BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? -13.

Daniel kávé illatára ébredt, és heves, lüktető fejfájásra. Kinyitotta a szemét, de be is csukta rögtön, mert a napfény éles tűszúrásokkal hasogatta a retináját.

- Ébresztő, szépfiú! – hallott egy női hangot, és érezte, hogy lerántják róla a takarót. – Vége a lustálkodásnak, beszélnünk kell! – A férfi óvatosan felemelte a fejét, és újra kinyitotta a szemét, fókuszálni próbált, majd megpillantott egy gyönyörű nőt. Hirtelen bevillant minden, összeállt a kép, ki az a nő, és mi történt az éjjel.

- Legalább a kávét megkaphatom előbb? – kérdezte, majd felült az ágyon, belekortyolt a kávéba, és lenyelte az aszpirint, amit a nő nyújtott felé egy pohár vízzel együtt. - Köszönöm – mondta hálásan.

- Nem tesz semmit – mosolygott rá a nő. – Nem ártana, ha lezuhanyoznál, ugyanis valóban beszélnünk kell, és ahhoz tiszta fejre van szükséged.

- Szóval mégis prosti vagy, Natalie – állapította meg némileg szomorúan Daniel. – Mindegy, bármennyit is kérsz, nekem megérte.

- Hagyd már abba ezt a baromságot! – csattant fel a nő, és cigarettára gyújtott. – Nem vagyok prosti, és nem a tarifámról akarok beszélni veled.

- Hát akkor miről? – csodálkozott a férfi.

- Először zuhanyozz le, utána mindent megtudsz – tuszkolta Natalie a férfit a fürdőszoba felé.

Húsz perccel később a konyhában látta újra Daniel a nőt, amint a kávéját kortyolgatta. A zuhany tényleg segített, a fejfájása is enyhült, és nem győzött csodálkozni azon, hogy milyen gyönyörű a nő, egyáltalán nem látszott rajta, hogy nem alvással töltötte az éjszakát.

- Szóval – kérdezte Daniel -, mi az a fontos megbeszélnivaló?

- Úgy értesültem, hogy van egy kis problémád – fújta ki a füstöt Natalie -, és elképzelhető, hogy én segíthetek rajtad.

- Mégis miről beszélsz? – vigyorgott csúfondárosan a férfi, de a vigyor gyorsan lehervadt az arcáról.

- Kathryn Taylorról beszélek, és arról, hogy Eddie Cohennek nem sikerült megölnie, Cohen viszont meghalt, megölte az a zsaru, aki a nőre vigyáz.

Daniel úgy érezte magát, mintha nyakon öntötték volna egy vödör vízzel, erre a hírre egyáltalán nem számított, és pláne nem számított arra, hogy mindezt egy vadidegen nőtől tudja meg, ilyen körülmények között.

- Oké, ki vagy te, és mit akarsz tőlem!

- Okos fiú – dicsérte a férfit csúfondáros mosollyal Natalie -, értékelem, hogy nem nézel hülyének, és nem próbálsz meg tagadni és hazudozni. Amint már mondtam, én vagyok a megoldás a problémádra.

- Amennyiben?

- Amennyiben összeköttetéssel rendelkezem a legjobb bérgyilkoshoz, az egyetlenhez, aki képes arra, hogy végezzen a nővel akkor is, ha az szoros rendőri őrizet alatt áll. Nem olcsó, az igaz, de kétmillió dollárért vállalja, hogy eltűnteti az élők sorából az ügyvédnőt, és ezzel a rendőrség koronatanúját is.

- Te viccelsz! – vigyorgott Daniel.

- Egyáltalán nem viccelek – emelkedett fel egy gazella kecsességével a székről Natalie. – Ha átgondoltad az ajánlatomat, ezen a számom elérsz – nyújtott egy kis kártyát a férfi felé, és a kijárat felé indult.

- Mondd, Natalie – indult a nő után Daniel -, ami az éjjel történt, az mi volt?

- Mi lett volna – fordult vissza Natalie, és ragyogó mosolyt küldött a férfi felé -, eszméletlenül jó szex, és semmi más.

Ugyanezen a reggelen a város egy másik negyedében Kathryn is ébredezett meglepően nyugodt és pihentető álmából.

- Jó reggelt, drágám! – nyújtott át egy csésze kávét Matt Kat-nek, aki azon gondolkodott, hogy ezt biztosan meg tudná szokni, egy kedves, sármos férfit, aki az ágyba hozza a kávét reggelenként. – Nem gondoltad meg magad?

- Nem – kortyolt Kat a kávéba -, és ideje lenne készülődni is – pillantott az órára. – Nem félek, mert tudom, hogy ott leszel mellettem!

- Bár én lennék ennyire biztos abban, hogy nem eshet bántódásod – ölelte át Matt, és arra gondolt, hogy Daniel Smith lebuktatása talán nem éri meg a kockázatot, de Kat már döntött, és neki mindent meg kell tennie azért, hogy megvédje őt, bármi történik is.

- Kat! Istenem! Annyira örülök, hogy újra itt vagy! Már nagyon aggódtunk érted! – ölelte át Kat-et Nina, az asszisztense. – Az utóbbi napokban semmi sem volt ugyanolyan, mint amikor itt vagy! Hallottunk a gyilkossági kísérletről is, és nem tudtuk, mi történt veled, hiába telefonáltam a rendőrségre, senki nem mondott semmit!

- Nina, én is örülök, hogy látlak! – mondta mosolyogva Kat, és közben megpróbált eljutni az irodájába. – Ő itt Matt Johnsnon hadnagy – mutatta be Matt-et Ninának -, és az a feladata, hogy vigyázzon rám.

- Ó – mérte végig a férfit Nina -, ezt én is el tudnám viselni – mosolygott barátságosan a férfira.

- Hadnagy úr, kérem, foglaljon helyet – intett az irodájában a kanapé felé Kat, majd helyet foglalt az íróasztala mögött. – Attól tartok, nem lesz túl szórakoztató a maga számára az irodámban tölteni a napot.

- Ne aggódjék miattam, Ms. Taylor – felelte udvariasan a férfi -, és kérem, ne zavartassa magát, dolgozzon nyugodtan, majd elfoglalom magam én is.

Kat-nek voltak ugyan kétségei, hogyan lesz majd képes a munkájára koncentrálni úgy, hogy Matt az irodájában ül, de a kétségeit hamar eloszlatta Nina, amikor kezeiben egy valóságos dossziéhegyet egyensúlyozva lépett be a helyiségbe.

- Kat, a Teveral-fúzióval kapcsolatos papírok megérkeztek a bíróságról, néhány hiánypótlás esedékes, ezek a legfontosabbak. Számtalan üzeneted is van, rengeteg visszahívást kell elintéznünk – mondta Nina, és sarkon fordult, hogy az éltető kávét is behozza. Néhány percen belül megérkezett a kávé, és Nina figyelmességét bizonyítandó jó néhány napilap is, Matt-nek, aki hálásan fogadta a törődésnek ezt a jelét. Egy darabig Kat-et figyelte, ahogy telefonokat intéz és elmerül a papírrengetegben, majd figyelmét az újságokra fordította. Kat úgy érezte, hogy csak úgy röpült az idő, amikor dél körül Daniel Smith lépett az irodájába.

- Hello Kathryn – mosolygott a férfi a nőre. Kat-nek végigfutott a hideg a hátán, amikor felnézett, és Daniel jéghideg pillantásával találkozott a tekintete.

- Mr. Smith – mormolta.

- Örülök, hogy látom – lépett beljebb az irodába a férfi, majd megtorpant, amikor észrevette Matt-et.

- Matt Johnson hadnagy – mutatta be Matt-et Kathryn.

- Üdvözlöm – nyújtott kezet Daniel a hadnagynak, de a másik férfi nem viszonozta a gesztust. – Mi dolga van a rendőrségnek az irodánkban?

- Tudja azt nagyon jól, Mr. Smith – mondta nyugodtan Matt. – Ettől a naptól kezdve egyetlen nyugodt pillanata sem lesz, rettegni fog attól, hogy mikor csapok le magára. Előbb vagy utóbb elkapom, és akkor soha többet nem árthat már senkinek. A világ végére is elmenekülhet, bárhol megtalálom!

- Ugyan mi okom lenne a menekülésre – fölényeskedett Daniel. – Nem követtem el semmit, és a kijelentéseit zaklatásnak, sőt, fenyegetésnek veszem, és ha ez megismétlődik, feljelentem, beperelem, és akkor a karrierjének vége, még posztos rendőrként sem fogják alkalmazni!

- Csak figyeljen! – fordult el Matt Danieltől, aki határozott léptekkel elhagyta az irodát.

- Minden rendben? – lépett Kat-hez a hadnagy. A nő minden porcikájában remegett, arcára leplezetlenül kiült a gyűlölet. – Persze – intett, de egyáltalán nem volt rendben. Tudta, hogy nehéz lesz, de el sem tudta képzelni, mennyire szörnyű belenézni annak az embernek a szemeibe, akiről tudta, hogy két ember halála szárad a lelkén, és aki őt is meg akarta öletni. Szeméből kicsordult egy könnycsepp, de erőt vett magán, és figyelmét újra az aktákra fordította. Matt megnyugodva vette tudomásul, hogy Kat nem borult ki nagyon, de egyre inkább úgy gondolta, hogy nem jó ötlet Kat-nek dolgozni járni, ezért kilépett az irodából, keresett magának egy csendes zugot, és felhívta Lauder kapitányt.

Ezekben a pillanatokban Daniel is a telefonért nyúlt, gyorsan beütötte a kis, fehér kártyán található számot. A hívás kicsöngött, felvették, de nem szóltak bele.

- Daniel Smith vagyok. Natalie?

- Igen? – válaszolt a nő.

- Érdekel az ajánlat, az árat is elfogadom. Nem érdekel, ki és hogyan csinálja, de legyen meg végre. És adok még egymillió dollárt, ha a zsaru is meghal.

- Rendben. Ha mondandóm lesz, majd hívlak – bontotta a vonalat Natalie. Danielben fortyogott a düh. Zavarta, hogy semmit nem tud a bérgyilkosról, sem a módszeréről, sem a terveiről, de belátta, hogy nincs más választása, meg kell bíznia Natalie-ban. Zavarba ejtőnek érezte azt is, hogy amikor a nőre gondolt, heves vágy fogta el. – Talán össze lehet kötni a kellemest a hasznossal – gondolta, és azon kapta magát, hogy bármilyen szorult is a helyzete, mégis vigyorog.