MOTTÓ:

"OLVASSA, AMIT ÍRTAM, AZ OLVASÁS ÖRÖMÉÉRT! BÁRMI EGYEBET TALÁL BENNE,
ARRÓL ÁRULKODIK, AMIT MAGÁVAL HOZOTT AZ OLVASÁSHOZ."
(ERNEST HEMINGWAY, IRODALMI NOBEL-DÍJAS AMERIKAI ÍRÓ)

"VONZ AZ ÍRÁS, A REJTÉLYESSÉGE, AZ, AHOGY A SZAVAK EGY OLDALON ÖSSZEKAPCSOLÓDNAK, HOGY KÉPET ALKOSSANAK, KIFEJEZZÉK A LÉNYEGET, VAGY CSAK OTT LEGYENEK ÉS MUZSIKÁLJANAK."
(NORA ROBERTS AMERIKAI ÍRÓNŐ)

2011. október 8., szombat

Mitől lesz valaki sikeres író?

-          „Mondd csak, Leo, szerinted mitől lesz valaki sikeres író? – kérdezte.
-          Négy dolog kell hozzá – gurította be Leo a második golyót. – Először is, fiatalság. A fiatalság jó, a fiatalság mesés. Ha az ember meg tud jelentetni egy könyvet, mielőtt a szerző betölti a huszonötöt, nyert ügye van. És ha ennyire fiatal, akkor alighanem még egyedülálló, ami azt jelenti, hogy a magazinokban el lehet helyezni fotókat, amin modellekkel, filmszínészekkel és médiacézárokkal fényképezkednek, anélkül, hogy a férjük vagy a feleségük cirkuszolna. A francba! – A következő golyója átperdült a lyukon és megint kifordult belőle. – Habár a balhét is jól el lehet adni.
Most Jacken volt a sor. Könnyedén begurította a golyóját, miközben Leo, dákójára, mint dárdára támaszkodó harcos folytatta a kiselőadását.
-           A második dolog a külső. A természetes jó megjelenés a legjobb, de mindenféle kiegészítőkkel és kameraállásokkal is sokat el lehet érni. Ó, de kár! … Ha nőről van szó, és rá lehet venni, hogy meztelen fotókat engedjen magáról, remek. Ízléses képekről beszélek, természetesen.
Újra elhelyezkedett az asztal mellett, és újabb golyót küldött az útjára. – A harmadik dolog a kapcsolatok. Ez lényegében bárki, akit ismersz, és gazdag, híres vagy befolyásos. Az általában jobb, ha a szerző maga nem ilyen. Senki sem szereti a felvágósokat.
Leo megpróbálkozott egy kacifántos karambollal, de mellélökött, és majdnem a fehér golyót találta el. Jack az asztal körül körözve keresgélt valamit, amit meglökhetne, az esze máshol járt, és rosszul játszott.
-          Végül pedig ott van a bibi. Ez akármi lehet, bár általában valami szomorú vagy rossz dolog. Korábbi kábszerezés, agyament vallás, szexuális bántalmazás – habár ez már egy kicsit lecsengett. Néha jó a leszbikusság, a férfi homoszexualitás elmegy, de csak módjával. A betegségek isteniek, feltéve, hogy nem fertőző, vagy – hogy is mondják? – csettintett Leo az ujjával.
-          Halálos?
-          Ha nem torzítja el a külsőt. Vicces, de a halálos betegség egészen sikeres lehet, ha a halál egybeesik a megjelenéssel. Persze, akkor egykönyves szerző marad.
Leo kritikus szemmel figyelte, ahogy Jack annyira előrehajolt, hogy szinte ráfeküdt az asztalra. – Ha a kékre mész, a másik dákóra lesz szükséged.  – Leakasztotta a falról, átadta Jacknek, majd folytatta. – Ha nő az illető, tuti siker, ha bevallja, hogy iszonyúan el volt hízva, persze csak akkor, ha már nádszálkarcsú, és hozza a dagi képeket a PR-kampányra. Egen. Ezek az alapvető dolgok: a négy alapszabály: fiatalság, jó megjelenés, kapcsolatok és a bibi. Kitaláltam rá egy rövidítést: Fiam,  MegKapod a Baromi sok pénzt. – Leo felkuncogott. – Ohó, azt hiszem, maszkot kaptál.
De mi van a tehetséggel? Mi van a stílussal? Mi van a szenvedéllyel, a szellemmel és az emberiességgel? Jack megtartotta magának a szavakat. Nem akart hülyének látszani.”

(Robyn Sisman: Jóbarátok, Európa Könyvkiadó, 2002)

Nos, ez is egy vélemény, egy amerikai írónő véleménye, melyben a kérdést könyve író főhőse teszi fel egy irodalmi ügynöknek. Tudom, feltehetően nem mindenben adaptálható a magyar viszonyokra, de úgy gondolom, azért bőven van benne igazság.

Ti mit gondoltok erről?



5 megjegyzés:

Artair McKnight írta...

Szia!
Szerintem ez inkább a színészekre, villalakó sztárokra, énekesekre jellemző. Magyarországon legalábbis. Hiszen nem kell rögtön fotókat küldenünk a kéziratunkhoz csatolva... :-D Meg ilyesmi...

Ab írta...

Szerintem:
jó időben, jó helyen, a megfelelő történettel kell kopogtatni, plusz még kell hozzá a csillagok megfelelő állása is, de a hátszél még ilyenkor is sokat dob az ember esélyein. Magyarországon kábé így.

b.m. grapes írta...

Egyetértek az előttem szólókkal: 1. főleg színészekre... igaz,
2.a hátszél meg köztudottan minden területen, lassan már az utcaseprésnél is, jól jöhet.
3. Jó időben, jó helyen...teljesen igaz.
4. BAROMI KITARTÓNAK, mondhatnám, levakarhatatlannak kell lenni, de csak szolidan,mert szerintem egy folyton nyüzsgő, de tehetségtelen személlyel senki se foglalkozna.
Egyébként én hiányolom, hogy nálunk nincsenek ilyen ügynökök, rögtön a kiadóval kell kapcsolatot keresni. :(

Katarina írta...

Kedves Kommentelők!

Mint írtam, ezt a néhány sort afféle gondolatébresztőnek, vitaindítónak szántam, én is úgy látom, hogy az írónő az amerikai viszonyokat mutatta be ezekben a sorokban.

Kedves Artie!

Tény, hogy nem kell fotókat küldeni a kézirathoz, sem zűrös életrajzot gyártani mindjárt, de az is tény, hogy egy jól eladható író - már akinek a személyisége is jól eladható - sokat dobhat a forgalmazáson, persze, addig oda el is kell jutni.

Kedves Ab!

Örömmel látlak újra:-D
Egyetértek azzal, amit írtál, de azt, hogy milyen írással, ki, mikor van jó időben és jó helyen ... nem tudja senki, én a szerencse-faktort emelném ki, mint legfontosabbat, az esélyek pedig kb. a lottó öttalálatoshoz hasonlatosak (ami, mint tudjuk, egy a negyvennégy-millióhoz:-D).

Kedves Grapes!

Nem vagyok biztos abban, hogy Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökök, lehet, hogy a kiadóknál vannak - ami persze érdekes helyzeteket teremthet. Szerintem is kellene, hogy legyenek, olyanok, akik nyitott szemmel járnak a világban - és még azon is túl: ld. internet -, keresik a tehetségeket, és hidat képeznek az írók és a kiadók között.

Diara írta...

Az írónő karaktere által vázolt helyzet "enyhén" eltúlzott és sarkított.

Egyetértek abban, hogy a "kellő időben - kellő helyen" szituáció igen nagy lökést adhat az induláshoz, a közelmúltban láthattunk is erre példát (mind magyar, mind külföldi viszonylatban. Egy befutott, nagy rajongással övezett témában írni mostanában kifizetődő lehetett. De azért remélhetőleg a végső érvényesüléshez már a tehetségre is szükség van...
A kapcsolatok pedig mindig, mindenhol sokat nyomnak a latban, ahogy a "könyöklés", "kilincselés" is, ám - sajnos vagy nem sajnos - nekem egyik viselkedésforma sem sajátom. :-P Így marad a szerencse... :-P