MOTTÓ:

"OLVASSA, AMIT ÍRTAM, AZ OLVASÁS ÖRÖMÉÉRT! BÁRMI EGYEBET TALÁL BENNE,
ARRÓL ÁRULKODIK, AMIT MAGÁVAL HOZOTT AZ OLVASÁSHOZ."
(ERNEST HEMINGWAY, IRODALMI NOBEL-DÍJAS AMERIKAI ÍRÓ)

"VONZ AZ ÍRÁS, A REJTÉLYESSÉGE, AZ, AHOGY A SZAVAK EGY OLDALON ÖSSZEKAPCSOLÓDNAK, HOGY KÉPET ALKOSSANAK, KIFEJEZZÉK A LÉNYEGET, VAGY CSAK OTT LEGYENEK ÉS MUZSIKÁLJANAK."
(NORA ROBERTS AMERIKAI ÍRÓNŐ)

2010. március 28., vasárnap

BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 7.

- Szóval, mit óhajt, Mr. Smith? – kérdezte Kathryn, amikor belépett Daniel irodájába, és maga is nagyon csodálkozott azon, hogy a hangja teljesen normálisnak hangzott, pedig nagyon félt, és fejében egymást kergették a gondolatok.
- Foglaljon helyet, Kathryn – mutatott a tárgyalóasztal körül elhelyezett székekre a férfi. – Az ötletem már nem is annyira érdekes, egyébként is biztos vagyok abban, hogy egyedül is remekül helytáll majd. Most kaptam egy szörnyű hírt a rendőrségtől, ami biztosan magát is megrázza majd: Tania McLeod-ot ma éjjel meggyilkolták!
- Istenem! – kiálltotta Kat, és esze ágában sem volt felvilágosítani a férfit arról, hogy ő már néhány órával a gyilkosság után tudott Tania haláláról. – De hát mi történik itt?
- Azt talán még senki sem tudja – lépett közelebb a nőhöz Daniel. Kat most örült annak igazán, hogy nem ült le az előbb, mert két gyors lépéssel elhátrált a férfi közeléből.
- És mi lesz most a Corona Tőzsdeügynökséggel?
- Gondolom, kirendelnek egy ügygondokot ideiglenesen a cég vezetésére. Az is elkézelhető, hogy én leszek az – mondta a férfi, és tovább közelített Kat-hez. Kat látta, hogy már nem tud tovább hátrálni, kénytelen volt megállni, és lábát megvetve, bátorságát összeszedve a férfi szemébe nézett.
- Ez a maga számára mindenképpen örömteli fejlemény, nemde, Mr. Smith?
- Hogy mondhat ilyet! – kiáltotta felháborodottan a férfi. – Bár nekem nem voltak régi barátaim az elhunytak, mégis mélyen megrázott a haláluk! Mégis mi okom lenne az örömre? Egyáltalán hogyan feltételezhet rólam ilyesmit?
- Bocsásson meg, Mr. Smith – hajtotta le a fejét Kat. – Nem is tudom, mi ütött belém … a megrázkódtatás … tudja, hogy Ron a legrégebbi, legjobb barátom volt … de most már lassan indulnom kell, ha nem akarok elkésni Mr. Teveral-től – nézett az órájára.
- Semmi baj, megértem – mondta békülékenyen Mr. Smith. – Menjen csak, még van néhány perce, hogy összeszedje magát. Talán egy kávé majd segít, vagy igyon egy pohár vizet.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő, Mr. Smith – mondta Kat, és remélte, hogy hangja eléggé őszintének tűnik, holott legszívesebben tíz körömmel esett volna neki a férfinak. Valahogyan kijutott az irodájába, táskája mélyére süllyesztette Ron levelét, és néhány perc múlva úton volt a Teveral Holding épülete felé.


- A rohadt életbe, ha ez igaz, akkor ő is veszélyben van – átkozódott Johnson hadnagy valamivel 10 óra után, amikor lehallgatta Kathryn üzenetét. Néhány pillanat alatt átgondolta a helyzetet, majd a telefon után nyúlt:
- Kathryn Taylor üzenetrögzítője! Kérem, a sípszó után hagyjon üzenetet, amint lehet, visszahívom! Köszönöm.
- A francba – mondta Matt, és újra tárcsázott.
- Maria, kérem hívja fel a Harty, Boone & Smith Ügyvédi Irodát, és kapcsolja át a mobilomra! – kérte a diszpécsert. Az összeköttetés egy perc alatt létrejött.
- Harty, Boone & Smith! – jelentkezett egy kellemes női hang a vonalban.
- Matt Johnson hadnagy vagyok, és azonnal beszélnem kell Ms. Taylorral!
- Sajnálom uram, de Ms. Taylor nincs az irodában. Óhajt számára üzenetet hagyni?
- Nem óhajtok, viszont azonnal tudnom kell, hogy hová ment!
- Ms. Taylor a Teveral Holding-ba ment, személyesen Mr. Teveral-hez.
- Köszönöm, sokat segített! – bontotta Matt a vonalat.
Először arra gondolt, hogy felhívja a Teveral Holding-nál Kat-et, azután mégis úgy döntött, hogy inkább odamegy, így nem vesztegeti az időt azzal, hogy Kat-et próbálja utolérni telefonon. A Teveral Holding épülete az egyik legnagyobb volt a városban, Matt is pontosan tudta, hol van, és azt is, hogy legalább 20 perc, amíg odaér. Bár nem tudhatta, most fenyegeti-e konkrét veszély az ügyvédnőt, de Ronald McLeod után Tania McLeod halála meggyőzte arról, hogy akárki is áll az ügy – és a gyilkosságok - mögött, az bármire képes lehet, és ha csak feltételezi, hogy Kathryn Taylor tudhat valamit róla, az a nő halálos ítéletét jelenti!

- Nem semmi ez a pasas – gondolta Eddie Cohen, miközben leparkolt a Teveral Holding mélygarázsában, nem messze Kathryn Taylor autójától. – Először megölette Ronald McLeod-ot, aztán azt a szőke ribancot is, de előtte még eljátszadozott vele a motelban. Szó ami szó, én is eljátszadoztam volna vele, kár, hogy nem volt rá lehetőségem – vigyorgott magában. – De ez a másik csaj is jó bőr, talán vele nem kell olyan gyorsan végeznem, mint a másikkal!
Eddie profi volt. Profi bérgyilkos, és büszke volt magára, nagyon. Ő nem élvezetből ölt. A gyilkosságot üzletnek tekintette, és mélyen lenézte, betegesnek tartotta azokat, akik élvezetet lelnek az áldozataik halálában. De – gondolta – az, hogy nem okoz örömet megölni, nem jelenti azt, hogy ne okozhatna némi élvezetet előtte! – a gonosz vigyor ottmaradt az arcán, miközben a mélygarázs liftjét figyelte.

- Köszönöm, hogy eljött, Ms. Taylor – nyújtott kezet Kat-nek Mr. Teveral. – Nagyon örülnék, ha a munkakapcsolat a két cég fúziója után sem szakadna meg közöttünk! – mondta az öregúr mosolyogva, és kikísérte Kat-et az irodájából. Kat a lift felé indulva meglepődve látta, hogy az egyik fotelból Matt Johnson hadnagy emelkedett fel.
- Maga hogy került ide? – kérdezte Kat. – Az üzenetemben arra kértem, hogy a házamban találkozzunk délben, innen éppen oda indultam.
- Ügyvédnő, ha igaz, amit állított, magának fogalma sincs, milyen veszélyben lehet – mondta Matt, és a könyökénél megfogva a lift felé irányította a nőt. – Meggyőződésem, hogy otthon sincs biztonságban. Most be kell jönnie velem a kapitányságra, felveszem a vallomását arról, amit tud, azután pedig valamelyik védett lakásunkban gondoskodunk a védelméről addig, amíg a gyilkost el nem kapjuk.
- Nem hagyom magam megfélemlíteni és bezárni! – tiltakozott Kat. Magával megyek a rendőrségre, vallomást teszek, és a nálam lévő dokumentumok alapján letartóztathatja a gyilkost, ezzel vége lesz ennek a szörnyűségnek, és folytathatom az életemet én is, ahogyan szeretném.
- Nézze, Ms. Taylor, azért ez valószínűleg nem ilyen egyszerű, de vitatkozni ráérünk később is, most az a legfontosabb, hogy bejöjjön velem a rendőrségre! – léptek ki közben a liftből, és indultak el Matt autója felé.
- És mi lesz a kocsimmal? – kérdezte Kat.
- Az autójáért elküldök valakit – mondta Matt, miközben a parkolót figyelte. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy nem érte teljesen váratlanul az a golyó, ami elsüvített a feje mellett.
- A francba, erre nem számítottam – káromkodott Eddie Cohen, és a pisztolyáért nyúlt. Gyorsan kellett cselekednie, amikor meglátta, hogy a nő nincs egyedül, úgy döntött, a borítékot megkeresheti később is, a legfontosabb, hogy a spiné ne hagyja el élve a parkolót, és ha meg kell ölnie a pasast is, hát legyen. Célzott, és lőtt.
Csak Matt csak kiváló reflexeinek köszönhették az életüket. A férfi egy villámgyors mozdulattal belökte Kat-et a legközelebbi kocsi mögé. A következő lövésre már válaszolt, és néhány pillanatig csak a lövések csattanásai hallatszottak, majd beindult a parkoló riasztórendszere, és az épület biztonsági őrei futva érkeztek a helyszínre. Nem messze Kat-éktől kigurult egy fekete Ford, és csikorgó gumikkal elsüvített.
- Jól van? – segítette fel Johnson hadnagy Kat-et.
- Jól vagyok – mondta Kat.
- Akkor most már nem vitatkozik velem tovább, és hagyja, hogy megpróbáljam megvédeni?
Kat csak bólintott, és közben csodálta a férfi higgadtságát. – Hát persze, rendőr – gondolta -, nyilván hozzá van szokva, hogy lőnek rá, de én nem, én egyáltalán nem, és nem is szeretném megszokni! – Hagyta, hogy a férfi az autóhoz vezesse, és elindultak a kapitányság felé.

6 megjegyzés:

Freya írta...

Fantasztikus!! Nagyon érzékletesen írtad meg, magam előtt láttam a történetet, ahogy olvastam :)
Most jön akkor a romantika? ;) :D

Katarina írta...

Freya: most már ideje lenne, szerintem is!DDD Majd meglátom, mit tehetek romantika-ügyben!DDD

Valerin Lanz írta...

Ju, juj, nagyon izgi!!! És ilyen hamar hozni a folytatást...minden elismerésem:):)

Katarina írta...

Valerin: köszönöm, dolgozom a többin! Egyébként a gyors folytatás titka, hogy egy hányós-hasmenős-lázas istennyila futott végig múlt héten csütörtöktől a gyerekeken - és péntektől szolidaritásból én is csatlakoztam hozzájuk -, és ezért nem tudtam dolgozni menni, helyette írtam, ahogyan egy kicsit jobban lettünk. Ma már mindenki jól van, holnaptól újra meló.

Rita07 írta...

Jaj ez is fantasztikus lett! És olyan jó, hogy gyakran van friss! :) Ügyes vagy, csak így tovább!

Katarina írta...

Rita:DDD Köszönöm!