MOTTÓ:

"OLVASSA, AMIT ÍRTAM, AZ OLVASÁS ÖRÖMÉÉRT! BÁRMI EGYEBET TALÁL BENNE,
ARRÓL ÁRULKODIK, AMIT MAGÁVAL HOZOTT AZ OLVASÁSHOZ."
(ERNEST HEMINGWAY, IRODALMI NOBEL-DÍJAS AMERIKAI ÍRÓ)

"VONZ AZ ÍRÁS, A REJTÉLYESSÉGE, AZ, AHOGY A SZAVAK EGY OLDALON ÖSSZEKAPCSOLÓDNAK, HOGY KÉPET ALKOSSANAK, KIFEJEZZÉK A LÉNYEGET, VAGY CSAK OTT LEGYENEK ÉS MUZSIKÁLJANAK."
(NORA ROBERTS AMERIKAI ÍRÓNŐ)

2010. március 26., péntek

BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 5.

Tania McLeod alig ért ki a kapitányság épületéből, amikor megcsörrent a mobiltelefonja.
- Hello édes, hogy ment? – kérdezte egy bársonyos férfihang.
- Azt hiszen, jól! – mondta bizonytalanul Tania.
- Csak azt hiszed?
- Ez a zsaru egyáltalán nem hülye – csattant fel a nő -, így nem lehetek biztos abban, hogy elhitte, amit mondtam, sőt, Kathrynról talán én sem hinném el. Az a nő úgy él, mint egy apáca! Csak a munka és a munka, erkölcsös és megközelíthetetlen.
- Akkor majd meglátjuk, hogyan tovább, mit lép a zsaru, és majd ahhoz alkalmazkodunk! – szólt a férfi és bontotta a vonalat. Taniát megmagyarázhatatlan, rossz érzés töltötte el. – Félek, Istenem, rettegek – gondolta, és villámcsapásként hasított belé a felismerés, hogy ez már régen nem játék, már nem ő irányít, és nem is rajta múlik, mi történhet még!

- Kathryn, de jó, hogy visszajöttél! – ölelte át főnökét és egyben barátnőjét Nina, Kat asszisztense. – Mindannyiunkat megrendített, ami Ronnal történt, együtt érzünk veled!
- Köszönöm – mondta hálásan Kat, és tudta, hogy ez így is van. Ront jól ismerték az ügyvédi irodában, a két cégnek üzleti kapcsolata is volt egymással – bár nem Kat révén, ő nem tartotta jó ötletnek, hogy barátságukat az üzlettel keverjék, így az egyik cégtárs látta el a Corona Tőzsdeügynökség jogi képviseletét. A Corona Tőzsdeügynökség megbízása szépen jövedelmezett, ezért a cégtársak hálásak lehettek – és voltak is – Kat-nek. Ron számára először csalódás volt, hogy Kat semmilyen formában nem akart együtt dolgozni vele, de később megértette, hogy Kat ezzel a barátságukat akarta védeni. Mivel Daniel Smith – a legfiatalabb cégtárs a Harty, Boone & Smith-nél kiváló ügyvéd volt, Ron nem érezte veszteségnek, hogy nem Kat dolgozik a cégével.
- Lássuk, miről maradtam le az elmúlt hetekben – kérdezte Kat, és hálásan fogadta a kávét. Kat az erős kávét szerette, és Nina pontosan ilyenre is főzte. Sok viccelődés tárgya volt az irodában, hogy Kat ereiben tiszta koffein kering, többen ennek tulajdonították legendás munkabírását. Igaz, a 18 órás munkanapokat nem is bírta volna ki a koffeinlöketek nélkül.
- A folyó ügyekről a beszámolót az asztalodra tettem, és próbáltam neked a legalább a mai napot viszonylag üresen tartani, hogy akklimatizálódhass. A „nagyok” – utalt Nina a cégvezetőkre – egy órakor várnak az ebédlőben. Ezért egy kicsit irigyellek – viccelődött az lány -, Jean-Pierre biztosan remekművet alkot ma is! – Jean-Pierre azon luxus egyike volt, amelyet a cég megengedett magának: francia szakács, aki csak a Harty, Boone & Smith cégvezetőit és üzletfeleit, kivételes esetben a kollégákat kápráztatta el gasztronómiai alkotásaival. Egy ilyen ebédre, vagy vacsorára nagy megtiszteltetés volt meghívást kapni, Kat azonban ennek most egyáltalán nem örült. Nem mintha bármi gondja lett volna a cégvezetőkkel, a kapcsolatuk kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapult, de szeretett volna inkább a munkájába temetkezni, így próbálva legalább néhány órára elfelejtkezni Ron haláláról.
- A posta szintén az asztalodon vár, átválogattam, amit lehetett, megválaszoltam. A legsürgősebb a Teveral Holding fúziója a Global Investment-el, Mr. Teveral holnap reggel 9 órakor vár az irodájában – folytatta Nina. Kat elmosolyodott, és tudta, hogy hihetetlen szerencséje van Ninával, mert okos, talpraesett, ügyes asszisztense rengeteg terhet levett a válláról.
- Rendben, köszönöm – mosolygott az asszisztensére, majd egy kis tasakot vett elő a háta mögül. – Gondoltam, ennek örülni fogsz! – nyújtotta át Ninának, aki örömteli sikkantást hallatott, amikor egy tavaszi virágoskert színeiben pompázó selyemkendőt húzott elő a tasakból.
- Kat, ez gyönyörű!
- Örülök, hogy tetszik! Amikor Párizsban megláttam ezt a kendőt, azonnal te jutottál az eszembe, mert pont olyan derűs és színes egyéniség vagy, mint amilyen ez a darab.
Nina örömmel kötötte a nyakába a kendőt, mely nagyon jól állt barna hajához és szeméhez, Kat pedig a kávésbögrével a kezében elfoglalta a helyét az íróasztala mögött. A postát nézte át, és megállapította, hogy Nina – szokás szerint – kiváló munkát végzett. A levelek fontossági sorrendben sorakoztak, a beszámoló pedig lényegre törő és pontos volt. Kat figyelmét egy nagy, sárga boríték keltette fel, amelyet Nina nem bontott fel, mert a címzésben a „saját kezű felbontásra” utalás szerepelt. A feladó neve és címe ismeretlen volt – John Ulrich, és egy postafiók. Kat már nyúlt a levélbontó késért, amikor megszólalt a telefon. A vonalban Mr. Teveral volt, Kat egyik legfontosabb ügyfele, aki – úgy látszik – mégsem tudott másnap reggelig várni a konzultációval. Ettől a hívástól kezdve Kat-nek egy perc szabadideje nem maradt, amikor Nina szólt, hogy indulnia kell a cégvezetőkkel közös ebédre, meglepődve kapta fel a fejét, hogy már ennyi az idő.
- Kat, örülök, hogy visszatért hozzánk – nyújtotta a kezét barátságosan Mr. Harty, a legidősebb cégtárs, és az asztalhoz kísérte Kat-et. Alighogy leültek, már asztalra is került az előétel. – Engedje meg, hogy kifejezzük részvétünket Mr. McLeod halála miatt – folytatta Mr. Harty. – Átérezzük személyes veszteségét, Kat, és ha úgy gondolja, hogy kivenne még néhány napot, majd átütemezzük úgy a teendőit, hogy ezt megtehesse.
- Ez nagyon kedves Öntől, Samuel – mondta Kat -, de erre nincs semmi szükség, arról nem is beszélve, hogy a munkaterápia kifejezetten jót tesz.
- Ezt örömmel hallom – szólt közbe Daniel Smith –, ebben az esetben, kérem, beszéljük meg a Teveral-Global fúzióval kapcsolatos stratégiát!
Kat örült, hogy a beszélgetés a munkára terelődött. Az ebéd végeztével visszament az irodájába, és legközelebb akkor eszmélt fel, amikor este 8 órakor Nina elköszönt és hazament. Fáradtan indult hazafelé Kat is, de ennek örült, mert azt remélte, hogy a fizikai és mentális fáradtság hozzásegíti az éjszakai alváshoz, és az éjszakája nem csak forgolódással telik.

Vakon tapogatózott a villanykapcsoló után. Hajnali 4 óra volt. Egy pillanatig nem értette, miért ébredt fel. – Azt hittem, csak álmodom – gondolta, miközben mérgesen az ajtó felé botorkált.
- Mondja, hadnagy, ha maga nem tud aludni, mindig az én ajtóm előtt köt ki? És ezúttal nem várhatott volna még 2-3 órát, mielőtt felébreszt? – szólt dühösen, mikor meglátta az ajtó előtt Johnson hadnagyot
- Ez nem vicces, Ms. Taylor – mondta Matt, és Kat-et félretolva az ajtóból becsörtetett a házba. – Tania McLeod-ot két órával ezelőtt holtan találták egy motel parkolójában, és nem, nem kapott infarktust, vagy ilyesmit. Megfojtották.
Kat automatikusan a konyha felé indult, és nekilátott a kávéfőzésnek.
- És gondolom maga most azért jött ide, hogy megkérdezze tőlem: hol voltam két órával ezelőtt!
- Pontosan– mondta Matt.
- Két órával ezelőtt az ágyamban voltam és aludtam, és ez addig a pillanatig így volt, amíg maga fel nem ébresztett. És nincs rá tanúm, egyedül voltam, akkor is, most is – tett Matt elé egy bögre kávét, majd egy mozdulattal fel is törölte annak nagy részét az asztalról, ahová a kelleténél kissé erőteljesebb mozdulat következtében kiloccsant.
- Ez bizony baj – mondta Matt -, ugyanis Tania McLeod tegnap az irodámban járt, és elmondta, hogy szerinte maga régóta a férje szeretője volt, és hogy a kapcsolat maguk között meglehetősen ellenségesnek mondható.
- Akkor Tania hazudott – nézett Kat nyugodtan Matt szemébe. – Nos, nem mindenben persze, csak abban, hogy Ron szeretője voltam. Arról kétségkívül igazat mondott, hogy utáltuk egymást.
- Miért?
- Hogy Taniának mi oka volt az utálatra, azt nem tudom. Amióta csak megismerte őt Ron, mindig a törtető cafkát láttam abban a nőben, egy rideg, arrogáns, önző ribancot.
- Azért ez egy kissé erős megfogalmazás – mondta Matt, bár közben arra gondolt, hogy a saját véleménye nem is áll olyan távol Kat-étől.
- Ó, egyáltalán nem! Ha ismerte volna, alighanem maga is így gondolná! Behálózta Ront – őszintén szólva, nem tudom, hogyan és mivel -, beépült a cégébe és félig-meddig át is vette ott az irányítást. Ron imádta Taniát, sohasem csalta volna meg senkivel, velem meg végképp nem, és ebben én sem lettem volna partner. Tania az orránál – vagy minél – fogva vezette Ront. Ha valaha volt közöttünk feszültség Ronnal, az mindig a felesége miatt volt. Ron nagyon a szívére vette, hogy ki nem állhattuk egymást azzal a nővel, de egy idő után tudomásul vette, hogy ez nem változik meg, és nem erőltette tovább a „barátkozást”.
- Ügyvédnő, ha maga ennyire utálta Taniát, miért ne lenne kézenfekvő, hogy köze van a meggyilkolásához is? Azt el tudom hinni magának, hogy Ron McLeod-ot sohasem bántotta volna, de Tania McLeod-ot megölhette maga is!
Kat egy pillanatig meg sem tudott szólalni, azután azt mondta.
- Hadnagy úr, ha lenne bármilyen bizonyítéka arra, amit mond, már bilincsbe verve ülnék a kapitányságon. Nem vagyok köteles eltűrni, hogy gyilkossággal vádoljon, és ha nem vádol meg, vagy tartóztat le, akkor azonnal tűnjön el a házamból!
- Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy maga gyilkos-e, vagy potenciális áldozat. Ha gyilkos, mérget vehet rá, hogy elkapom! – sétált ki az ajtón Johnson hadnagy, és bámulattal adózott Kat temperamentumának, mert azt még a város másik végén is hallották, ahogyan bevágta az ajtót Matt mögött.

9 megjegyzés:

Valerin Lanz írta...

Kedves Katarina!! Nem is tudom, hogy tegezhetlek-e?? Csak most tudatosult bennem, hogy te bizony nem az én korosztályomból való vagy. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy öreg vagy, vagy ilyesmi....na jó, ebből már nem tudok jól kijönni, szóval térjünk át a történetre!! Nagyon szépen köszönöm a díjat, megtiszteltetés nekem!! Én is ajánlanék neked, de látom, hogy már az összeset megkaptad. De az oldalamon van még egy, a Kreatív Blogger, a legelső, szeretném, ha elfogadnád!! Szóval nagyon érdekes a történet! Hasonlít a Rejtélyes nyomozáshoz, de ennek a vége kicsit meglepett. Mag a nő halála is kicsit furi, de biztos, hogy az a pasi volt, akivel Tania telefonon beszélt!! Lehetne képet kérni a szereplőkről?? Gratulálok a gyermekeidhez, és további sok sikert, erőt és kitartást kívánok az íráshoz!!:):)

Katarina írta...

Kedves Valerin! A tegezésre vonatkozó kérdésedet nem is akarom érteni... nagyon szeretném, ha még 80 éves koromban is lenne, aki tegezne (biztosan te is ismered a mondást: tegeződve is meg lehet adni a tiszteletet bárkinek, és magázódva is el lehet küldeni bárkit a francba).DDD
"Ezzel nem azt akarom mondani, hogy öreg vagy, vagy ilyesmi." Remélem is!!!:-DDD Nem, nem érzem öregnek magamat, és nem az a lényeg, hogy kinek milyen számok vannak a születési anyakönyvi kivonatában, sokkal inkább az, hogy ki hány évesnek érzi magát... de hagyjuk a koromat, mert egyáltalán nem érdekes.
A díjat megérdemled, részemről a szerencse és megtiszteltetés, hogy továbbadhattam, és nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy Te is érdemesnek tartasz a Kreatív Blogger-díjra.
Tania halála furi? Milyen értelemben? Gonosz spiné volt, megérdemelte:-D, de még egyáltalán nem járunk a történet végén, sőt, alig kezdődött el.
A képeket még keresgélem, és azért sem teszem fel egyelőre, mert még korántsem jelent meg minden szereplő.
Köszönöm a gratulációt és a jó kívánságokat,szívből kívánom én is Neked, hogy ragaszkodj az íráshoz, mert tehetséges, ügyes vagy, és én is tudom, mennyi örömet okoz az önkifejezésnek ez a formája!

Rita07 írta...

Szia!

Örültem ennek a hosszabb résznek!Nagyon jó fordulat, hogy a feleséget is meggyilkolták!
Ügyes vagy nagyon! Csak így tovább!

Rita07

Katarina írta...

Rita: azért a feleség valószínűleg nem örült ennek ennyire:-)))

Rita07 írta...

Minden bizonnyal... :D

Unknown írta...

Barbara, ez a véleményem: "Még, még, még, még, még! Ennyi nem elég!":D:D;D

Unknown írta...

Bocsi! Katerina!!!

Katarina írta...

Kati:-))) Katarina, ha kérhetem!:-))) Egyébként a véleményedet köszönöm, azon vagyok, hogy legyen még:-)))

Freya írta...

Nagyon jó, egyre izgalmasabb!! És kifejezetten örültem, hogy ez a fejezet hosszabbra sikerült ;)