BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 15.

- A francba, hát ilyen nincs! – állt fel Johnson hadnagy az íróasztala mögül, és elindult a kapitányság néptelen folyosóján, hogy egy újabb bögre kávénak nevezett, sárszerű, ihatatlan löttyöt töltsön magának az étkezőben. Éjjel két óra volt, és a férfit lüktető fejfájás gyötörte. Az elmúlt órákat a számítógép előtt töltötte, és megpróbált minél több információt találni az adatbázisokban Rókáról, a bérgyilkosról. Amit talált, nem volt sok, de ez egyáltalán nem nyugtatta meg. Néhány, egy korábbi drogügylettel kapcsolatban elkapott, pitiáner bűnözőtől származó információmorzsával kellett beérnie csupán. The Fox – a Róka – mintha nem is élőlény lett volna. Sokan hallottak már róla, de még senki sem látta, hírneve miatt mégis sokan rettegtek attól, hogy egyszer valaki a Rókát küldi utánuk, mert akinek az elpusztítására a Rókát bérelték fel, biztosan tudhatta, hogy nem ússza meg. Matt is megkereste néhány informátorát, és annyit még sikerült kiderítenie, hogy a Róka egy nőn keresztül tartja a kapcsolatot a megbízóival. Egy fiatal és szép, vörös hajú nőről van szó, és – micsoda véletlen – Kat-et is egy fiatal, szép és vörös hajú nővel látták utoljára. Ezen az összefüggésen gondolkodott éppen, amikor a számítógépből származó halk szignál jelezte, hogy új e-mailje érkezett.

Feladó: thefox@yahoo.com

Címzett: matt.johnson@nypd.gov.usa

Johnson hadnagy, úgy értesültem, hogy a New York-i Rendőrség elveszített valakit, akit maga személy szerint is nagyon hiányol. Ha meg akarja találni és még életben akarja látni Kathryn Taylort, jöjjön 18 órára a Metropolitan Museum of Art parkolójába, és keressen egy fekete Ford Focust, közvetlenül a parkoló bejáratánál. Üljön be a kocsiba, és az ülésen lévő mobiltelefonon nyomja meg az 1-es gyorstárcsázó gombot, így további utasításokat kap majd. Ugye, mondanom sem kell, hogy egyedül jöjjön! Ha csak egyetlenegy zsaru is feltűnik a környéken, maga darabokban fogja visszakapni a nőt!

Matt reflexszerűen a telefonért nyúlt és tárcsázott.

- Akárki is vagy, nagyon remélem, hogy alapos indokkal ébresztettél fel – fogadta a hívást egy igencsak morcos férfihang.

- Most kaptam e-mailt a Rókától – vágott egyből a közepébe Matt. – Próbáld meg lenyomozni, ha kiderül, hogy honnét küldte, leszűkíthetjük a kört, ahol keressük. Maximum két órád van erre.

- Küldd át az e-mailt azonnal – mondta Tom O”Brian, akinek egy pillanat alatt kitisztult a tudata, és agya teljes éberséggel már a lehetséges megoldást kereste. – Matt, én megteszek mindent, de egy e-mailt bárhonnét el lehet küldeni, és informatikusnak sem kell ahhoz lenni, hogy úgy küldj el egy e-mailt, hogy az bejárja az egész világot, mielőtt eljut a címzetthez. Ha ez a Róka nem teljesen hülye az informatikához, tucatnyi szerveren át küldte az üzenetet, és nagyon csekély az esélye annak, hogy megtalálom a kiindulópontot.

- A csekély esély is több mint a semmi – nyomta le a küldés-gombot Matt. – Tegyél meg mindent, amit tudsz, az nekem elég lesz – bontotta a vonalat. Matt elgondolkodott azon, felhívja-e Lauder kapitányt is, majd elvetette ezt az ötletet. Arra gondolt, hogy a kapitány biztosan nem engedné, hogy egyedül menjen találkára a bérgyilkossal, márpedig Matt-nek esze ágában nem volt kockáztatni Kat életét azzal, hogy nem engedelmeskedik az elrablójának, ezért inkább hazaindult. Abban nem hitt ugyan, hogy aludni is tudna, bármilyen fáradt volt is, de otthon összehasonlíthatatlanul jobb volt a kávé, és kényelmesebbek voltak a körülmények ahhoz a gondos tervezéshez, amelyet ez az akció megkövetel.

Alighogy a kávé első cseppjei a kiöntőbe folytak, csengettek Matt ajtaján. Az érkező Tom O’Brian volt, aki hálásan fogadta az aromás kávét, miközben laptopjával az ölében elhelyezkedett a nappali kanapéján.

- Sajnos nincsenek jó híreim – kezdte. – A Róka, akárki legyen is, nem ostoba, és ért annyit az informatikához, hogy legalább húsz szerveren keresztül küldte el neked azt az e-mailt, így az lenyomozhatatlan. Ez a szál tehát biztosan nem vezet sehová.

- Sejtettem – szólt Matt -, de muszáj volt megpróbálni ezt is.

- Mik a terveid? Lauder kapitány elrendelte már a kommandósok akcióba állítását?

- Lauder kapitány nem rendelt el semmit, és nem is fog, ugyanis nem tud erről az egészről, és ez így is marad!

- Mindig makacs és önfejű voltál, barátom – csóválta a fejét Tom -, de ezt most nem csinálhatod egyedül. Túlságosan veszélyes.

- Az lenne túlságosan veszélyes, ha nem egyedül mennék. Amint azt az előbb te is megállapítottad, a Róka nem ostoba, és nyilván azonnal kiszúrná, ha nem engedelmeskednék a diktátumnak. Azt üzente, hogy megöli Kat-et, ha rajtam kívül bárkit is meglát, és semmi kétségem afelől, hogy meg is tenné.

- Nézzünk szembe a tényekkel: Kat élete így sincs biztonságban, ha egyedül mész, sokkal valószínűbb, hogy mind a ketten meghaltok.

- Jó érzés, hogy ennyire bízol bennem – nézett a barátjára Matt. – Nem áll szándékomban megöletni magam, sem kockáztatni Kat életét.

- Azt elhiszem. Van terved?

- Még nincs, és mivel a Róka nagyon körültekintően járt el, valószínűleg kénytelen leszek improvizálni. Te vagy az egyetlen, aki tud az e-mailről, és kérlek, értsd meg, éppen azzal sodornál bajba, ha továbbadnád az információt, ezért nem szólhatsz senkinek!

- Oké, sok szerencsét! – mondta Tom, és az ajtó felé indult. Pontosan tudta, hogy felesleges lenne Matt-el vitatkoznia, de egyáltalán nem állt szándékában hagyni, hogy a barátja egyedül rohanjon a vesztébe. Matt-el ellentétben neki volt terve, vagy legalábbis elképzelése arról, hol lesz és mit tesz ma 18 órakor. Rengeteg bizonytalansági tényező van, sőt, tulajdonképpen csak az volt, de ismerte Matt-et, a képességeit és az elszántságát, és ha valakiről el tudta képzelni, hogy ezt a helyzetet meg tudja oldani, az a barátja, Matt volt, de senkinek sem árt egy kis segítség, a megfelelő helyen és időben – gondolta Tom, és elhajtott.

Nem Matt Johnson hadnagy volt az egyetlen, aki virrasztott ezen az éjszakán. Egy másik férfi is álmatlanul járkált fel-alá lakása nappalijában. Arca megviselt volt, szemei alá árkokat vésett a kialvatlanság és a nyugtalanság. Nagyot kortyolt a whiskyből, amikor a telefonja SMS fogadását jelezte. Anastasia Ridley, Bank of Manhattan, 11520588-55248621-00004587, egymillió dollár, délután 4 óráig – ennyi volt az üzenet. Daniel felhördült, és agyában villámsebesen jártak a gondolatok. – Egymillió dollárt lehetetlen elutalni ma délután 4 óráig – gondolta, és újabb pohár whiskyt töltött. Nem volt ugyan szegény, de vagyonának túlnyomó része értékpapírokban állt, amelyeket nem lehetett egyik pillanatról a másikra felszabadítani, a Kajmán-szigeteken lévő bankszámlához pedig nem férhetett hozzá. Lázasan gondolkodott, majd megkönnyebbülten dőlt hátra, amikor úgy érezte, rájött a megoldásra. – A Corona Tőzsdeügynökségnek vannak olyan számlái az ügyfelek pénzével, amelyeket nem zárolhatott a rendőrség, hiszen akkor az ügynökség nem folytathatta volna a tevékenységét. Ezekről a számlákról simán össze tud szedni egymillió dollárt – a gondolat egészen felvidította. A fürdőszobába indult, hogy ha már aludni nem tud, legalább lezuhanyozik, és felfrissül. A hálószoba előtt elhaladtában az ágyára pillantott, és eszébe jutott, milyen forró pillanatokat élt át azzal a vörös démonnal. Ágyéka megsajdult a vágytól. Sok nővel volt már dolga életében, de egyetlen olyannal sem, mint Natalie, vágyát pedig csak fokozta a nő titokzatossága. – Ha vége lesz ennek az egésznek, komoly ajánlatot teszek Natalie-nak. Ebben a nőben minden megvan, amit egy férfi csak kívánhat, gyönyörű, okos, veszélyesen izgalmas, és 10 millió dollárral a zsebemben bármit megadhatok neki, amit csak kíván – gondolta, és elvigyorodott. Már nem voltak kétségei, nem volt nyugtalan, agyában egy csodálatos jövő álomképei peregtek, legyőzhetetlennek érezte magát, és ez az érzés igazán kedvére való volt.

A vasajtó megnyikordult. Kathryn kinyitotta a szemét, és az ajtón belépő nőre fókuszált.

- Jó reggelt! – mosolygott a nő Kat-re, majd odalépett hozzá, és szabaddá tette a lábait. Kat-nek minden mozdulat fájdalmat okozott, hátrakötött kézzel próbálta ülő helyzetbe manőverezni magát.

- Gondoltam, ideje meglátogatnod a fürdőszobát – segítette talpra Kat-et a nő.

- Valamivel egyszerűbb lenne, ha a kezemet is eloldozná – mondta Kat, mire a nő hangosan felnevetett.

- Igazad van, és meg is teszem, de előre figyelmeztetlek, hogy ne próbálkozz szökéssel, mert abban a pillanatban keresztüllőlek – varázsolt elő Natalie egy pisztolyt a kabátzsebéből. Kat próbált talpon maradni, de ez egyáltalán nem volt könnyű, annyira elgémberedtek az izmai. Nagy nehezen, szökdécselve, elrablójára támaszkodva kívül került a vasajtón. Egy folyosóra jutottak, ahonnét egy másik ajtón egy üres lakásba. Leírhatatlan kosz és elhanyagoltság látszott mindenfelé. Kat-nek nem volt nehéz kitalálnia, hogy egy régóta használaton kívül lévő, talán lebontásra ítélt házban vannak. Ez a körülmény elkeserítette, hiszen nem számíthatott arra, hogy ha valamivel zajt kelt, azt bárki is meghallaná. A fürdőszoba, amibe a nő bevezette, viszonylag tiszta volt, már a körülményekhez képest persze, látszott rajta, hogy valaki úgy-ahogy, de kitakarította. Ablaktalan, szűk helyiség, egy WC-vel, mosdóval és egy rozoga zuhanytálcával. Natalie odakészített Kat-nek szappant, fogkefét és kéztörlőt is. Kat megtisztálkodott, amennyire a körülmények engedték. Szívesen lezuhanyozott volna, de látta, hogy erre a luxusra most nincs lehetősége. Néhány percet töltött mindössze a helyiségben, amikor az ajtó kivágódott, és a nő újra megkötözte a kezeit, szerencsére most nem a háta mögött. Miközben a nő visszavezette a vasajtó mögé, Kat vadul kereste a menekülés útját, de Natalie végig az oldalához szorította a pisztolyt, úgyhogy szökési kísérlet szóba sem jöhetett. Elkeseredetten ült vissza az ágyra, amikor az ajtó újra kinyílt, és Natalie jött vissza, egy tálcán kávét, vizet és kenyeret hozott, mindent műanyag pohárban és tányérban persze, nehogy fegyverként használhasson bármit is. Szó nélkül letette Kat mellé a tálcát, majd kiment, a vasajtó nagy dörrenéssel csapódott be mögötte. Kat megitta a vizet és belekortyolt a kávéba, de az szinte ihatatlannak bizonyult. Mégis megitta, mert a koffein kissé felélénkítette, némi erőt adott, és kitisztult a feje a kávétól. A menekülési esélyeket latolgatta, de rá kellett jönnie, hogy ha kívülről nem érkezik segítség, akkor nem menekülhet. Arra gondolt, mit csinálhat most Matt, milyen kétségbeesett lehet a férfi. Mosolyt csalt az arcára, amikor felidézett egyet-kettőt szép pillanataik közül, és elkeserítette a gondolat, hogy talán soha többet nem látja Matt-et. Eszébe jutott a családja, a barátai, a karrierje, az élete, mindaz, amit eddig megkapott az élettől, és az is, amiben már nem lehet részese, ha nem menekülhet Natalie-tól. Végiggondolta az utóbbi hetek zűrzavarát, és elborzadt attól, hogyan változott meg az élete, hogyan lett sikeres, elismert, kiegyensúlyozott emberből űzött vad és egy valódi rémálom főszereplője. Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el így. – Az egyetlen jó ebben az egész rettenetben az, hogy megismertem Matt-et – gondolta -, és tudom, hogy vele megtaláltam a szerelmet is. Vele sikerülhetett volna, vele boldog lehettem volna! – éppen idáig jutott a gondolataiban, amikor a vasajtó újra kinyílt. Megfeszültek az izmai, ugrásra készen állt, de újra a fegyver csövével találta szemben magát.

- Ebédet hoztam – mondta az ajtón belépve Natalie -, nem akarom, hogy éhezz. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy – vigyorodott el, és ettől egyébként szép arca egészen eltorzult. – Ma este elbúcsúzunk egymástól – mondta, és egy tálcát tett az ágyra -, de előtte még van egy kis dolgod. Elcseveghetsz a hadnagyoddal – vett elő egy mobiltelefont a zsebéből. – Ne próbálkozz semmivel – figyelmeztette -, bár úgysem tudnál semmit mondani, ami veszélyes lenne – adta Kat kezébe a telefont. A hívás kicsöngött.

- Johnson – hallotta meg Kat a férfi fegyelmezett, de feszült hangját.

- Kat vagyok – szólalt meg, és hallotta, hogy remeg a hangja.

- Kat! – kiáltott fel a férfi. – Hol vagy? Jól vagy, nem esett bajod? Nem bántottak?

- Jól vagyok, de nem tudom, hol…

- És ez így is marad – kapta ki Kat kezéből a telefont a nő. – Hallotta a kis barátnőjét, hadnagy – búgott a hangja -, tehát tudja, hogy életben van. Ha azt akarja, hogy ez így is maradjon, kövesse a Róka utasításait, és eszébe ne jusson meggondolatlanul viselkedni! – bontotta a vonalat. Csúfondárosan Kat-ra nézett, majd újra becsapódott a vasajtó, és Kat egyedül maradt a gondolataival.