Egy nyári pillanat - novella

Ezt a novellát egy ma délelőtti séta ihlette. Fogadjátok és olvassátok olyan szeretettel és örömmel, ahogyan én írtam. A Bűnös... folytatása pedig a hét végéig megérkezik:-DDD Addig is kellemes nyaralást, pihenést kívánok mindenkinek!

* * * * *

Egy nyári pillanat

Órák óta úton volt, és most úgy érezte, hogy úton volt eddig egész életében. Már több mint hat órája vezetett, dél körül járt az idő, arra gondolt, jó lenne megállni valahol, ebédelni, pihenni. Tikkasztó volt a hőség, a július már csak ilyen, és ezen nem sokat segített az autó klímaberendezése sem. Egy kis falun hajtott keresztül éppen, amikor meglátta őket – az édesanyát és kislányát, legalábbis feltételezte, hogy anyáról és lányáról van szó.

Az út mellett álltak, próbáltak átkeli az egyik oldalról a másikra. Meglehetősen nagy volt a forgalom, a nő nézegetett jobbra és balra. A kislány elmélyült egy jégkrém elfogyasztásában. Most ... balról jó, de jobbról még egy autó érkezik … lassít, majd megáll, és a sofőr int, hogy szabad az út. A nő óvón átkarolja a kislány vállát, és átvezeti az úttesten. Kezével az autó felé köszönetet int, mosolyog, a férfi arra gondol, biztosan mosolyog a szeme is, bár nem látszik, napszemüveg takarja az arcát. Átérnek az úton, majd elindulnak, az autó néhány pillanatig mellettük halad, majd lassan továbbgurul. – Kik lehetnek? Honnan jöttek és hová mennek? – gondolkodott a férfi, és érezhető vonakodással hajtott csak tovább. A jelenet valóban megejtő volt: a nő kék farmer halásznadrágban és csokoládébarna trikóban, vörös haját hátrafogva, kezét rózsaszín virágmintás ruhában sétáló kislánya vállára téve haladt, s miközben a gyorsan olvadó jégkrémet a szájához emelte, elmosolyodott valamin, amit a gyerek mondhatott. Nevetett a kislány is, a pillanat önfeledt volt, a mozdulatok a közöttük lévő, szeretettel teli kapcsolatot jelezték. A férfi szívében öröm és bánat váltotta egymást: öröm, mert tanúja lehetett ennek a szép pillanatnak, és bánat, mert annyira vágyott arra, hogy ő is részese lehessen végre valami hasonlónak. A harmincas éveinek a vége felé járt már, és határozottan boldogtalan volt. Hiába a karrier, a pénz, a szép autó, a lakberendezési magazinok címoldalára illő ház, ha nem volt kivel megosztani. Ezért inkább úton volt, egy év tizenkét hónapjából tízet biztosan utazással töltött, csak hogy ne kelljen az üres házban ülnie, és magányán keseregnie. Az egymást váltó szállodai szobákban és a tárgyalótermekben, folyamatos pörgés közepette kevésbé volt érezhető, hogy soha nem várja senki. Voltak persze nők, nem is kevesen, akik örömmel beköltöztek volna a házába, az életébe és a szívébe - nem is feltétlenül ebben a sorrendben -, de az a bizonyos igazi, az csak nem érkezett meg. Az, akivel együtt dobban a szív, együtt érez a lélek, akivel öröm együtt lenni reggel, este és éjjel, aki ugyanazt akarja, amit ő, akivel még a kompromisszum is boldogságot ad, akivel együtt végre szülővé válhat, együtt élhetik át a legnagyobb csodát, a gyermekek adta feltétel nélküli szeretetet...

A falucska régen elmaradt mögötte, közben egy kisvárosba ért. Árnyas parkolóhelyet talált, s egy tóparton kellemes vendéglőt. Miközben könnyű ebédjét fogyasztotta, arra gondolt, mennyivel jobb lenne ezt is együtt, mint egyedül. A barátai aranyifjúnak tartották, a nős férfiak titkon irigyelték kicsit, mert arra a szabadságra emlékeztette őket, amelyet picit elveszíteni éreztek, amikor megházasodtak, s a szabadság utáni vágyuk annál erősebb volt, minél kevésbé volt sikeres a párválasztás. Nem tudták és nem is gondolták, hogy mindenét, amije van, gondolkodás nélkül odaadná egy asszony szerelméért, a gyermekek öleléséért. A kávéját kortyolgatva azt számolgatta, milyen messze még a következő város, a következő munka, a következő szálloda, és közben nem tudta kiverni a fejéből a vörös hajú asszonyt és a bájos gyermeket. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy hozzájuk tartozik, hogy a nő hátizsákjában még egy jégkrém olvadozik, amellyel hozzá sietnek, hogy az asszony mosolyából, a kislány nevetéséből neki is jut egy kicsi, azután fizetett, az autójába ült és útra kelt, új utak és új remények felé.