BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 14.

- Ms. Taylor, félbe kell szakítanom a munkáját néhány percre – lépett be Matt az irodába.

- Valami baj van? – kérdezte Kat, és intett Ninának, aki kisietett a helyiségből.

- Kat, az imént beszéltem Lauder kapitánnyal, és berendelt a kapitányságra. Természetesen küldenek helyettem valakit, aki vigyázz rád addig, amíg vissza nem jövök. Felmerült néhány újabb fejlemény. Lehallgatták Daniel Smith telefonját, és az imént újabb megbízást adott valakinek a meggyilkolásodra, és mellesleg az enyémre is. Bemérték a hívás helyét, most azonnal oda kell mennem, bár nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy bármit is találnánk. Maradj az irodában addig, amíg megérkezik a váltótársam, aki biztonságos helyre visz téged. Amint lehet, kapcsolatba lépek veled.

- Nem lehetne Smith-t most azonnal őrizetbe venni?

- Nem lenne jó ötlet, a megbízást kiadta, valószínű, hogy a felbérelt gyilkos akkor is megpróbálná elvégezni a feladatát, ha a megbízóját letartóztatják, ráadásul nincs közvetlen bizonyítékunk Smith ellen, és ügyvédként egy pillanat alatt kimosná magát a vádak alól. Nem, a közvetett bizonyítékaink alapján egyetlen bíró sem engedélyezné az őrizetbe vételt. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg Smith az egyetlen kapocs a bérgyilkoshoz. Figyeltetjük, lehallgatjuk, de ennél többet még nem tehetünk. Kat, most mennem kell, de bízz bennünk, vigyázunk rád! – nézte Matt Kat-et, és nagyon-nagyon sajnálta, hogy nem ölelheti át, és nem csókolhatja meg, de az irodában nem lett volna bölcs dolog felfedni a kapcsolatukat.

Kat megpróbált a munkájára figyelni, de ez nem nagyon ment neki. Matt távozása után alig több mint egy órával egy karcsú, vörös hajú nő kopogtatott az iroda ajtaján.

- Jó napot, Ms. Taylor, Arnold hadnagy vagyok. Magáért jöttem, hogy biztonságos helyre vigyem. Kérem, jöjjön velem!

- Jó napot, hadnagy – nyújtott kezet Kat a nőnek. – Összeszedek néhány papírt, és máris mehetünk!

Egymás mellett léptek ki az épület alatti parkolóban a liftből. A hadnagy Kat-et egy jelzés nélküli fekete Fordhoz vezette, beszálltak és elindultak. Az autóban menet közben a rendőrségi csatornát hallgatták. Kat gondolataiba merülve bámult ki az autó ablakán, amikor a következőket hallotta a rádióból:

- Figyelem minden egységnek, ismétlem, minden egységnek! A 8th Avenue 5224-ben, az irodaház parkolójában eszméletlenül találták Thomas Owens hadnagyot. A hadnagyot súlyos fejsérüléssel szállították kórházba, nincs kihallgatható állapotban. Owens hadnagy feladata lett volna, hogy az irodaházból egy védőőrizet alatt álló személyt elszállítson. A neve Kathryn Taylor, személyleírása: 167 cm magas, kb. 55 kg, vállig érő barna haj, barna szem, filigrán alkat. Ms. Taylor a Harty, Boone & Smith Ügyvédi Irodából egy magas, vékony, hosszú, vörös hajú nővel távozott, a parkolóból egy fekete Fordban hajtottak el, de az autó a rendszámát sajnos nem ismerjük. A rendőrkapitány Manhattan köré szoros őrizetet rendelt el, mostantól kezdve minden fekete Fordot meg kell állítani és át kell vizsgálni!

- 875-ös vettem! … - 921-es vettem! … - 556-os vettem! – hallatszott a rendőrségi csatornán, majd a nő kikapcsolta a rádiót.

Kat nem akart hinni a fülének! Reflexszerű mozdulattal nyúlt az autó kilincse után, amikor egy pisztollyal nézett szembe.

- Én a helyedben nem nagyon ugrálnék! – mondta a nő, és a pisztoly meg sem rezdült a kezében.

- Kicsoda maga és mit akar tőlem? – kérdezte Kat, és elvette a kezét a kilincsről.

- Ejnye, én ennél okosabbnak gondoltalak! Hát nem nyilvánvaló? – nevetett fel a nő, és Kat meglepődött azon, milyen kellemes hangja van, aztán azon is, hogyan jut eszébe egyáltalán ilyesmin gondolkodni. Stresszreakció – gondolta.

- Maga a bérgyilkos – suttogta.

- Ugye, hogy nem is vagy olyan hülye! – nevetett a nő újra, miközben egy elhagyatottnak látszó parkolóházba kanyarodott. – Persze, ha az lennél, az az idióta Cohen is végzett volna veled!

Kat csendben ült, de agyában száguldoztak a gondolatok. A menekülés lehetőségét kereste, de belátta, hogy semmit sem tehet addig, amíg a pisztoly csöve rászegeződik. Egy pillanat múlva a nőnek mind a két kezére szüksége volt, hogy leparkoljon, Kat ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy a már csak lassan mozgó autó ajtaját kinyitva a betonra vetődjön. Bár megütötte magát, villámgyorsan talpra ugrott, és rohant, fedezéket keresve, amikor a vállába hasító fájdalom lelassította. Odakapta a kezét, és meleg folyadékot érzett az ujjain – a vérét.

- Én a helyedben nem próbálkoznék tovább a szökéssel – hallotta a nő hangját -, különben a következő golyó nem a válladat súrolja majd!

Kat belátta, hogy most semmit sem tehet, megállt, de mielőtt megfordulhatott volna, óriási ütést érzett a tarkóján, és elsötétült előtte a világ.

Matt majd megőrült az aggodalomtól, amikor megtudta, hogy a Kat védelmére kirendelt rendőrt megtámadták, és Kat eltűnt az irodaházból. Lauder kapitány irodájában járt fel-alá.

- Hadnagy, ha így folytatja, lyukat váj a szőnyegembe, de ezzel nem segít senkin – mondta megnyugtatónak szánt hangon a rendőrkapitány. Matt ránézett a főnökére, de nem hagyta abba a járkálást.

- Vaknak és hülyének kellene lennem, ha nem venném észre, hogy a maga aggodalma mögött jóval több van, mint a munkáját végző rendőré – folytatta a főrendőr. - Jól sejtem, hogy személyessé vált a kapcsolata az ügyvédnővel? Nem, ne is válaszoljon – emelte fel a kezét a kapitány -, azonnal le kellene vennem erről az ügyről, ha a tudomásomra jutna ez az információ, márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert ha valaki képes lehet a nőt megtalálni, az maga. Nehezíti ugyan a dolgot, hogy magára is vérdíjat tűztek ki, de én nem olyannak ismerem magát, hadnagy, akit ez a tény megriasztana.

- Köszönöm, uram – nézett hálásan Johnson hadnagy a főnökére.

- Ne köszönje, mert ha ennek az ügynek vége lesz, még lehetnek következményei annak, hogy nem tartotta be a szabályokat.

- Uram, ha ennek az ügynek vége lesz, és Kathryn biztonságban kerül ki belőle, egyáltalán nem érdekelnek majd a következmények.

- Gondoltam – válaszolt Lauder kapitány, és csak nehezen tudott elfojtani egy mosolyt. – De most foglalkozzunk a tényekkel. Mi az, amit tudunk?

- Daniel Smith egy mobilszámot hívott fel, amit bemértünk, és egy elhagyott brooklyni házba jutottunk el, ami körülbelül 20 percnyi autóútra van az ügyvédi irodától. A házban megtaláltuk a mobiltelefont, és egy kártyát is, a Róka felirattal. A Rókáról tudjuk, hogy sokkal veszélyesebb, mint Eddie Cohen volt, de ezen kívül nem tudunk róla semmit, az égvilágon semmit. Ugyanúgy nem tudunk semmit arról a nőről sem, aki Kat-et az irodából elvitte, bár a személyleírása megvan, Nina Richards-al, Kat asszisztensével a rendőrségi rajzoló most próbál fantomképet készíteni. Owens hadnagy eszméletlen, tőle tehát biztosan nem kapunk információkat a támadójáról. A helyszínelők ujjlenyomatokat, DNS-mintát kerestek, de nem találtak semmit, egyetlen hajszálat, vagy töredékes ujjnyomot sem. Röviden összefoglalva: nincs a kezünkben az égvilágon semmi, de semmi, amin elindulhatnánk!

- Azért a helyzet nem ennyire reménytelen – szólt közbe a főrendőr. – Tudjuk, hogy Smith magát is meg akarja öletni, és elképzelhető, hogy Kat-el akarják csapdába csalni. Ha pedig ez így van, akkor Kat-et még nem ölték meg, egyelőre legalábbis biztonságban van.

- És az Úristen irgalmazzon annak, aki bántani próbálja! – nézett Matt a főnökére olyan elszántsággal, amely nem hagyott kétséget a felől, hogy bárkivel, gondolkodás és lelkiismeret furdalás nélkül képes lenne végezni.

Kat nehezen tért magához. Lüktető fejfájás gyötörte, amikor kinyitotta a szemét, és a válla is fájt. Óvatosan megmozdította a fejét, körülnézett, de sokat nem látott, mert sötét volt. Érzékelte, hogy egy ágyon fekszik, csupasz matracon, a kezeit és a lábait összekötözték és az ágyrácshoz kötötték. Amikor megmozdult, megnyikordult alatta az ágy. Próbálta a sötéthez szoktatni a szemét, és így néhány körvonalat már látott. Látta, hogy egy kis szobában van, az ágy, amin fekszik, vasból készült, néhány lépésnyire ajtó, szintén vasból. A feje felett ablak, bedeszkázva, a deszkák között beszűrődött némi fény, de csak nagyon kevés, Kat ebből arra következtetett, hogy éjszaka van, és egy utcai lámpa fényét láthatja. A szobában az ágyon kívül egyáltalán nem volt semmi. Néhány perce nézelődött csupán, amikor a vasajtó kitárult, és elrablója a szobába lépett.

- Felébredtél, Csipkerózsika? – mondta a nő csúfondáros mosollyal az arcán. – Nézd el nekem, kérlek, a spártai körülményeket, de gondolom, nem lepett meg, hogy nem egy luxusszállodában tértél magadhoz!

- Kaphatnék egy kis vizet, kérem? – kérdezte Kat, és hallotta, hogy remeg a hangja.

- Miért is ne? – lépett közelebb a nő, és eloldozta az ágykerethez kötözött kezeket és lábakat. Kat egy pillanatra fontolóra vette, hogy megtámadja a nőt, de amint megpróbált felülni, heves fájdalom hasított a fejébe, és visszahullott az ágyra. – Alighanem agyrázkódás – gondolta.

- Milyen érzékeny kis virágszál vagy te! – gúnyolódott tovább a nő, de segített Kat-nek felülni, és megtámasztani a hátát, majd egy bögrét tartott a szájához. Kat mohón ivott. A nő két tablettát tartott a kezében, Kat felé nyújtotta, aki megrázta a fejét.

- Megértem, hogy nem bízol bennem, de ezek csak fájdalomcsillapítók, nem akarom, hogy fölöslegesen szenvedj – bíztatta elrablója Kat-et, aki elvette a tablettákat. Miután a nő megitatta Kat-et, egy mozdulattal hasra lökte az ágyon, és a kezeit a háta mögött kötötte össze, de az ágyrácshoz már nem kötözte ki, majd távozott. Kat-nek túlságosan fájt a feje ahhoz, hogy gondolkodni tudjon, így inkább pihenni próbált, és erőt gyűjteni egy lehetséges összecsapáshoz és a meneküléshez.

A vörös hajú nő közben kocsiba ült, és egy félórányi autózás után megállt egy benzinkútnál, ahol vásárolt egy mobiltelefont, majd hívást kezdeményezett.

- Igen? – hallotta meg a férfi hangját.

- Hello Daniel – búgta a nő a telefonba. – Nyilván értesültél már a fejleményekről, remélem, elégedett vagy az eddig történtekkel.

- Igen is, meg nem is. Addig oké, hogy a nő eltűnt, de hová lett? Biztosan nem fog beszélni? És mi lesz a zsaruval?

- Feleslegesen aggódsz, darling – mosolygott Natalie. – Viszont most te következel: hamarosan eljuttatok hozzád egy bankszámlaszámot. Arra a számlaszámra kell átutalnod a nőért járó vérdíj felét. A pénz másik fele akkor lesz esedékes, ha a nő és a zsaru is halott lesz. És nem ajánlom, hogy megpróbáld átverni a Rókát!

- Ki az a Róka?

- Róka az, aki nyugodt és boldog emberré tesz téged, de csak akkor, ha nem próbálod meg átverni! Ha megtennéd, kínok kínja között érne a halál! – bontotta a vonalat Natalie, majd a mobiltelefont egy kukába dobta, beült az autóba és a házhoz hajtott. Magában mosolyogva arra gondolt, hogy ez lesz az utolsó, igazán nagy dobása. Tetszett neki ez a Daniel, túl azon, hogy milyen jó volt vele a szex, a gátlástalansága, és az is, hogy láthatóan nem riadt vissza semmitől. Nos, nem gyilkos alkat, hófehér kezeit eddig még megvédte attól, hogy közvetlenül vér tapadjon hozzá, de hát nem lehet tökéletes, és egy családban elég egy gyilkos is. - Különben is – gondolta Natalie – a férfi pénzével nekem sem lesz szükségem többet arra, hogy pénzért öljek. – Benézett abba a szobába, amelyikben Kat-et tartotta fogva, és miután látta, hogy áldozata mélyen alszik, maga is nyugovóra tért.