<br />
Persze, ha jól szerepelsz a játékban, még kikerülhet az oldalra. :)<br />
Jól írsz, ne hagyd abba, jövőre visszavárlak.<br />
<br />
Ez a válasz meg ne törjön le, én nem a tehetséget értékelem, pusztán csak a szöveg pillanatnyi állapotát.<br />
Írtam egy bejegyzést erről:<br />
<a href="http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=111659122275600&id=100002945384845&notif_t=feed_comment" target="_blank"><span style="color: #0000cc;">http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=111659122275600&id=100002945384845&notif_t=feed_comment</span></a></span> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;"><br />
<br />
Érdemes írástechnikai gyakorlatokat végezni, illetve novellákat írni, sokat segítenek a karakterek mélyítésében, a stílus csiszolásában.<br />
<br />
Magyarul számos írással kapcsolatos könyv kapható.<br />
S.King: Az írásról - szórakoztató önéletrajzi írás, a végén néhány szerkesztői tanáccsal<br />
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve - könnyen olvasható könyv, tele hasznos tanácsokkal és feladatokkal<br />
Gesing: Kreatív írás - egy német bölcsész kissé nehezen emészthető könyve, de nagyon hasznos<br />
<br />
Internetes ingyenes írókörök, oldalak (nem fanfictions!):<br />
<a href="http://iroklub.napvilag.net/" target="_blank"><span style="color: #0000cc;">http://iroklub.napvilag.net</span></a></span> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;">- minden téma<br />
<a href="http://karcolat.hu/" target="_blank"><span style="color: #0000cc;">http://karcolat.hu</span></a></span> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;">- minden téma, de sok a fantasy és sci-fi<br />
<a href="http://irokor.com/" target="_blank"><span style="color: #0000cc;">http://irokor.com</span></a></span> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;">- zárt írókör, évi egyszeri tagfelvétellel, főleg sci-fi, fantasy<br />
<a href="http://fictions.hu/" target="_blank"><span style="color: #0000cc;">http://fictions.hu</span></a></span> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial;">- minden téma<br />
<br />
Érdemes figyelni a Könyvmolyképző Kiadó oldalait, mert terveink szerint a későbbiekben is lesz Aranymosás pályázat, illetve a visszajelzések alapján az Íróiskola is több csoporttal fog dolgozni. Az Íróiskolában személyes véleményeket adunk.<br />
<br />
További jó írást!<br />
üdv<br />
Varga Beáta</span> <o:p></o:p></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-34230199652681595662011-09-18T10:38:00.001+02:002011-09-18T11:54:22.690+02:00Köszönöm!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmaPjo50-yWrIlP9wrukDCb9EXIHvrWmu_WtAjToRrl2cS6mfYL1s79rgOskZuHB-B4lHGRrVn_WeOcTOKpa_vsuaZ4RTva-EiZa-7YCbZd1Q8oQK31ymqeQBpcEt4BAl5DxXrk2cpE_0M/s1600/thank-you-0651-butterfly.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" rba="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmaPjo50-yWrIlP9wrukDCb9EXIHvrWmu_WtAjToRrl2cS6mfYL1s79rgOskZuHB-B4lHGRrVn_WeOcTOKpa_vsuaZ4RTva-EiZa-7YCbZd1Q8oQK31ymqeQBpcEt4BAl5DxXrk2cpE_0M/s320/thank-you-0651-butterfly.gif" width="220" /></a></div><br />
<br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Az utóbbi időben kissé elhallgattam, nem írtam és nem olvastam. Ennek oka az volt, hogy augusztus közepétől szeptember első hetéig szabadságon voltam, és nagyjából ezzel egy időben elromlott az otthoni számítógépem, így ez a sajnálatos esemény bizonyos értelemben elvágott engem a külvilágtól. A munkahelyemen ugyan van internet-elérési lehetőségem, de sajnos nincs időm arra, hogy blogot frissítsek – érdekes lenne mondjuk az alábbi jelenet:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"></span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">„Kedves betegek, máris elkészítem az ambuláns lapjukat, vagy zárójelentésüket, keresem a leleteiket, vagy ezer más módon leszek a segítségükre, csak előbb frissíteném a blogjaimat:-)!”, vagy a főnökömnek: „Professzor úr, azonnal állok rendelkezésére, de a blogjaim olvasói – mert szerencsére vannak ilyenek:-) - már kíváncsian várják, hogy közzétegyem újabb írásaimat, ezért előbb azt intézném el!:-). – Szóval belátható, hogy a munkahelyi blogolás nem lenne jó ötlet:-). Szerencsére az informatikai problémám mostanra megoldódott, úgyhogy – bár kissé megkésve, de – már reagálhatok az ez idő alatt történtekre.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">És most, e szösszenet után a mai bejegyzés témája: Diarától díjat kaptam, melyet nagyon köszönök, megható és megtisztelő ez egyszerre! Mint sokan mások, én is egyetértek a Szavakat a díjak helyett-mozgalom létjogosultságával, de – csakúgy, mint Diara – most mégis megpróbálok eleget tenni a díjjal együtt járó feladatnak is.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Elsősorban: a továbbadás nekem is gondot jelent, ugyanazért, mint másoknak is, minden általam kedvelt, elismert és nagyra tartott blogíró minden ma létező díjat megkapott már, amit a blogvilágban egymásnak adhatunk. Éppen ezért nem adnám tovább név szerint, hanem arra bíztatok mindenkit, hogy elismerését kommentekkel, a legértékesebbel: a véleményével jelezze az általa olvasott blogokon. Magam is erre törekszem, ezt jelenti a Szavakat a díjak helyett-mozgalom is.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Mutatkozzam be néhány szóban: ez nem egyszerű feladat. Amióta blogolok, néhány olvasómmal – egyben blogíró-társammal – már kerültem olyan kapcsolatba, hogy magánemberként is vannak információink egymásról. Nem könnyű kitárulkozni, és attól tartok, néhány rövid mondatban nem is lehet „megmutatkozni” a magam teljes valójában, de talán nem is ez a cél.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Nem tartozom már a kifejezetten ifjú nemzedékhez, idén elmúltam 40 éves, viszont elmúlt 40 évem élettapasztalatának nagy hasznát veszem az írásnál. Amint a blogomon is látható, életem értelmét és legfőbb büszkeségemet két gyönyörű gyerekem jelenti: most tíz éves fiam, Gábor, és nyolc éves lányom, Dóri. Gyerekeim a nap minden percében tartogatnak valamilyen kihívást, megoldandó feladatot, leküzdendő helyzetet a számomra, de ahogy mondani szokták, úgy szép az élet, ha zajlik, és az egészen biztos, hogy unatkozni nem szoktam:-).</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Jelenleg – besorolásom szerint – orvos-írnokként dolgozom egy fővárosi kórház urológiai osztályán. A gyakorlatban ez adminisztratív asszisztensi, néha titkárnői tevékenységet is jelent, és a „van munkám, de nincs hivatásom”-kategóriát képviseli az életemben. „Voltam már minden, csak akasztott ember nem”, szól a mondás, amely bizonyos értelemben rám is igaz. Sok mindent kipróbáltam már, átéltem már jót és rosszat egyaránt, ez a kijelentés a munkára is igaz, és bár igyekszem maximálisan tisztességgel helytállni, ellátni a feladataimat, az igazi kihívás valahol máshol vár rám, csak meg kell(ene) találni.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Az írásról: ez olyasvalami, ami igazi örömet okoz és sikerélményeket ad, akkor is, ha a nagy áttörésre még várni kell – az első szerződésre, az első kinyomtatott könyvre, például:-). Lehet, hogy ez az áttörés végül sohasem következik be – bár mindannyian, akik írunk, erősen hiszünk abban, hogy igen! -, de minden elismerő szó, vagy minden olyan mondat, amiről én úgy érzem, hogy igen, ez a helyén van, ezt valamiért le kellett írnom, és pontosan úgy kellett leírnom, ahogyan megtettem, élményt, sikerélményt ad, és ezért írok, ezért kell írnom nekem is. </span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Arról is többször írtam már, hogy a blogos közösség mit adott nekem: fantasztikus felfedezéseket, azt, hogy személyesen is megismerhettem néhány nagyon értékes embert, és hogy ennél nagyobb számban megismerkedhettem mások tehetségével, azzal, hogy milyen lenyűgöző mennyiségben vannak jelen a blogvilágban a valóban kirobbanóan izgalmas képességű írók. Nem akarom újra ismételni önmagam: ha tehetném, mázsás súlyú kötetekben jelentetném meg a blogokon olvasható, jobbnál jobb írásokat.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Végül a díjjal együtt járó feladat leginkább konkrét része az, hogy írjam össze a tíz, általam leginkább kedvelt könyvet. Nos, ez azért nehéz számomra, mert nem igazán kedvenc könyveim, inkább kedvenc szerzőim vannak, és ezeknek a szerzőknek gyakorlatilag nincs olyan könyve, amelyik ne tetszene. Nézzük tehát inkább a szerzőket:</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Nora Roberts:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Az amerikai írónőt saját bevallása szerint egy hóvihar tette íróvá: 1979 februárjában ugyanis óriási hóvihar tombolt az USA-beli Keedyswille-ben, az írónő lakóhelyén, s mivel ő nem tudott kimozdulni otthonról, történetírással szórakoztatta magát. Nagyon termékeny szerző, és sokféle stílusban otthon van: olvashatunk tőle romantikus irodalmat éppen úgy, mint sci-fit, vagy krimit. Nagyon szereti Írországot és az ír mondavilágot, alakjait szívesen helyezi el ilyen környezetben, és használja fel az ír hagyományokat is a könyveiben. Remek író, remek kikapcsolódást nyújtó könyvekkel, ajánlom mindenkinek.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Jayne Ann Krentz:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Az írónő könyveit hasonlóképpen kedvelem, mint Nora Robertséit. Hőseire jellemző, hogy általában nem tökéletesek, mégis elérik céljaikat, és megtalálják az igazit, az igaz szerelmet, amiért érdemes (volt) küzdeni. A meseszövés mestere, hihetetlenül izgalmasak a történetei, és a már említett tökéletlenségek miatt a hőseivel egyáltalán nem nehéz azonosulni. Különösen kedvelem Amanda Quick-álnevén írt, romantikus, többnyire a XIX. századi Angliában játszódó könyveit. Ebben a sorozatban a főszereplők általában olyan bátor nők, akik az egyenjogúságért harcolnak egy férfiak által uralt korban.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Vavyan Fable (Molnár Éva):</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Úgy gondolom, hogy széles-e hazában kevesen vannak olyanok, aki az írónőnek legalább egy könyvét ne olvasták volna, és ha egyet elolvastak, elolvassák a következőt is. Hogy miért? Ennek összefoglalásához Fodor Ákos költőt „hívtam” segítségül, aki így írt Vavyan Fable stílusáról: „Hősei markáns egyéniségek, viszonyaik árnyaltak. Cselekményvezetése kiszámíthatatlan, lebilincselő, a történet vége felől nézve mindig logikus. Kritikusan fogékony a mindenkori aktualitások (technikai újdonságok, életmód-divatok, szellemi áramlatok, beszédfordulatok, viccek, pletykák stb.) iránt. Szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr. Lírája cukormentes, környezetkímélő. Politikus elme: a Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának fáradhatatlan szóvivője. Történeteinek erkölcsi és gyakorlati kicsengése illúziómentesen bizakodó és humánus. Érthetően legpopulárisabb író kortársaink egyike. Stílusa ujjlenyomat-szerűen egyedi, összetéveszthetetlen – ám (vagy éppen ezért) képes »folklorizálódni«: számosan élnek jellegzetes fordulatainak szándékos, de önkéntelen idézésével is.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Janet Evanovich és a Szingli fejvadász-kötetek:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Lenyűgöző az írónő humora, rendkívül eredeti a csetlő-botló, önmagát, hivatását, szerelmét, mindenféléjét keresgélő Stephanie Plum figurája, a köré szőtt családról és baráti körről nem is beszélve. Szerintem ezt nem kell hosszasan indokolni, aki már olvasta ezt a sorozatot, pontosan tudja, miről beszélek, aki pedig még nem olvasta, annak csak javasolni tudom, hogy pótolja ezt a hiányosságot, nem mindennapi élményt kap!</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Sophie Kinsella és a Boltkóros-sorozat:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Az előzőhöz hasonlóan egy hihetetlen humorral megírt könyvsorozatról beszélhetünk. Rebecca Bloomwood alakjával is könnyű azonosulni, hiszen gyarló emberi lény ő is, nem a tökéletesség szobra, szerencsére, hiszen ha az lenne, nekünk nem lenne min nevetnünk, vagy sírnunk éppen, amikor a kalandjait olvassuk. Remekművek, egytől-egyig, és jellemábrázolásukban sokan magunkra ismerhetünk.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Szabó Magda könyvei:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">A klasszikus irodalom jegyében: a 2007-ben elhunyt írónőtől legtöbben az Abigélt ismerik, sokan nem olvasták, de az abból készült tévéfilm-sorozat mély nyomokat hagyott mindenkiben. Ezt a könyvet többször elolvastam már, a tévésorozatot is többször láttam, és sohasem bírtam ki sírás nélkül – tavaly decemberben láttam a musical-változatot is, és ott is elsírtam magam. Ha az Abigél tetszett, tessék kézbe venni Szabó Magda többi könyvét is, érdemes. Ragyogó jellemábrázolások és korrajzok. A szépirodalom legjelesebb női képviselője volt Szabó Magda.</span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Julie Garwood:</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Bár az írónő amerikai, egy Írországból származó nagycsaládban nőtt fel, és könyveiben szívesen nyúl vissza családja gyökereihez. Műfaját tekintve a romantikától a krimiig, a „kosztümös” könyvektől a mai időben játszódó regényekig bezárólag alkot, szereplői lelki és misztikus erőket egyaránt birtokolnak. </span><span style="font-size: large;"><br />
</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Oliviero Toscani: Reklám, te mosolygó hulla</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Ez a könyv talán meglepő választás: Olivierő Toscani a Benetton művészeti vezetője és reklámfotósa, és sok botrányt kavaró reklámhadjárat szellemi atyja. Ebben a könyvben az őt ért kritikákra válaszol, és kifejti nézeteit a reklám céljáról. Hitvallása szerint olyan reklámok kellenek, amelyek gondolatokat ébresztenek, vitára késztetnek, felkavarják a reklámvilág állóvizét. Toscani könyve nemcsak a reklámszakembereknek szól, élvezetes olvasmány mindazoknak, akiket izgat a reklám különös, ellentmondásos világa, de emellett megismerhetünk egy rendkívül színes fantáziával megáldott embert is, és véleményéből, a világról alkotott képéből sokat is tanulhatunk.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Alexandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja</span></div><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Ezt a könyvet kivétel nélkül minden embernek a kezébe adnám. Az egyik legmegrázóbb olvasmányom volt, és máig sokszor eszembe jut. A könyv főszereplője a Gulagon, egy munkatáborban tölt tíz évet, és ennek a tíz évnek egy napjáról szól a könyv, a túlélésért folytatott harcról, a megváltoztathatatlanba való beletörődésről, arról, hogyan adja fel az ember önmagát, és közben hogyan próbál meg mégis megvédeni magából annyit, amennyit lehet. A könyv a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható, ezen a címen: http://mek.niif.hu/01400/01480/01480.htm</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Ez a lista természetesen nem teljes, hiszen ha valóban fel akarnék sorolni minden könyvet, vagy minden szerzőt, akik, vagy amelyek eddigi életem során hatással voltak rám, az hosszú évekre elegendő munkát jelentene.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-67094319776815547972011-07-31T11:20:00.001+02:002011-07-31T13:04:47.156+02:00LIKE ME<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">- Éppen úgy, mint én! – sóhajtott Laura, majd félretolta az újságot, és hűlő kávéja mellé cigarettára gyújtott. Az ablakhoz sétált, és homlokát a hűvös üvegre hajtotta. A cikk, amit olvasott, felzaklatta, mert olyan emlékek sokaságát tépte fel, amelyeket leginkább elfelejteni akart, vagy még inkább kitörölni az életéből, örökre. Becsukott szemhéja mögött képek százai villantak fel, és forró könnyek áztatták az arcát. Nagyokat nyelt, igyekezett elfojtani feltörő zokogását. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Üres tekintettel nézett maga elé, de lelki szemeivel egy esküvőjére készülő, boldog nőt látott – valamikori önmagát. Érezte a reményt, hogy végre megérkezett, megtalálta a társát, a szerelmet, a biztonságot. Aztán a boldogságot, amikor megtudta: megfogant, azt az életet hordja a szíve alatt, amelyikre mindennél jobban vágyott, és úgy érezte, végre teljes lesz az élete. És érezte az első pofon fájdalmát is, a döbbenetet, a hitetlenkedést, hogy nem, ez vele nem történhet meg. A döbbenetet és a hitetlenkedést felváltotta a hinni akarás: egyszeri, szörnyű „baleset”, amely soha nem ismétlődhet meg. Pedig megismétlődött: nem azonnal, de nem is váratott magára sokat a következő pofon. Lázadását gyorsan letörte, önbizalmát porig rombolta az az ember, akit társául fogadott, akinek a szerelmét adta, otthont, családot kínált. Az események felgyorsultak, és Laura életében állandósult a rettegés. Az erőszakot megbánás követte, legalábbis az elején. Megbánás, és ígéretek, hogy soha többet, hogy minden megváltozik, hogy megtenne bármit, csak jóvátehesse, amit Laura ellen vétett. És Laura hitt, mert hinni akart, és mert úgy érezte, nincs is más választása. Gyermekét közben világra hozta, és az anyává válás adta boldogság egy időre feledtetett minden félelmet és fájdalmat. Kisfiával egyfajta burokba zárta magát, és úgy hitte, ez a képzeletbeli védőháló valódi biztonságot adhat. Gyermeke mosolya megnyugvást adott, szeretete kárpótolta az elszenvedett sérelmekért. Egy ideig működött, de a támadások egyre erősebbek, egyre erőszakosabbak lettek, és Laura csak a gyermekét tudta megvédeni, önmagát nem. Bántalmazójának már a látszat sem volt fontos, mások, idegenek előtt is megalázta Laurát. Az átvirrasztott éjszakák, végigzokogott nappalok mindennaposak lettek. Fellázadt, hogyne lázadt volna, de kiszolgáltatott helyzetén nem változtathatott, és minden lázadás, ellenkezés újabb megtorlást vont maga után. És eljött a pillanat, amikor rádöbbent, hogy már az élete forog kockán. Nem az, hogy milyen élete van, hanem hogy életben marad-e egyáltalán. Vadul kereste a menekülés lehetőségét, de sokáig úgy látszott, hogy nincs kiút. A rettegés, állandó megaláztatások, fizikai és lelki gyötrelmek közepette próbálta megőrizni az ép elméjét legalább, hiszen tudta, hogy gyermekének mindennél jobban szüksége van rá. Egy napon kiderült, hogy újra gyermeket vár, de ez a gyermek már kínban és félelemben fogant. Meg sem fordult a fejében, hogy nem tartja meg, erre nem lett volna képes, és a természet, a sors is úgy akarta, hogy a gyermek éljen, mert minden megpróbáltatás ellenére, várandósságából egészséges kislánya született. Imádta ezt a gyermekét is, nem is tudott volna mást tenni, hiszen a gyermek nem vétkes, a gyermek nem tehet semmiről…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Halkan nyílt egy ajtó, Laura óvatos léptei nem csaptak zajt. A felkelő nap fénye aranyba burkolta a gyerekszobát. Az ágyakban egy kisfiú és egy kislány aludta az igazak, az ártatlanok álmát, szuszogásuk a legszebb hang volt a világon. Megsimította előbb az egyik, majd a másik gyermekét, és a földre ereszkedett. Az ágyak között a földön ülve hálát adott azért, amiért évek óta már minden egyes nap hálás lehetett: a létükért. Ha nincs az a baleset…, akkor talán már egyikük sem élhetne, így viszont esélyt kaptak az újrakezdésre, egy félelem nélküli életre. Laurának nehéz volt hozzászoknia ahhoz, hogy már nincs mitől rettegnie, a rémálmok egész hátralévő életében bántani fogják, még mindig összerezzen a zajokra, és az utcán is körülnéz néha, nem jön-e utána valaki, az a valaki, aki kis híján tönkretette az életét. De a gyermekei szeretetben és nyugalomban nőhetnek fel, és ők nem tudják majd, milyen is a mindent átitató, sűrű, sötét rettegés. Laura tudja, mekkora szerencséje volt, és azt is tudja, hogy a sors az esetek többségében nem ilyen kegyes, sokaknak nem adatik meg egy második esély, sokan nem élik túl a bántalmazásokat. Mára már megnyugodott, de valahányszor családon belüli erőszakról hall, az emlékek visszatérnek, és velük az a fojtogató érzés is, amit nem is merhet más, csak az, aki átélte.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: center;">* * * * *</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><b><i>Családon belüli erőszak: </i><span class="apple-converted-space"> </span></b>ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést. A családon belüli erőszak<span class="apple-converted-space"> </span><i>nem büntetőjogi fogalom</i>, ilyen elnevezésű bűncselekmény nincs a Büntetőtörvénykönyvben. E témakört a szociológia, kriminológia, szociálpszichológia stb. kutatja, elemzi. A fogalom több olyan bűncselekmény összefoglaló neve, melyeknek elkövetői és sértettjei egymással szoros érzelmi,<span class="apple-converted-space"> </span>többnyire hozzátartozói kapcsolatban állnak. A családon belüli erőszak fogalma alá tartozó bűncselekmények a felnőttek bántalmazás és a kiskorúak veszélyeztetése.</div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><span class="apple-style-span"><span style="color: #333333;">A családon belüli erőszak mindig is tényként szerepelt a köztudatban, de tabu témaként volt kezelendő, majdnem minden társadalomban. Előfordul minden civilizációban, vallási, etnikai, és társadalmi csoportoktól függetlenül. </span></span>A családon belüli erőszak még napjainkban is tabunak számít, hiszen mind az erőszak alkalmazója, mind annak elszenvedője igyekszik eltitkolni az erőszak létét. A külső környezet sem segíti a családon belüli erőszak feltárását, és a társadalom nagy része is úgy tekint a jelenségre, mint olyan problémára, mely nem rá tartozik.</div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: center;">* * * * *</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOWRWBmYfvNmlpirwF90EzYNlaxqhiLv3AXk2tvTHumlfyGkyslSpOgWN4cSbJk6PAvsKG_oHvcg0KlO31dRwUr-D8QfeZqpxO33tRVvV_EkIDyKJN8QLTaymAlgC0i8kWA_blK2pCXwW4/s1600/CSE1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOWRWBmYfvNmlpirwF90EzYNlaxqhiLv3AXk2tvTHumlfyGkyslSpOgWN4cSbJk6PAvsKG_oHvcg0KlO31dRwUr-D8QfeZqpxO33tRVvV_EkIDyKJN8QLTaymAlgC0i8kWA_blK2pCXwW4/s320/CSE1.jpg" width="304" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.05pt; margin-left: 3.4pt; margin-right: 3.4pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-64181194392010437932011-06-05T18:45:00.001+02:002011-06-05T18:46:34.753+02:00Köszönöm, Meleron!<div style="text-align: justify;">A szerelem New Yorkba érkezik-blogomon kedves üzenetet kaptam Melerontól. Azt írta, hogy szeretne egy kézzel fogható blogdíjjal megajándékozni, mert örömét leli abban, amit a blogjaimon talál. Már Artair McKnight is kapott Melerontól egy ilyen csodás díjat, és az Ő blogján keresztül jutottam el Meleronnak arra a blogjára, amelyben kézműves tárgyai láthatóak. Gyönyörű, egyedi, kézzel készített, mesebeli tárgyakról van szó, amelyek a legnagyobb csodát őrzik: a szeretetet, azt a szeretetet, amellyel Meleron készíti és adja tovább e tárgyakat. Nézzétek meg Ti is, milyen szépségeket rejt ez a kis "bolt":</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><a href="http://kulonostargyakboltja.blogspot.com/">http://kulonostargyakboltja.blogspot.com/</a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> A kézműves blogon keresztül jutottam el Meleron másik blogjára, melyben azt a bölcsességet osztja meg velünk, amelyre Ő már rálelt. Egészen különös, különleges világlátást és világnézetet ismerhetünk meg, mikor jegyzeteit olvasgatjuk: </div><br />
<div style="text-align: center;"><a href="http://meleronjegyzetek.blogspot.com/">http://meleronjegyzetek.blogspot.com/</a></div><br />
<div style="text-align: justify;">Pénteken kézhez is kaptam Meleron ajándékát, melyet a következő szavak kíséretében küldött:</div><div style="text-align: justify;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">"<span class="Apple-style-span" style="font-size: 16px;">...ma útnak indult a kis csekély meglepetés....legyen segítségedre AZ írásban és minden álmod segítse Valóra váltani......ezzel indult útjára.....:-):"</span></span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 16px;"><br />
</span></i></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">Nagyon szépen köszönöm tehát, kedves Meleron, hogy gondoltál rám, és szívből remélem, hogy blogjaimon továbbra is találsz majd olyan olvasnivalót, amely elszórakoztat, talán elgondolkodtat, amivel én is adhatok neked valamit!</span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">Meleron ajándéka:</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh27ELD0KugXnICnN4FnCP74XGuaGQgBjUy0NpY2LzwyjKLs54LrdXWOSx6KBHK87irIXQ4SvO13-RKQgeBvE9GzZSrmq-z3uOGWEt_eEnlXqDpkMOKYNoKpxVgN17MeOFObULEf6ecgsxb/s1600/Meleronaj%25C3%25A1nd%25C3%25A9ka.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh27ELD0KugXnICnN4FnCP74XGuaGQgBjUy0NpY2LzwyjKLs54LrdXWOSx6KBHK87irIXQ4SvO13-RKQgeBvE9GzZSrmq-z3uOGWEt_eEnlXqDpkMOKYNoKpxVgN17MeOFObULEf6ecgsxb/s400/Meleronaj%25C3%25A1nd%25C3%25A9ka.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-48877257172161839952011-05-21T22:18:00.002+02:002011-05-21T22:22:42.152+02:00Csak egy kép - 4. Fleurette<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoBmnUVSIf3HN-6VetDx1rTC3SEpHQQo5PTfJb3ehp9HyI4UIa3EmedCpO7Jh7HBWy6y5jZh1vRz0ZFEDHTe_4OsPlMkjQo3CoXZfBRwLkVNN5M-Ltj0QlFKIjMXpNKot0D8YSHodN34_d/s1600/vir%25C3%25A1gok1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoBmnUVSIf3HN-6VetDx1rTC3SEpHQQo5PTfJb3ehp9HyI4UIa3EmedCpO7Jh7HBWy6y5jZh1vRz0ZFEDHTe_4OsPlMkjQo3CoXZfBRwLkVNN5M-Ltj0QlFKIjMXpNKot0D8YSHodN34_d/s400/vir%25C3%25A1gok1.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 14pt;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 14pt;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Végre! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Kate, amikor a boglárkákkal teli kancsókat a pultra tette. Elégedetten nézett körül a kis üzletben. A kirakaton beragyogott a tavaszi napfény, a sugarak megpihentek a virágok szirmain, a levegő édes illattal telt meg. Csodás rózsák bókoltak az egyik vázában, tulipánok bontogatták szirmaikat a másikban, gyöngyvirágok és orgonák ontották illatukat egy harmadikban. A fehér-sárga csíkos napellenző fodros alját vidáman cibálta a délelőtti szellő. </span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: 'Bradley Hand ITC'; font-size: 14pt;">Fleurette</span></i></b><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">- kanyarogtak az aranyszínű betűk a bézs selyempapíron, és a kis kártyákon is, amelyeket a csokrokba tűz majd. Csábítás – gondolta, és valóban az, a virágok illata és a színorgia bármelyik nőt levette volna a lábáról. Ez volt a célja, örömet és boldogságot szerezni másoknak a virágokkal, olyan örömet, mint amilyet neki jelentettek. Mama – szállt egy sóhaj egy könnycseppel az ég felé -, bárcsak itt lehetnél ma velem! Te megértetted, miért hagyott hidegen a számok világa, és miért vágyódtam annyira a virágok után!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 14pt;">Nem hagyott magának időt a búslakodásra, ez a nap igazán nem arra való! Megigazította a „nyitva”-táblát az ajtón, és a pult mögé állt. A mögé a pult mögé, ahová egész addigi életében vágyakozott. Ez a kis virágüzlet az élete álma volt, és ma végre megnyitott! Senki sem értette meg, amikor ötévnyi brókerség után egyszer csak sutba vágta a diplomáját, ott hagyott csapot-papot, jól fizető állást, bónuszokat, a lehetőséget, hogy üzlettárs lehessen az egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cégnél. Senki, csak az édesanyja. Mindenki más bolondnak nézte, egyedül Henriette Wals bíztatta, hogy menjen az álmai után. Henriette, aki a saját álmait feladta, amikor a lánya megszületett, hogy biztonságot és szeretetet adhasson annak, aki a legfontosabb volt a számára. A tehetséges ifjú színésznő nem gondolkodott a karrierjén, amikor megfogant. Nem volt kérdés, hogy a gyermekét választja-e, vagy egy új filmszerepet, és az sem tántorította el, hogy a gyermek édesapja tudni sem akart a várandósságáról. A filmszakma kegyetlen, és Henriette nem volt még elég nagy sztár ahhoz, hogy ne felejtsék el egyik pillanatról a másikra. Bimbódzó karrierjét szó szerint kettétörte és lenullázta az, hogy gyermeket szült, de ezt sohasem érezte áldozatnak. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudta, gyermeket vár, ez a gyermek volt az élete értelme és célja. Nem volt jobb anya Henriette-nél, nem volt odaadóbb, gondoskodóbb egy sem! Kate-nek olyan felhőtlen gyermekkora volt, amilyet bárki csak kívánhat magának. Az anyja okosan szerette, pont annyi szigorúsággal, hogy megtanulja, hol vannak azok a határok, amelyeket nem léphet át, és végtelen nagy szívvel, bölcsességgel is egyben. Kate hirtelen a boglárkákhoz nyúlt, és magabiztos, könnyed mozdulatokkal néhány perc alatt csodás csokrot kötött belőlük. Amikor elkészült, arcát a szirmok közé temette, egy pillanatra úgy érezte, mintha édesanyja érintette volna meg. Egy ezüstös könnycsepp hullott a színes szirmokra, mint a gyémánt, úgy ragyogott rajtuk a napfényben. A csokrot egyszerű üveg vázába tette, ahol remekül érvényesült a virágok szépsége. Úgy tervezte, zárás után meglátogatja az édesanyja sírját, és elviszi neki a tavasz legszebb virágait.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 14pt;">Csilingelő hang szakította ki a gondolataiból. Az ajtóban egy férfi állt, bizonytalanul nézett körbe.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt;">- Jöjjön beljebb! – invitálta Kate. – Nézzen csak körül, és szóljon, ha segíthetek!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14pt;">- Köszönöm! – szólalt meg a férfi. Pillantását körbejártatta a szebbnél szebb virágokon, majd megállapodott a boglárkacsokron. – Ezt a csokrot szeretném! – mutatott a boglárkákra. Kate egy pillanatra megtorpant, majd mosolyogva nyújtotta át a virágokat a férfinak. – Tudom, hogy te is odaadtad volna – gondolta magában mosolyogva, és örömmel köszönt el az első vevőjétől. – Jöjjön máskor is! – mondta, és biztos kézzel nyúlt a boglárkákhoz újra, hogy egy még káprázatosabb csokrot kössön, mint az előző volt. Szívében béke és nyugalom, arcán az elégedettség mosolya, és az a rendíthetetlen bizonyosság, hogy végre ott van, ahol lennie kell!<o:p></o:p></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-39898289775220289372011-04-21T17:56:00.000+02:002011-04-21T17:56:48.562+02:00KELLEMES HÚSVÉTOT!<span id="goog_690764234"></span><span id="goog_690764235"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjzQRgD0C2Y_gT8_SxV9QgAiTxzo_KG3TgmHk7cI-I35GJIR6HcrlOuqcmYt6jMha0yPtBZThq58bh_TUi3aZ-FYKUFJg3clvy8V669Je7mPYb1hq6TCkcaCnM8Se-9_N5a0XOW3_iLhjr/s1600/h%25C3%25BAsv%25C3%25A9t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjzQRgD0C2Y_gT8_SxV9QgAiTxzo_KG3TgmHk7cI-I35GJIR6HcrlOuqcmYt6jMha0yPtBZThq58bh_TUi3aZ-FYKUFJg3clvy8V669Je7mPYb1hq6TCkcaCnM8Se-9_N5a0XOW3_iLhjr/s400/h%25C3%25BAsv%25C3%25A9t.jpg" width="400" /></a></div><br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i>Kellemes húsvétot,</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i>szép ünnepet kívánok,</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i>szeretettel:</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-size: x-large;"><b><i>Katarina</i></b></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-82842686811550385582011-04-10T09:16:00.001+02:002011-04-10T09:18:25.798+02:00Csak egy kép - 3.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKp8FCSmZxvY8buDpxBddf2Qoy7AVPvZYYDlS_XAl0-4F2-AOEdSNeMyOi-yEBuc10xANJBfaCp0ExbheErydPQB06FI71GLl-VsejdRaV0BMxiJbxUoX4mVpCCYW5IJCb7rW9nxeuPX5y/s1600/arnyekok3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKp8FCSmZxvY8buDpxBddf2Qoy7AVPvZYYDlS_XAl0-4F2-AOEdSNeMyOi-yEBuc10xANJBfaCp0ExbheErydPQB06FI71GLl-VsejdRaV0BMxiJbxUoX4mVpCCYW5IJCb7rW9nxeuPX5y/s640/arnyekok3.jpg" width="440" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 18pt;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: 18pt;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: right;"><span style="font-size: 18pt;"><i>Mottó:</i></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-size: 18pt;"><i> "Veszélyes hely ez a világ, és sokkal nehezebb megmaradni benne, ha egyedül vagyunk!"</i></span></div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 18pt;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 18pt;">A szeretet nem ilyen!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18pt;">Mostanában egyre többet nyelem a könnyeimet. Úgy érzem, semmi sem olyan, semmi sem úgy sikerül, ahogyan kellene. Nézem a penge vékony szájat, a dühtől ívben megfeszült hátat – és nem értem. Nem értem, miért nem elég jó az, amit adni tudok! Törődöm veled, de neked ez nem kell. Segítenék, de nem engeded. Nem beszélsz velem, nem válaszolsz nekem! Valahányszor elfog a szomorúság, arra gondolok, hogy biztosan az én hibám, mert soha, semmit nem csinálok jól. De azután arra is gondolok, hogy ez nem igaz, és még ha igaz is lenne, el kellene tudni fogadnunk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, vagy legalábbis meg kellene próbálnunk. Nem lehet mindenkit megváltoztatni, és nem is biztos, hogy meg kell változtatnunk valakit ahhoz, hogy szeretni tudjuk. A szeretet elfogadó. Megértem a gondjaidat, megértem, hogy feszült vagy és ideges, csak az nem értem, miért nem leszek soha elég jó – neked!<o:p></o:p></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-41909166884748973002011-04-03T11:28:00.002+02:002011-04-03T13:47:54.396+02:00Csak egy kép - 2.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCJKndGYG-G0AJLXMOnsxa0c3kNBZW3v_ddLPuIw5mYcdS_va91LSe9ld8xsyRu8DEcjYkC7Zx6-bKHG8D3eBrlR2F6p3kCTRLCfEx786Gcg51152B98XGNbleoqMuJ-IBNMSJ7BGvK7tv/s1600/Balett.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCJKndGYG-G0AJLXMOnsxa0c3kNBZW3v_ddLPuIw5mYcdS_va91LSe9ld8xsyRu8DEcjYkC7Zx6-bKHG8D3eBrlR2F6p3kCTRLCfEx786Gcg51152B98XGNbleoqMuJ-IBNMSJ7BGvK7tv/s320/Balett.jpg" width="240" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"> <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy pár fehér balettcipő<o:p></o:p></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Ült az üres terem közepén, szemben a tükörrel, és egy régi, fekete-fehér fényképet tartott a kezében. Érezte, ahogy egy könnycsepp legördült az arcán, és a szinte elviselhetetlen fájdalmat is érezte – azt a fájdalmat, ami az utolsó napon járta át. Az utolsó napon, amikor a karrierje véget ért, és ez a fájdalom közel negyven év múltán is ugyanolyan élesen hasított a szívébe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Nem volt nála szebb, kecsesebb balerina az egész világon, mintha súlya sem lenne, úgy szállt a színpadon. Hófehér hattyú, vagy éppen fekete, mindegy volt, az ártatlanság hószínű fátylába éppolyan könnyen burkolózott, mint a romlottság éjsötét köpenyébe. Csajkovszkij mintha neki írta volna A hattyúk tavát. Persze, ez a szerep csak egy volt a sok közül, mégis a legemlékezetesebb, hiszen minden balerina álma Odette és Odilia küzdelmének bemutatása. A Rómeó és Júlia édes, naiv Júlia szerepét is közel érezte magához, és arra is emlékezett, picit csalódott volt, amikor néhány évvel később már a Dajka szerepét táncolta. A fénykép megremegett a kezében, a karcsú lábak és a tökéletes spicc látványa a múlandóságra emlékeztette, arra, hogy bizony, semmi sem tart örökké, és a régi idők dicsősége nem tart ki az ember egész életében. Soha nem felejthette el, mi mindent tett meg a balettért. Alig négy éves lányka volt még csak, amikor először húzott a lábára balettcipőt. Már négy évesen is pontosan tudta, hogy a sorsa megpecsételődött: minden napját annak rendeli majd alá, hogy egy napon ott állhasson a rivaldafényben, és felzúgjon a taps, amikor a nevét örökre beírja a balett történelmébe. Megkapta, mindent megkapott, amire vágyott, de a hosszú évek alatt kíméletlenül kizsigerelt teste egy napon fellázadt, nem bírta tovább. A térd- és bokaszalag-szakadásból felépült ugyan, de már soha többé nem tündökölhetett régi fényében. Hosszú évek áldozatáért néhány röpke év sikere vajon kárpótolhat-e? Igen – gondolta, - ez nem kérdés! Ha nem lett volna több, csak az az egyetlen előadás, ahol a fehér hattyú fényes győzelmet aratott a fekete hattyú felett, és őt a színpadon a balett királynőjévé koronázták, akkor is megért volna ennyit, sőt, sokkal többet is! Csak a csend, azóta, csak az ne lenne már! A taps már régen elült, agyonhajszolt ízületei reggelenként is csak ropogva, fájdalmasan engedelmeskednek az agyából érkező parancsszónak, és már régen nem emlegetik őt úgy, mint a legszebb, legkecsesebb balerinát!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Az ajtó kinyílt, csivitelő gyermeksereg áradt be rajta. Ő kihúzta magát, ujjával elmorzsolt egy könnycseppet, majd felállt, megfordult, és olyan sugárzó mosollyal nézett a gyerekekre, hogy senki sem láthatta rajta a szívét marcangoló fájdalmat. – Álljatok a korláthoz, lányok! – szólalt meg, és a lejátszó felé indult. Édes-bús dallam hangjai töltötték be a termet, és az előbb még csacsogó-csipogó lánykák fegyelmezett rendben, áhítattal az arcukon sorakoztak fel a korlát mellett. Arcukon feszült koncentráció látszott, ahogyan pas de chat pas fouettét, pas de anges pas de chassét követett, tanárnőjük szíve is megtelt melegséggel, hiszen minden tanítványában a jövő balerina-sztárját látta, és tudta, hogy amíg taníthat, az ő dicsősége sem múlik el, mert tehetsége tovább él minden apró táncosában!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_wo6b9we0M4a038Q7KQgUBwh27z6RLc6OV2Ki1doHIHU9Fk9UMoHJ2eYP76-VqSCASpQDBqLASIptFAwI6C-cVDPPTvCTDTht9vUFWxCVjyg3tBRx0rI6rrR4JOSvjZakciOLCP3xR-9p/s1600/balett2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_wo6b9we0M4a038Q7KQgUBwh27z6RLc6OV2Ki1doHIHU9Fk9UMoHJ2eYP76-VqSCASpQDBqLASIptFAwI6C-cVDPPTvCTDTht9vUFWxCVjyg3tBRx0rI6rrR4JOSvjZakciOLCP3xR-9p/s320/balett2.jpg" width="194" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-89767381547909295652011-03-01T20:02:00.000+01:002011-03-01T20:02:17.194+01:00Hét főbűn - novellasorozat diana blogján<div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Néhány héttel ezelőtt diana megkeresett azzal az ötlettel, hogy a hét főbűn témakörében novellasorozatot szeretne megjelentetni a blogján, meghívott szerzőkkel, lenne-e kedvem csatlakozni. Természetesen volt. Diana kisorsolta a főbűnöket, nekem a kevélység jutott. Az eredményt - magát a novellát - pedig mától olvashatjátok diana blogján: </span></div><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><a href="http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/2011/03/katarina-7-fobun-novellasorozat.html">http://vegtelenvalasztas.blogspot.com/2011/03/katarina-7-fobun-novellasorozat.html</a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Diana úgy tervezi, hogy háromnaponta tesz fel a blogjára egy-egy új novellát, engem ért az a megtiszteltetés, hogy az én írásom publikálásával kezdte meg a sorozatot.</span></div><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Remélem, sokan ellátogattok oda, és megosztjátok velem a véleményeteket erről az írásról is!</span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-10806369365325230142011-02-27T11:00:00.002+01:002011-02-27T18:10:57.921+01:00Liebster Blog-díj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2O9zasrQZ0FrSyC0pbph2sDfMWwBcJdObEFi_lRCMfgh-sxMAWWwq_1c5anWHGwWI-lDvtPVJPV9Ird_C_hnUoTLo78SI0SgKCO4XXwzSIQl9jQc90HUuGR7OcgUNjrOQAginVK_s97IC/s1600/liebster+blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2O9zasrQZ0FrSyC0pbph2sDfMWwBcJdObEFi_lRCMfgh-sxMAWWwq_1c5anWHGwWI-lDvtPVJPV9Ird_C_hnUoTLo78SI0SgKCO4XXwzSIQl9jQc90HUuGR7OcgUNjrOQAginVK_s97IC/s400/liebster+blog.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">B.M. Grapestől kedves elismerést kaptam a héten, a Liebster Blog-díjat! Bár őszinte híve vagyok a Szavakat a díjak helyett-mozgalomnak, mivel Grapest magát is nagyon kedvelem, és nem csupán nagyon tehetséges írónak tartom, de remek embernek is, ráadásul rendszeresen olvassuk is egymást, úgyhogy tudja is, kiről-miről és hogyan írok, természetesen nem utasíthattam vissza ezt a díjat.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">A feltételekkel azonban gondjaim vannak. Azok, akiknek szívem szerint odaadnám, már vagy mind megkapták, vagy rendkívül tehetséges írók ugyan, de nem kezdők – és a díjjal járó kötelezettség szerint azt 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogírónak kell megkapnia. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Örömmel adnám tehát ezt a díjat tehát – a teljesség nélkül – magának Grapesnek, Artair McKnight-nak, Diara Farcynak, Ab-nek, Hullócsillagnak, Freyának, Bellsnek, Angyalnak, Darolynak Hawksnak, Noremának, dianának, Valerinnek, </span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">a mostanában sajnos kevésbé aktív Rita07-nek</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"> -, és mindenkitől szíves elnézést kérek, akit nagyra tartok, de esetleg kifelejtettem volna ebből a felsorolásból -, de nem tehetem, mert vagy megkapták már másoktól, vagy már nem kifejezetten kezdő blogírók.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Éppen ezért segítséget kérek Tőletek: ajánljatok nekem általatok tehetségesnek tartott, valóban kezdő blogírókat, hadd ismerjem meg őket, és adjam tovább ezt a díjat én is nekik.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Apropó: mi a kezdő blogíró definíciója? Mert a tehetséges blogíróval nagyjából tisztában vagyok – á, dehogy, hiszen ez egy végtelenül szubjektív műfaj, az a tehetséges, aki nekem tetszik, vagy az, akiről sokan állítják, hogy tehetséges? -, de Grapest például nem tartom kezdőnek, Freyát sem, és még sorolhatnám, szóval: a blogolással eltöltött idővel (ld: milyen régóta publikál), vagy mivel mérhető a kezdőség, és mikortól számít már haladó blogírónak valaki?</span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-334514134264992462011-02-16T20:36:00.000+01:002011-02-16T20:36:10.523+01:00Huszonnégy óra<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Hajnali háromnegyed ötkor édes álmomba durván törnek be a legújabb slágerek hangjai a rádióból. Még tizenöt-húsz perc szundi-üzemmódban, azután szembe kell néznem a valósággal: fel kell kelni. Az első tétova léptek a kávéfőzőhöz vezetnek, a robotpilóta-üzemmód is működik, illatos, éltető nedűvel telik meg a kávéscsésze, amit kómás állapotban kortyolgatok el. Az ablakon túli világ sötét és hideg, még a nap sem kelt fel, fölöttébb igazságtalannak érzem, hogy nekem viszont ki kellett ugranom az ágyból. Az egyetlen pozitívum hajnalban, hogy ilyenkor még csend van körülöttem – ez az egyetlen ilyen időszaka a napnak -, és amennyire a félkómás állapot engedi, néhány percig zavartalanul elmélyülhetek a gondolataimban. A nagyüzemi szendvicskészítés közben már szól a rádió, a hat órai hírek figyelmeztet arra, hogy álljak neki a gyerekébresztő kakaókészítésnek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">A gyerkőcökbe nem egyszerű életet lehelni, a sötét, hideg hajnalon meglehetős húzódozás után hajlandóak csak kibújni az ágyból. A következő háromnegyed óra sohasem eseménytelen, mantrázom, mint minden reggel ugyanazt: „kakaózás, fogmosás, öltözködés, … az táskák rendben vannak-e, … igyekezzetek, mert elkésünk, … nem piszkáljátok egymást, ugye, … mi az, hogy hol a nadrágod, hát ahová tetted, fiam, … kislányom, a hajgumizáshoz fésű és gumi kell, na meg az, hogy egy percre állj ide elém, … mindjárt hét óra, már megint el fogok késni … és így tovább, és így tovább. Az ajtón persze mindig az utolsó utáni pillanatban robbanunk ki, így az iskoláig tartó tizenöt perces gyalogutat többnyire futólépésben tesszük meg. Gyors puszi váltás, és „legyetek jók, vigyázzatok magatokra, Dóri, mosolygós arcot kérek az üzenőbe, Gábor, az tanuláson járjon az eszed, ne a rosszalkodáson” után tovább rohanok a munkahelyemre.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Nyolc óra gyerekmentes időszak következik, na jó, néha kicsit több, malenykij robot, egy kórházi osztályon. Sok munka, kedves, és kevésbé kedves betegekkel, kedves, és kevésbé kedves orvosokkal, a nővérek rendesek, de néha a stressz miatt azért nehéz velük is. Folyamatos harc a körülményekkel, a kórházvezetéssel, azzal, hogy mindig pont az nincs, amire éppen szükség lenne, és hogy „pénz, paripa és fegyver” helyett a betegellátáshoz hülye körleveleket és utasításokat, szabályzatokat kapunk, és persze rengeteg értelmetlen, időt rabló feladatot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">A kórházból mindig az utolsó pillanatban indulok el, és sohasem érezhetem azt, hogy mindennel végeztem, a másnap tiszta lappal indul, hiszen a tornyosuló feladatokra inkább csak rácsukom az ajtót. Rohanás az iskolába a gyerekekért, közben egy gyors bevásárlás, a vacsora és a másnapi ellátmány beszerzése. Hazafelé mind a két gyerek egyszerre beszél, hiszen mindkettőnek ugyanolyan fontos, hogy elmeséljék, mi történt velük napközben. Úgy érzem, hogy az őrült hangzavartól szétrobban a fejem. Hazaértünk, és én olyan szépen kérek tíz perc nyugalmat és csendet, amíg megiszom egy kávét, felkészülve az esti műszakra, de ez azért ritkán szokott összejönni, hiszen a gyerekek vagy egymást macerálják, vagy engem. A leckeellenőrzés és a tanulószobán el nem készült leckék abszolválása szintén nem egyszerű feladat, lévén a gyerekeimet ilyenkor már gyakorlatilag bármi jobban érdekli annál, mint hogy újra elő kelljen venni a tankönyveket, de ez kötelező program, nem opcionális, úgyhogy működnie kell<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span style="mso-char-type: symbol; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></span>.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Vacsorakészítés közben némi családi és/vagy társasági élet telefonon – nekem is szükségem van néha arra, hogy meghallgasson valaki<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span style="mso-char-type: symbol; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></span> -, a vacsora és a fürdés (és a kiskorúak rábeszélése a fürdeni menésre) után már csak a nyolc órától kb. háromnegyed kilencig tartó permanens rimánkodás van hátra az esti programról – természetesen a gyerekeimnek könyörgök, hogy menjenek végre lefeküdni, azután, ha már az ágyban vannak, fogják be az édes kicsi szájukat, és aludjanak végre, mert nagyon hamar eljön a reggel, és újra kelni kell…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Mire elcsendesedik minden körülöttem, már én is szinte alszom, az esti filmet megnézni esélyem sincs – nem baj, mire való a tévéműsorok rögzítésének lehetősége, igaz, hogy mindig van ötven órányi felvett műsor, amelyeket sohasem fogok tudni megnézni, csak törlődnek egymás után. Elalvás előtt még eszembe jut, hogy ma sem írtam - pedig írni tényleg nagyon szeretek -, és nem jutottam el egyik kedvenc blogomra sem olvasni – pedig van ám kedvenc blogom, rengeteg! -, de, ahogy mondani szokták, ahogy a fejem leér a párnára, már alszom is… és háromnegyed ötkor újra megszólal a rádiós ébresztőóra, és az őrült körforgás kezdődik elölről.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Huszonnégy óra. Egy nap az életből, ez az életem.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-20807031672115690122011-01-29T14:29:00.001+01:002011-01-29T14:30:22.176+01:002. helyezett lettem Bells pályázatán<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRMUfUSq_dMdY3Fd9lkupZvETE2X8-bTUjeOtYOSd1Tukr6DfvZjEm1x3COoFfRdPj3_ULAGC4Em-jKuWEEpPfVOoblWvtBDgju3K1yKgksTXY62PJOL_huCNBZbaZXzrEkl2HjvWM8Wch/s1600/bellsoklev%25C3%25A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRMUfUSq_dMdY3Fd9lkupZvETE2X8-bTUjeOtYOSd1Tukr6DfvZjEm1x3COoFfRdPj3_ULAGC4Em-jKuWEEpPfVOoblWvtBDgju3K1yKgksTXY62PJOL_huCNBZbaZXzrEkl2HjvWM8Wch/s640/bellsoklev%25C3%25A9l.jpg" width="447" /></a></div><br />
<br />
<div style="text-align: justify;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Most kaptam a hírt - és ezt a szép oklevelet -, hogy a Bells pályázatára írt novellám 2. helyezést ért el a novellák kategóriájában.</span></b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: red;"><br />
</span></b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Nagyon örülök a hírnek, mert bár több pályázaton is elindultam, már régóta nem volt olyan sikerélményem, mint amelyet most ez a 2. helyezés jelent, különösen annak tükrében, hogy a mezőny létszámát és a beérkezett művek színvonalát tekintve is igen erős volt.</span></b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: red;"><br />
</span></b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Azért teszem most ezt a bejegyzést, hogy megosszam Veletek az örömömet!</span></b></i></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-81630269384541514802011-01-16T08:23:00.001+01:002011-01-16T08:54:15.755+01:00Gondolatok az életről - 1.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7OiEodu7Ws1lUi4rvSwiL7kuUQXNuYll_Esg5Ir-7Koo2NU1CxKB2aTt5jxDZdXxcP6U8rssDSYduM7uhf8Hyeu6PmPdEfEmZLaWjLPHHnc4DSp1wwdW5DQqIuCVHHY_cj2-lJWkpt8wZ/s1600/tanul%25C3%25A1sk%25C3%25A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7OiEodu7Ws1lUi4rvSwiL7kuUQXNuYll_Esg5Ir-7Koo2NU1CxKB2aTt5jxDZdXxcP6U8rssDSYduM7uhf8Hyeu6PmPdEfEmZLaWjLPHHnc4DSp1wwdW5DQqIuCVHHY_cj2-lJWkpt8wZ/s400/tanul%25C3%25A1sk%25C3%25A9p.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Mind a két gyermekem beteg volt egy hétig, ez nagy lemaradás az iskolában. Most már jól vannak, gyűrjük a leckét, pontosabban gyűrnénk, ha a gyerkőcök nem lázadoznának. Gábornak a helyesírás nem megy, Dórival az olvasást kellene gyakorolnunk, de imádott gyerekeim ezerszer szívesebben csinálnának mást, tulajdonképpen bármi mást, mint a tanulást. Én egy idő után úgy érzem, hogy szétrobban a fejem, és előveszem az egyébként unalomig ismételt szülői mantrát, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„tanulni, tanulni, értsétek meg, végre, ha nem tanultok, később nem dönthetitek el, mint is szeretnétek csinálni az életben; aki rosszul tanul, az nem választhat, az kénytelen megkötni bármilyen kompromisszumot, amit az élettől kap, azért, hogy valahogy megmaradhasson; csillogóan okos, értelmes gyerekek vagytok, hát ki kell használnotok a képességeiteket; ha nem tanultok, most rontjátok el az életeteket; most dobjátok el annak az esélyét magatoktól, hogy sikeres felnőttek legyetek…”</i> és így tovább. Hogy annak, amit én imamalomként ismételgetek nap mint nap, hosszú távon milyen hatása lesz a gyerekeimre, az majd később dől el, de én már sokat gondolkodtam azon, hogy nem verem-e át, nem csapom-e be ezzel a szöveggel pont azokat, akik a legfontosabbak az életemben, és akiknek szándékosan soha nem hazudnék?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Az, amit állítok, formál logikai szempontból persze igaz, de azt már nem mondom el nekik, hogy az élet bizony sokszor nem erről szól. Hiszen mindannyian ismerünk olyan embereket, akik végigtanulták a fél életüket, képezték magukat, és mégsem kapnak lehetőséget a bizonyításra, hiába van egy, két, vagy több diplomájuk, értékes tudásukkal még sincs munkájuk, vagy ha van is, annak semmi köze ahhoz, amit tanultak, amihez igazán értenek. Olyan kompromisszumokat kénytelenek megkötni önmagában azért, hogy munkájuk, kenyérkereső foglalkozásuk legyen, ahol nem aknázhatják ki a bennük rejlő lehetőségeket. És mindannyian ismerünk olyanokat is – na jó, hallottunk olyan emberekről -, akik különösebb iskolai végzettség nélkül is szédítő karriert futnak be, vagy más módon érvényesülve érnek el olyan egzisztenciát, amelyről a legtöbben még csak nem is álmodhatunk. Vannak persze néha kivételek, én is kaptam az életemben – egyszer – olyan lehetőséget, ahol nem a papír számított, hanem az, amit tudok, amire képes vagyok, ahol papír nélkül is elhitték rólam, hogy képes vagyok magas szintű és színvonalú munkát végezni, még akkor is, ha az ehhez a munkához szükséges iskolai végzettséggel nem is rendelkeztem – de ez valóban kivételes lehetőség volt, és ma már más helyzetben élek én is. Nem mondom el a gyerekeimnek, pedig talán el kellene, hogy az életben az érvényesüléshez a tanuláson kívül rengeteg szerencse is kell, sőt, az elvégzett iskoláknál sokkal fontosabb, hogy jó időben legyenek jó helyen, és hogy oly sok okos, tehetséges, képzett emberből csak alig néhánynak adatik meg, hogy azt csinálhassa, amihez ért, amit szeret, és ebből kényelmes egzisztenciát is tudjon teremteni magának.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Eszem ágában sincs persze lebeszélni a gyerekeimet a tanulásról, vagy arra bíztatni őket, hogy inkább másfajta képességeket keressenek és bontakoztassanak ki magukban, erre én nem is tudnám őket megtanítani. Tovább gyűrjük tehát a leckét, igyekszem tovább vezetni őket az általam helyesnek tartott úton, de tele kétségekkel és félelemmel, hogy mire felnőnek, vajon mire lesz mindez elég, vagy elég lesz-e ahhoz, hogy boldog, sikeres életet élhessenek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; text-align: center;">* * *</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A szerző megjegyzése:</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szeretnék útjára indítani egy olyan „sorozatot”, amely mindannyiunk élete, a hétköznapok küzdelmeiről, problémáiról, sokszor persze örömeiről is szól. Remélem, csatlakoztok hozzám, és párbeszédet folytathatunk az általam felvetett témákról, vagy bármiről, ami foglalkoztat benneteket. Egy adott helyzetet többféle szemszögből is láttathatunk, annyiból, ahány félék mi magunk vagyunk, együtt gondolkodhatunk, megoszthatjuk egymással a véleményünket, meglátásainkat, tanácsainkat is akár.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-85702987106443379172010-12-31T14:18:00.003+01:002010-12-31T14:22:34.611+01:00Boldog új évet kívánok!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLdrBKD6mFWzffw7EOLjkstXTIY45LXNKKRNW_IEPqMLwtt4Afj3G-ybCMdj2hXi1GFJiPEky7KiFMlMljqE9JqPQRAIOtvyiauJ3dXJ7cJ5M90PdM-1eSzdtxTjYHEfqhIhf4ov9y0oET/s1600/B%25C3%259A%25C3%2589K3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLdrBKD6mFWzffw7EOLjkstXTIY45LXNKKRNW_IEPqMLwtt4Afj3G-ybCMdj2hXi1GFJiPEky7KiFMlMljqE9JqPQRAIOtvyiauJ3dXJ7cJ5M90PdM-1eSzdtxTjYHEfqhIhf4ov9y0oET/s320/B%25C3%259A%25C3%2589K3.gif" width="312" /></a></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #646464; font-family: Arial;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 11px;"><span style="color: #646464; font-family: Arial; font-size: 8.5pt;"><br />
</span></span></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #646464; font-family: Arial;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 11px;"><br />
</span></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-family: Arial; font-size: 8.5pt;"> </span><span class="Apple-style-span" style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>Megköszönve azt a sok biztatást és kedvességet,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>amit 2010-ben Tőletek kaptam,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>minden kedves olvasómnak és<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>írótársamnak<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>eredményekben, sikerekben,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>örömökben gazdag,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><i><b><span style="color: #646464; font-size: x-large;"></span></b></i></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: x-large;"><i><b>nagyon boldog új esztendőt kívánok!<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="margin-bottom: 9.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">2011-ben Veletek, ugyanitt!</span></b></i><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><o:p></o:p></span></span><br />
<span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></b></i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/h7YHuwZojuM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></b></i></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-89995446716220648532010-12-24T06:32:00.003+01:002010-12-24T06:34:25.236+01:00Karácsonyi üdvözlet<div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="background-color: white; font-size: 24pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Minden kedves olvasómnak,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="background-color: white; font-size: 24pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">blogíróknak, és azoknak,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="background-color: white; font-size: 24pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">akik olvasnak és írnak is egyben,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-size: 24pt;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: white;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">boldog karácsonyt kívánok!</span></span><o:p></o:p></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24pt;"><br />
</span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkcv7f2kDuwUSVP4LSqi4O1xPn_No5pcOjjRrZx3Aj9xZlT-7TTItp9Xps5H2PtO5xs5AusPVFCEuaFN9gOwMkHIcNhN12DndA52gk5VM-dBlhhu33kTBlgaaWISpR0EXbfxuE-pFdYCdY/s1600/kari-285.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkcv7f2kDuwUSVP4LSqi4O1xPn_No5pcOjjRrZx3Aj9xZlT-7TTItp9Xps5H2PtO5xs5AusPVFCEuaFN9gOwMkHIcNhN12DndA52gk5VM-dBlhhu33kTBlgaaWISpR0EXbfxuE-pFdYCdY/s400/kari-285.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24pt;"><br />
</span></i></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/HikqpdwKseo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24pt;"><br />
</span></i></b></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-38529072844147739832010-12-18T16:55:00.004+01:002010-12-18T17:10:41.644+01:00A zabolátlanság ára - Bells pályázatára<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><i></i></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="display: inline !important; text-align: justify;"><br />
</div><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><i> <div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 212.4pt; text-align: right;"><span class="apple-style-span"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-size: 10.0pt;">„Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot.”<o:p></o:p></span></i></span></div><div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 212.4pt; text-align: right;"><span class="apple-style-span"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-size: 10.0pt;">(Paulo Coelho)</span></i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;"><o:p></o:p></span></i></div></i></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> A Chicago Memorial Hospital intenzív osztályának egyik kórtermében álltak mindannyian. A családja. Lányai, fia, vejei, menye, unokái, két dédunokáját szerencsére nem hozták el. A gyerekek még kicsik voltak, nem tett volna jót nekik. Egy héttel ezelőtt szállították kórházba, tüdőgyulladással. Nyolcvankét éves volt. Már két napja nem volt eszméleténél, az orvosok megmondták, hogy nincs mit tenni. A szobában csak egy gép zaja hallatszott, elfojtott zokogás tört fel valakiből. Ő már nem hallott semmit, nem tudott semmiről. A monitoron hirtelen összefüggő, hosszú, egyenes vonal jelent meg, a gép sípolni kezdett. Az ügyeletes orvos nem próbálkozott újraélesztéssel, tudta, úgysem tehet semmit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Elisabeth Lewis. A halál időpontja: 14 óra 32 perc, közvetlen kiváltó oka keringési elégtelenség. Részvétem! – kapcsolta ki a gépet Dr. Addison, majd csendben elhagyta a kórtermet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Kinyitotta a szemét és körülnézett. Enyhe fejfájást érzett, és óriási bizonytalanságot. Egyáltalán nem volt ismerős számára a környezet. Az ágynemű megzizzent alatta, ahogyan megpróbált felülni. Meglepődve konstatálta, hogy ez az egyszerű mozdulat egyáltalán nem okoz gondot, holott az elmúlt tíz-tizenöt évben már nem volt igazán fürgének mondható. Ahogy felült, azonnal meglátta a férfit. Az ággyal szemben lévő fotelban ült, acélszürke, jól szabott öltönyben, fekete garbóban, csinos arcán kaján mosollyal. Nem, a csinos nem is jó kifejezés, eszméletlenül jóképű férfi volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jó reggelt, Csipkerózsika! – mosolygott rá az ismeretlen. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hmm… - motyogta, válaszul talán, vagy csak úgy, a torkát köszörülte. Szeme riadtan járt ide-oda a szobában.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hol vagyok? – kérdezte végül tétován, és meglepve tapasztalta, milyen idegenül cseng a hangja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A Hotel Belgravia elnöki lakosztályában, Londonban – mondta a férfi, rendületlenül mosolyogva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A … hol? De hát ez lehetetlen!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Már hogy lenne az? – állt fel a fotelból az ismeretlen, és az ölében tartott újságot az ágyra dobta.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lisa Lewis Londonba érkezett!”</i> – olvasta. – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„A világsztár a Wembley Stadionban ad koncertet ma este</i>!” – a cikk melletti fénykép egy gyönyörű fiatal lányt ábrázolt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Bocsánat… - habogta, - még mindig nem értem!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Semmi probléma, azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam, amit nem értesz!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Oké – vett mély lélegzetet. – Kezdjük az elején, azzal, amiben biztos vagyok. A nevem Elisabeth Lewis, és az utolsó emlékem… egy ragyogó, fehér fény, azután…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Elisabeth Lewis nyolcvankét éves korában elhunyt – szögezte le a férfi.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Elhunyt…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- El. Ezzel tehát nem is érdemes tovább foglalkozni – adott egy tükröt a férfi a kezébe. Belenézett, és nem tudott hinni a szemének. A tükör azt a ragyogóan szép fiatal lányt mutatta, akit az újságban látott. Kezével az arcához ért, végigsimított a makulátlan bőrön, a méz szőke hajon. A tükröt leengedve végignézett a testén, és az nem egy öregasszony teste volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ez valami vicc? – kérdezte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A legkevésbé sem!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- De hát hogy lehet ez?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Egész életedben merev szabályok szerint éltél. Tisztelted a szüleidet, szófogadó gyermek voltál, majd jó feleség és remek édesanya lettél. Mindig betartottad a szabályokat, nem követted el a legapróbb kihágást sem. Felnevelted a gyerekeidet, végigdolgoztad az életedet. Tekintettel voltál másokra. Segítetted a gyámoltalanokat. De közben – ült vissza a fotelba a férfi – ott élt benned a vágy valami másra. Arra, hogy legalább néha figyelmen kívül hagyhasd a konvenciókat, úgy érezted, a szabályok gúzsba kötnek. Sohasem próbáltad ki, milyen egy átmulatott éjszaka, nem engedted, hogy felszabadulj a gátlásaid alól. Tudtad, hogy bármit teszel, annak következményei vannak, és a felelősségtudatod sosem engedte, hogy olyasmit tegyél, aminek nem tudod vállalni a következményeit, de mindig is vágytál arra, hogy megtehess bármit. Ami most történik veled, tekintsd egy esélynek arra, hogy megtapasztald, milyen az, amikor nem a korlátaid szabják meg azt, mit teszel, hogyan viselkedsz. A lehetőségeid most óriásiak, mert te vagy Lisa Lewis, a szupersztár. Fiatal vagy és gyönyörű, tehetséges és gazdag, a világ a lábaid előtt hever. Nincsenek gyerekeid, akikért felelősséget kellene vállalnod, azt teszed, amit csak akarsz!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ilyen nincs! – nevetett fel a nő. – Én nem vagyok húszéves, nem tudok énekelni, és pláne nem vagyok világsztár!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Dehogynem! – lépett közelebb mosolyogva a férfi, és kezét lágyan a nő homlokára tette. Egy pillanatra mintha elsötétült volna minden, a nő behunyta a szemét, és mikor újra kinyitotta, az ismeretlen már nem volt sehol.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Lisa, de jó, hogy ébren vagy! – csicseregte a magas, vékony, fekete nő, aki szinte berobbant a lakosztályba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Vicki, az istenért, halkabban! – kért egy kis csendet Lisa, és már egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy pontosan tudja, ki az a nő, aki kérését semmibe véve éppen a lakosztály függönyeit húzta szét, és közben csak mondta, mondta a magáét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Már négy óra van, a koncerted este tíz órakor kezdődik, de ezt úgy is tudod. Amit nem tudsz, az, hogy az MTV riporterei a szomszéd lakosztályban várnak interjúra, és már kezdenek türelmetlenkedni! A többi újságírónak este hatkor adunk sajtótájékoztatót, de remélem, nem így akarsz megjelenni – mutatott Vicki a leheletnyi babydollra, ami Lisa testét alig takarta el.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A stylist, a fodrász és a sminkes azonnal itt lesz – fecsegett tovább Vicki. Lisa magától értetődő természetességgel vette fel a telefont, hogy a szobaszervizt hívja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kérek egy üveggel a legfinomabb pezsgőből, amijük csak van! – utasította a hotel személyzetét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Pezsgőt, Lisa? Most? – kérdezte némi aggodalommal a hangjában Vicki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Miért ne? Azt csinálok, amit csak akarok! – kiáltotta Lisa. A stylist, a fodrász és a sminkes kezelésbe vették, miközben felkészítették az interjúra, Lisa alaposan a pezsgősüveg fenekére nézett, így aztán az interjú meglehetősen különösre sikeredett. A becsípett lány nevetgélve válaszolgatott a kérdésekre, és így is imádták. Az idő rohant. A mesebeli kényeztetés közben újabb üveg pezsgő fogyott el, így Lisa kissé bizonytalannak érezte magát a koncertje előtt. Asszisztense kis csomagot vett elő, és két apró pirulát adott a lány kezébe. Lisa lenyelte a pirulákat, és néhány percen belül úgy érezte, mintha egy felhőn ülne. Könnyű, mámoros lebegés érzete fogta el. Amikor felment a színpadra, és kigyúltak a fények, olyan boldognak érezte magát, ahogyan még soha. Ezrek tomboltak, éltették és éljenezték. A zene lüktetésére száguldott a vér az ereiben. Pörgött, forgott, táncolt, énekelt, flörtölt a közönségével. Két órán át tartott a zenei extázis, a végén Lisát szinte úgy kellett leráncigálni a színpadról. Az öltözőben újabb pezsgő és néhány kivételezett helyzetű rajongója várta. A pörgés megállíthatatlan volt. Kiosztott néhány autogramot, majd megakadt a szeme valakin. Az illető férfi volt, és nem is akármilyen! Magas, atlétatermetű, sűrű, göndör, barna hajjal, az olvadó csokoládéhoz hasonló, gyönyörű szemekkel, és olyan kisugárzással, ami azonnal magával ragadta Lisát. Nem beszéltek sokat, nem is volt rá szükség. Amint a zajos társaságot kizavarták az öltözőből, azonnal egymásnak estek. A szex vad volt és fékezhetetlen. Utána kimerülten hevertek egymás mellett, de Lisa még nem akarta, hogy az éjszaka véget érjen. Eszébe jutottak a kis pirulák, kettőt be is vett belőlük újra, és pezsgővel öblítette le.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A Porschét akarom! Gyerünk! – szólt a férfinak, akinek a nevét sem tudta, de ez nem is volt fontos. A stadion parkolójából kecsesen suhant ki a csodaszép, fekete sportautó. Éjjel két óra körül járt az idő, a forgalom már gyér volt London utcáin, Lisa beletaposott a gázba, és élvezte a száguldást. Vérében dübörgött az adrenalin, a CD lejátszóból saját dalai szóltak, mellette az álomgyönyörű férfi, és úgy érezte, megállíthatatlan! Egyetlen pillanat volt csupán, nem is tudta, honnan került elő a kisfiú… nem is látta, csak a pillanatnak az a pici része maradt meg benne a napnál is világosabban, amikor a gyerek a kocsi elé került. Akkor mintha megállt volna az idő. Azonnal kitisztult a feje, kiugrott az autóból. A látvány a vért is megfagyasztotta benne: a gyerek az autó mögött feküdt az úttesten, és anélkül, hogy megvizsgálta volna, pontosan tudta, hogy meghalt. Úgy érezte, a világ darabokra hullik. Térde esett a gyerek teste mellett, és olyan fájdalmat érzett, amilyet még soha.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">- Istenem – motyogta. – Istenem! Mit tettem! – Kezével a fiúcska felé nyúlt, de csak a semmit érintette, már nem a londoni utcán térdelt, hanem… nem is tudta, hol van. A világ furcsán anyagtalanná vált, mindenhol ott volt, és sehol sem. Újra nem értette, hogy mi történik vele, mígnem ismerős hangot hallott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Elisabeth Lewis – szólt a hang. – A korlátlan szabadság kísérlete csúfos kudarcot vallott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen – sírt fel. – Az a kisfiú… - nem tudta folytatni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ne félj – vigasztalta a hang -, nem volt semmilyen kisfiú, úgy is mondhatnánk, hogy az egészet csak álmodtad.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- De megtörténhetett volna… - sírt tovább.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen, megtörténhetett volna, mint ahogyan meg is történik máshol, máskor, másokkal. Olyanokkal, akik úgy érzik, mindenki felett állnak, akiknél az a szabály, hogy nincs szabály. Te úgy élted le az egész életedet, hogy úgy érezted, a szabályok gúzsba kötnek, pedig…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- … a szabályok bennünket védenek. – fejezte be a mondatot Elisabeth.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen – szólt a hang vigasztalón, és Elisabeth úgy érezte, most már mindent tud, mindent megértett. A ragyogó, fehér fényt látta újra, érezte, hogy hívja, ellenállhatatlanul vonzza magához. Bizonytalanul indult a fény felé, de ahogyan egyre közelebb ért hozzá, a bizonytalansága is semmivé lett. Az utolsó pillanatban, amit még a magáénak mondhatott, arra gondolt, hogy bárcsak mindenki még életében megtanulhatná azt a leckét, amit neki mutattak meg, mert ha ez így lenne, a boldogabb és biztonságosabb hely lenne ez a világ.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-37684872775757774362010-12-12T10:59:00.001+01:002010-12-24T06:37:11.686+01:00Csak egy dal...<div class="post-body entry-content" style="color: #575757; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 1.4; position: relative; width: 418px;"><h1 style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; position: relative; text-align: justify;"><span style="color: #333333; font-size: 12pt; font-weight: normal;">Régóta nem volt rám ilyen hatással, nem gondolkodtatott így el egyetlen dal sem, mint Rácz Gergőtől a Bennünk a világ. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akit ez a dal megérintett...</span></h1><h1 style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; position: relative; text-align: justify;"><i><span style="color: #333333; font-size: 12pt;"><br />
</span></i></h1><h1 style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; position: relative; text-align: justify;"><i><span style="color: #333333; font-size: 12pt;">Rácz Gergő- Bennünk a világ<o:p></o:p></span></i></h1><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333; font-size: 5.5pt;"><br />
</span><span style="color: #333333;"><br />
Egy ócska kis padon<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">üres kézzel<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">a százas egy vagyon.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Csak egy másik pad<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">hova eljutsz ezzel<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">melletted azok<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">kik sose fáznak<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">meleg padlón járhatnak<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">puha párnán alhatnak.<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Egy fordulat,<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">száz esély van rá.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">A mindenből a sehová,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">a mélyből az égig juthatsz<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;"><br />
Refr.:<br />
<br />
Itt vagy te és én köztünk a világ,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">látszólag nagy a távolság.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">De benned a szív és bennem a vér<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">épp úgy lázad.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Itt vagy te és én bennünk a világ.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">az érzések olyan egyformák,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">és a szívünk legmélyén<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">ugyanúgy élünk mindent át:<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">te és én.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;"><br />
<br />
Végtelen utak,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">de hova érünk,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">az út merre halad,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">talán az sem mindegy,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">honnan jöttünk.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">De színtelen napok,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">vagy ölelő fény,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">nem is fontos hol dőlt el,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">ugyanúgy csak lépnünk kell.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Egy fordulat,<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">száz esély van rá.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">A mindenből a sehová,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">a mélyből az égig juthatsz<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;"><br />
Refr.:<br />
<br />
Itt vagy te és én köztünk a világ,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">látszólag nagy a távolság.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">De benned a szív és bennem a vér<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">épp úgy lázad.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Itt vagy te és én bennünk a világ.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">az érzések olyan egyformák,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">és a szívünk legmélyén<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">ugyanúgy élünk mindent át:<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">te és én.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Itt vagy te és én köztünk a világ,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">látszólag nagy a távolság.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">De benned a szív és bennem a vér<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">épp úgy lázad.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">Itt vagy te és én bennünk a világ.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">az érzések olyan egyformák,<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">és a szívünk legmélyén<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">ugyanúgy élünk mindent át:<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;">te és én.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: #333333;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/H1RoZY9HPvo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><br />
</div></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-37840925586384829912010-11-21T10:22:00.003+01:002010-11-21T13:51:06.634+01:00Csak egy kép - 1.<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><i>Mindig nagyon szerettem a képeket. Nem feltétlenül képzőművészeti alkotásokra gondolok, gyakorlatilag bármilyen képre. Egy kép többet mond ezer szónál – tartja a régi mondás, és milyen igaz! Valóban többet mond ezer szónál, és mindenkinek másmilyen szavakat mond! Ahányan csak vagyunk, mindenkinek más és más jut eszébe ugyanarról a képről. Némelyik kép hidegen hagy, más elgondolkodtat, és van, amelyik megihlet és írásra késztet. Új sorozatot indítanék a Cafe Katarinán, Csak egy kép – címmel, ide azokat az írásokat szánom, amelyek egy-egy kép láttán jutnak eszembe. Ki tudja, talán másoknak is lesz kedve csatlakozni…</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><i>Íme, az alábbi néhány sorhoz ihletet adó kép:</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnKCA3ybFcJxg_WKGAjA4NbBtPOhIRTYhx5Ww_sABdi2jFNZyWLJ2Z9dfKX3zLnWglB1J7thTsMYbiv-vRq328FmgqhwPMUjO_o5xO02qlizOJmuzxoCXqKsJ13qGva0MmWS4R58q_YE6k/s1600/r%25C3%25B3zsakert.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnKCA3ybFcJxg_WKGAjA4NbBtPOhIRTYhx5Ww_sABdi2jFNZyWLJ2Z9dfKX3zLnWglB1J7thTsMYbiv-vRq328FmgqhwPMUjO_o5xO02qlizOJmuzxoCXqKsJ13qGva0MmWS4R58q_YE6k/s400/r%25C3%25B3zsakert.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.4pt;"><b><i>Rózsák Cornwallban</i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">A turistacsoporttól kissé leszakadva a bájos, ódon hangulatú utcáról jobbra fordult, és elindult, hegynek felfelé. Jó húszpercnyi gyaloglás után egy roskatag kőfalhoz érkezett, melyet szinte teljesen eltakart a borostyán. A fal mellett sétálva talált egy rést, éppen akkorát, hogy kényelmesen átfért rajta. Mikor beljebb lépett, akkor látta, hogy egy kertbe ért, legalábbis kert lehetett valamikor, csodás kilátással az óceánra. Kissé megszédült, a falnak támaszkodott, és ekkor mintha megmozdult volna a föld a lába alatt. Vakító fényt látott, be kellett csuknia a szemét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">Néhány pillanat telt el csupán, s amikor újra kinyitotta a szemét, a kopár kert helyett csodás virágözönt látott maga körül, rózsák ezrei nyíltak és ontották varázslatos illatukat. Vízcsobogást hallott, s amikor balra nézett, egy vízesést látott a rózsakert közepén. Megmozdult, ruhája furcsán megzizzent. Végignézett magán, és nem akart hinni a szemének: a zöld és az arany színeiben játszó, hosszú ruhát viselt, nyakán súlyos aranylánc függött, haját aranyszálakból szőtt háló borította. Egy pillanatig még bizonytalan volt, de ezt az érzést egyre erősödő bizonyosság váltotta fel, már tudta, hogy ki ő, és miért áll a rózsakertben, szemét a hullámzó víztömegre szegezve. Lady Brianna, aki a férje, Cornwall ura, Robert Mortain gróf hazatértét várta, egyre csak várta, több mint egy éve már. Friss házasok voltak, amikor a grófot háborúba szólította a kötelesség és hadura, I. (Hódító) Vilmos, Anglia királya, a gróf féltestvére. Az angolok, már megint, az ősi ellenség, akik nem nyugodtak bele a hastingsi vereségbe, és újra meg újra hadba indultak a normann király ellen. 1068-at írtak, és Lady Briannát nem érdekelte a politika, nem érdekelte semmi más, csak az, hogy újra láthassa a férjét, a kedvesét, az egyetlen férfit, aki a szívét és a testét valaha is megérinthette. Már hónapok óta nem kapott hírt Robertről. Nem tudta, nem tudhatta, él-e, hal-e, de a reményt nem adhatta fel, nem, azt soha! Lassan elfordította a tekintetét a parttól, és a vízesés csobogó hangjával kísérve a vár felé indult. Útközben meg-megállt, lehajolt egy-egy virághoz, beszívva bódító illatát, gyönyörködve a színek és a formák játékában. Ahogy elhagyta a kertet, arra gondolt, hogy holnap is lesz nap, és talán a holnap lesz az a nap, amelyik hazahozza végre a férjét, ide, ahová tartozik!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">A kép hirtelen elhomályosodott, majd teljesen eltűnt. Charlotte Congrand-t, a párizsi Lafayette Áruház parfüm osztályának huszonöt éves eladónőjét alig tartották meg reszkető lábai. Lassan leült a fal mellé a földre, és az arcán földöntúli mosoly áradt szét. Mindig is vágyott ide, Cornwallba, de sohasem tudta, hogy miért. Most végre megkapta a választ erre a kérdésre, és a válasz döbbenetesebb és csodálatosabb volt annál, mint amit remélhetett. Néhány percig még üldögélt a fal tövében, majd lassan felállt, és kisétált a kertből, hogy megkeresse a turistacsoportot, amellyel St. Ives-ba jött, és közben tudta, hogy az élete már soha többé nem lesz olyan, mint eddig volt!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><div style="text-align: right;"> (Barbara Erskine nyomán)</div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">* * *</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>És a valóság kedvéért mutatok két képet a <st1:personname productid="mai Cornwallról" w:st="on">mai Cornwallról</st1:personname>, St. Ives-ról is:</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1lrJH7pIvZhdDLv83-TJbKjqYF-3nJm7r77Yb3hQq4kG65kQSIKiy5jq_aF2iyWeX94mmEd1sJgVL-bD_yKzsLk2RHA_lh1_AkQ8F-A1mQIBBAzHGMahot2bLT16si3UW8h3KddvumYKo/s1600/stivescornwall2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1lrJH7pIvZhdDLv83-TJbKjqYF-3nJm7r77Yb3hQq4kG65kQSIKiy5jq_aF2iyWeX94mmEd1sJgVL-bD_yKzsLk2RHA_lh1_AkQ8F-A1mQIBBAzHGMahot2bLT16si3UW8h3KddvumYKo/s400/stivescornwall2.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p><br />
</o:p></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx2w9PlA_f8HWFxFUkSGFT6e7liJvJEv4lyEFwn2SQy_occrx9FurxbhRC0qFpO4_b80TzTWJ3G6eA1n3XH63Sps92b6TIIJHYqoO_aWzK67VdMic_W_tDPPizfd3ft5MH4Fn_Mzaz6EAg/s1600/stivescornwall.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx2w9PlA_f8HWFxFUkSGFT6e7liJvJEv4lyEFwn2SQy_occrx9FurxbhRC0qFpO4_b80TzTWJ3G6eA1n3XH63Sps92b6TIIJHYqoO_aWzK67VdMic_W_tDPPizfd3ft5MH4Fn_Mzaz6EAg/s400/stivescornwall.jpg" width="271" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4049094710810733587.post-18026188111868792762010-10-31T20:20:00.013+01:002010-11-01T13:53:27.524+01:00Őszi sanzon - Freya pályázatára<div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span class="apple-style-span"><i><span style="color: black;">„Párisba tegnap beszökött az Ősz. <a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=4049094710810733587&postID=1802618811186879276" name="aejsztmihut"></a>Szent Mihály útján</span></i></span><span class="apple-converted-space"><i><span style="color: black;"></span></i></span><span class="apple-style-span"><i><span style="color: black;">suhant nesztelen, kánikulában, halk lombok alatt, s találkozott velem.”</span></i><span style="color: black;"> – idézte fel Ady Endre szavait emlékezetében, miközben a Boulevard Saint-Michel-en a Szajna felé sétált. Kánikula éppen nem volt, november első hetében az időjárás Párizsban nem mondható barátságosnak. Szitált az eső, köd terült a városra, és meglehetősen hideg volt, de őt nem zavarta, hiszen élete egyik álmát váltotta valóra éppen. Egy pillanatra mintha a múlt század eleji Párizst látta volna maga körül. Tudta, hogy Ady 1906-ban írta ezt a versét, és egyáltalán nem volt nehéz maga elé képzelnie, milyen lehetett akkor a város. - </span></span><em><span style="color: #333333;">"A Boulevard St Michel s a RueCujas sarkán egy kissé lejt a járda. Nem hagytalak el gyönyörű vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még. A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék".</span></em><em><span style="color: #333333; font-style: normal;"> – mosolygott, amikor Radnóti szavai visszhangoztak a fülében. Úgy érezte, bármerre néz, mindenhol költészetet talál. Élvezte a város lüktetését, és közben saját zavaros érzéseit próbálta kordában tartani. Szent Mihály szobrához ért, s miközben a szobrot csodálta, arra gondolt, hogy neki sem ártana egy kis angyali segítség, Szent Mihálytól, vagy valaki mástól, aki éppen ráérne egy kicsit vele is törődni.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">Mire a Szajna partjához ért, elfáradt, de most is, mint akkor, amikor először látta, ámulattal nézte a medrében lustán hömpölygő folyót. A látványról az otthona jutott eszébe, hiszen Budapestet is úgy szelte ketté a Duna, ahogyan Párizst a Szajna, de Párizsban a látvány a folyó mindkét partján szinte ugyanolyan volt, persze, ettől nem kevésbé elbűvölő. Egy kirándulóhajón fázósan húzták össze magukat a turisták, de az élményről a hideg ellenére sem mondtak volna le. Miközben a hajó után nézett, eszébe jutott, ahogyan tegnap este saját magát bámulta a panzióban, a fürdőszoba tükrében. Azon gondolkodott, ki ő, honnan jött és hová tarthat? Pozsonyi Zsófia. Általános iskolai magyartanár. A kisebbeknek „Zsófi néni”, a nagyobbaknak „Tanárnő”. Negyvenhat éves, két csodálatos lány édesanyja. Anna és Diana, az ikrek már egyetemre járnak. Közgazdaságtant tanulnak mind a ketten. Szükség van arra, hogy jó szakmájuk legyen, ezt mind a ketten tudják, de amellett tehetségesek is: Anna a zenében találta meg az örömét, csodálatosan zongorázik, Diana az írást kapta ajándékba, gyakran jelennek meg novellái az egyik nívós magazinban. Jól boldogulnak. Amikor később, egy pohár vörösborral a kezében az ablakon át nézte, hogyan homályosodik el a kivilágított, csillogó Párizs az esőtől, arra gondolt, hogy az élet egy-egy szakasza egy-egy évszakkal párosul. A tavasz a nagyon fiataloké, azoké, akik már majdnem felnőttek, de még nem egészen azok, úgy bomlik ki az életük, ahogyan a tavaszi virágok szirmai nyílnak. A harsogó, friss zöldek, az üde illatok az övék, a fiataloké. Azután jön a nyár, a húszas-harmincas éveiket élők tobzódása, a forróság, a felfokozott érzések és vágyak olyanok, mint a friss gyümölcsök illata és zamata, és nyáron minden olyan gyorsan történik. Az ősz pedig, mintha kétszer olyan hosszú lenne, mint a többi évszak. A kánikula elmúlik, átadja helyét a hűvös reggeleknek, tompulnak a fények, több a szürkeség. Az esőáztatta nappalok és éjszakák szomorkás hangulatát nehezen oldja a színesedő fák lombjának vöröse-aranya. A középkorúak ideje ez. Gyönyörűek a színek, de az élet már kissé lassulni látszik. Kellemes meglepetést hozhat egy-egy napos délelőtt, vagy délután, mert az ember szinte már nem is számít arra, hogy láthatja az éltető napot. Végül a tél, amely az elmúlást hozza. A fák és a bokrok ledobják színes lombruhájukat, borzongató a hideg és a sötétség. A fehér hó persze kissé vidámabbá teszi a telet, és megmelengeti a lelket a karácsonyi ünnepkör is, de ugyanez a lélek tudja, hogy az újjászületés talán már nem rá vár.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">Meg kell hát barátkoznia az ősszel, gondolta, és erre nem is találhatott volna jobb helyet, mint Párizs. Amióta először olvasott arról, hogy Ady Endre, Radnóti Miklós, vagy Paul Verlaine hogyan írt erről a városról, azóta vágyott ide. Sokáig kellett várnia ennek az álomnak a beteljesültére. Nem mintha nem utazott volna szívesen bármikor, szinte bárhová, de az élete nem erről szólt. Még egyetemre járt, amikor megismerte azt a férfit, aki később a férje és gyermekeinek biológiai apja lett. Dénes nem volt férjnek és apának való. Művész volt, festő, és nem is tehetségtelen, de áldozata annak a vélekedésnek, amely szerint még élő képzőművész nem lehet sikeres. Művészlelke azonban nem bírta a kötöttségeket és kötelezettségeket, alig egy évvel a lányok születése után lelépett. Zsófia friss diplomával és két pici gyerekkel maradt egyedül. Ha nem lett volna az édesanyja és az anyósa – az Isten áldja meg őket -, nem tudja, hogyan oldotta volna meg az életüket egyedül. A két asszony azonban mindent megtett értük, felváltva vigyáztak a gyerekekre, bár sokáig mindketten dolgoztak, így Zsófia is dolgozhatott, és ha lassan és nehezen is, de megoldódtak a gondjaik. Sokszor kellett nemet mondania a lányoknak, és mindannyiszor a szíve szakadt meg attól, hogy nem tud mindent megadni nekik, amit csak szeretne, de szeretetben soha nem szenvedtek hiányt. Annának és Dianának mindig ott volt az édesanyja és mindkét nagymama, hogy a lehető legszebbé tegyék az életüket. Az asszonyok szövetsége megingathatatlan volt, és a hosszú évek alatt megtanulták kölcsönösen tisztelni is egymást. Zsófia taníthatott, és a lányok mellett ez volt még igazán fontos az életében. Imádta a hivatását, és ha egy-egy tehetséges, irodalomra fogékony tanítványt talált, attól volt csak igazán boldog. Anya volt és tanár tehát, de mi volt még ezeken kívül? Ha őszinte akart lenni magához, be kell vallania, hogy bizony, semmi más. Hűséges, jó barát is, persze, erről kis létszámú, de annál fontosabb baráti körének minden tagja tanúskodhatott. Azok a barátok, akik hosszú évek, sőt, évtizedek óta szomorúan látták, hogy ez az asszony magába fordult és magányba burkolózott. Minden idejét és energiáját a gyereknevelésnek és a munkájának szentelte, magánélete gyakorlatilag nem volt, és ez a tény itt és most, a fény és a szerelem városában meglehetősen elkeserítette.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">Bár nem volt még késő, lassan besötétedett. Mivel éhes volt és fázott is, hátat fordítva a Szajnának, egy kisvendéglőt keresett. Néhány lépésre a Szajna parttól a Le Jardin de Paris ablakán kiszűrődő fénynek nem tudott ellenállni. Besétált, sötétkék ballonkabátját a fogasra akasztva egy asztalt kért a pincértől. Francia hagymalevest evett, mellé sajtos pirítóst, a leves átmelegítette. Az ételtől eltelve egy kávét is kért. Úgy lefoglalták a gondolatai, hogy észre sem vette: valaki figyeli. A szomszéd asztalnál ülő férfinek kifejezetten tetszett, amit látott: az asszony sötétkék szövetnadrágjában és kék pulóverében sportosan elegáns volt, a nyakába kötött piros sál pedig kifejezetten bájossá tette az összképet. A férfi figyelte, ahogy gondolataiba mélyedve elfogyasztja a levest, ahogy az arcába hulló gesztenyebarna hajszálakat hátrasimítja, és ahogy az ablakon át a messzeségbe réved. Nem akarta megzavarni az asszonyt, amíg az evett, de a kávénál már nem bírt tovább ellenállni a kísértésnek.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Bocsásson meg, Madame, hogy megzavarom, leülhetnék az asztalához néhány percre, kérem? – mivel hallotta, hogy a pincérrel angolul beszélt, így ő is angolul szólította meg az asszonyt.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">A nő meglepetten nézett fel. Első gondolata az volt, hogy kikéri magának az inzultust, de a kifejezetten elegáns férfi láttán feltámadt benne a kíváncsiság, meggondolta magát, és hellyel kínálta az ismeretlent.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Köszönöm! – mosolygott rá a férfi. Intett a pincérnek, és kávét rendelt.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Minek köszönhetem a társaságát? – tette fel a kérdést az asszony.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Nem szeretném, ha tolakodónak tartana. Néztem magát, ahogy vacsorázott, és a látvány olyan elbájoló volt, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, ide kellett jönnöm magához.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Elbájoló? – kacagott fel az asszony. – Ilyet sem mondtak nekem … nos, meglehetősen régóta.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Angolul beszélt a pincérrel, tehát biztosan nem francia. Honnan érkezett?</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Budapestről, Magyarországról.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Gyönyörű város, jártam már ott. … Kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzam! Christian Ruen vagyok.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Zsófia Pozsonyi – nyújtott kecsesen kezet az asszony.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Zsófia – próbálta a nevet kimondani a férfi, de nem ment könnyen. – Hogyan mondják a nevét angolul?</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Sophie.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Sophie, ez nagyon szép név, illik magához – bókolt könnyedén a férfi. – Mi szél hozta Párizsba?</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Egy réges-régi álom.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Az álmok makacs dolgok – nevetett Christian, és az asszony kedvtelve nézte, ahogy a férfi kék szeme is nevetőssé válik -, muszáj követni őket, mert ha nem tesszük, boldogtanságra ítéltetünk.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- És maga milyen álmokat követ, Monsieur Ruen?</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><span style="color: #333333; font-style: normal;">- Az egyik éppen megvalósulni látszik, most, hogy megpillantottam magát! De maradjunk még egy kicsit a maga álmánál, annál, ami Párizsba hozta.</span></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Néhány verssor, képek, érzések, illúziók… - nézett el a férfi válla fölött valahová, ahová a férfi nem követhette.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Megkapta Párizstól, amit akart?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Majdnem – tért vissza a társalgáshoz az asszony, - és amit még nem kaptam meg, azt talán már nem is fogom. Holnapután hazautazom.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Lesújtó a hír – komorodott el a férfi. – Akkor a holnapi napját kell a legemlékezetesebbé tennie. Van már terve arról, mit szeretne még látni?</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Nézzük csak – gondolkodott el a nő. – Megcsodáltam Louvre-ban a képzőművészet ezer csodáját, láttam a Sacre Coeurt a Monmarte-on, végigjártam a Montparnasse-ot, Párizs számos pontjáról megnéztem, hogyan nyúlik az ég felé az Eiffel-torony, hosszú sétát tettem a Pére Lachaise temetőben, belekóstoltam a francia gasztronómia néhány remekébe, úgyhogy a szokásos és kötelező turistaprogramok kipipálva.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">- Ez dicséretes – lett egyre szélesebb a férfi mosolya -, akkor holnapra már tényleg nem maradt más hátra, minthogy felajánljam magának: megmutatom Párizst úgy, ahogyan azt csak egy párizsi ismeri. Mondja, hogy velem tart!</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="apple-style-span">Miközben az asszony hallgatott, és a férfit nézte, agyában csak úgy száguldoztak a gondolatok. A férfi vonzó volt, az nem vitás. Egyáltalán nem ismerte, fogalma sincs arról, hiszen nem is lehet, megbízhat-e ebben az emberben. Pozsonyi Zsófia, negyvenhat éves tanárnő élettapasztalata és a józan esze azt súgta, hogy mondjon nemet, de a szíve azt mondta, hogy egy álmot követve jött Párizsba, és lehet ez az álom még szebb is, ha elég bátor ahhoz, hogy – egyszer az életben – a szíve szavát kövesse. Így hát a józanság és megfontoltság élő szobra lassan elmosolyodott, és azt mondta: - Örömmel! -, és közben arra gondolt, hogy az életének még egyáltalán nincs vége, sőt, éppen itt az ideje, hogy a sorsa egy kis napfényt csempésszen a hűvös, esős novemberbe, és megmutassa, hogy a tél még nagyon-nagyon messze van!</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJKSlAq2k1dmJSlGdbia7QGOGuzLGOdqnD8X3e1bYgKG-A-LGWofAbXM6oISduFnoilCckYhwEZZfIFJfzc2QCKx4Yq2UIJMcu725j6Mgc-w2Q6lJZpHQgg5265byEOpoTqIr4x_pOy9oD/s1600/230px-Fontaine-Saint-Michel-p1000419.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJKSlAq2k1dmJSlGdbia7QGOGuzLGOdqnD8X3e1bYgKG-A-LGWofAbXM6oISduFnoilCckYhwEZZfIFJfzc2QCKx4Yq2UIJMcu725j6Mgc-w2Q6lJZpHQgg5265byEOpoTqIr4x_pOy9oD/s1600/230px-Fontaine-Saint-Michel-p1000419.jpg" /></a></div><br />
<div style="text-align: center;">Mihály arkangyal szobra a Boulevard Saint-Michel-en</div><br />
<span class="apple-style-span"></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><div style="text-align: center;">* * *<span class="apple-style-span"></span></div></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br />
</div><span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><span style="font-style: italic;">Freya és Ev véleménye:</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><span style="font-style: italic;">"Örültem, hogy a főhősnő idősebb nő volt, és különösen tetszett az évszakok társítása a különböző életkorokkal.<br />
Tetszettek a leírások, a kidolgozott részletek... talán egy kicsit hosszúnak érzem a felvezetést a történet teljes hosszához képest, de ez legyen a legnagyobb baj!"</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; font-style: italic; line-height: 20px;">* * *</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>B.M. Grapes véleménye:</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>"Kedves Katarina!<br />
Csodálatos írás!<br />
Katarinásan melankolikus, részletes, elmélkedő, és a végkifejlett is jó.<br />
Veled együtt sétáltam a Szajna parton, Veled tűnődtem az élet és az évszakok párhuzamáról, Veled szomorkodtam a magányos évek miatt, és Veled reménykedtem, mikor az őszben felkelő nap felolvasztotta jéggé fagyott szívedet, és új remény támadt.<br />
Mert Zsófia Te vagy."</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i></i></span><span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>* * *</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i></i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>Diara véleménye:</i></span><br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>'Kedves Katarina! Elgondolkodtató mű ez, és a maga nemében, a reménykeltő végnek köszönhetően, kedves. Nekem is nagy álmom Párizs...</i></span><br />
<dd class="comment-body" id="Blog1_cmt-6154617081001176897" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0.25em;"><div style="margin-bottom: 0.75em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i> Imádtam az életkorok és az évszakok között vont párhuzamot! Gyönyörűen megfogalmaztad!<br />
Egyetlen óriási hibája van csupán: olvastam volna még! :-D Gratulálok!"</i></span></div></dd><dd class="comment-footer" style="letter-spacing: 0.1em; line-height: 1.4em; margin-bottom: 2em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: -0.25em; text-transform: uppercase;"><span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i><span class="Apple-style-span" style="letter-spacing: normal; line-height: 20px; text-transform: none;"><i></i></span></i></span></dd><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i><span class="Apple-style-span" style="letter-spacing: normal; line-height: 20px; text-transform: none;"><i>Válaszom Diarának?</i></span></i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i><span class="Apple-style-span" style="letter-spacing: normal; line-height: 20px; text-transform: none;"><i>"Kedves Diara!</i></span></i></span><br />
<dd class="comment-body" id="Blog1_cmt-7681440980455147231" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0.25em;"><div style="margin-bottom: 0.75em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>Annyira jól esett a véleményed! Köszönöm! Bennem is megfordult a gondolat, hogy ez esetleg egy hosszabb történet bevezetője legyen, nem kizárt, hogy Pozsonyi Zsófia és Christian Ruen története tényleg éppen hogy csak elkezdődött, és nem bízom az olvasókra, hogyan folytatnák.</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>Köszönöm:-DDD</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i>Katarina"</i></span></div></dd><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 20px;"><i><br />
</i></span>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com5