BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 12.

Daniel Smith egy, a Corona Tőzsdeügynökséghez közeli bárba ment, hogy enyhítsen egy kicsit az egész napos feszültségén.

– Vodkát, tisztán! – szólt a csaposnak és egy húzásra eltüntette az italt, majd a következőért intett. Pokoli napja volt, és csak arra vágyott, hogy egy kicsit elfelejtkezhessen mindenről. 10 millió kövér dollár lebegett a lelki szemei előtt, de fogalma sem volt arról, hogyan juthatna hozzá. Tudta, hogy most nem tűnhet el, addig semmi esetre sem, amíg el nem tüntet minden rá utaló nyomot. Nem tudta, mi legyen a következő lépés, de azt igen, hogy információhoz kell jutnia, minél előbb. – Tételezzük fel, hogy az a ribanc még él – gondolta -, ebben az esetben nyilván rejtegetik és őrzik valahol. Nem lesz könnyű megtalálni! És azután? Képes lennék ugyan puszta kézzel elpusztítani, de hogyan tehetném meg, amikor engem figyelnek, őt meg őrzik? – ilyen gondolatok jártak Daniel fejében, amikor megszólalt mellette egy szexis, búgó női hang:

- Olyan szomorú egyedül inni! Csatlakozhatok?

A férfi megfordult, és egy némiképp goromba mondat készült elhagyni a száját, amikor meglátta, ki szólt hozzá, és meggondolta magát.

- Miért ne? – mérte végig az előtte álló nőt, aki legalább olyan szexis volt, mint amilyen a hangja. Hosszú, vörös haj, acélkék szemek, piros, fűzőszerű felsőből kibuggyanni készülő mellek, fekete miniszoknyába bújtatott, hosszú, karcsú lábak tűsarkú, piros cipőben.

- Mit innál? – kérdezte Daniel, miközben intett a csaposnak.

- A vodka nekem is jó lesz, jéggel – búgta a nő, miközben felkapaszkodott a bárszékre.

- Prosti vagy? – vágott egyből a közepébe a férfi. A nő meglepettnek tűnt, majd elmosolyodott.

- Most valószínűleg meg kellene sértődnöm, de én inkább értékelem az őszinteséged – mondta. – Nem vagyok prosti. Miért gondolod, hogy egy magadfajta jóképű pasi csak egy prosti érdeklődését keltheti fel?

- Oké, ha nem vagy prosti, akkor mi vagy?

- Nővér vagyok egy magánklinikán.

- Irigylem a betegeket azon a klinikán – nevetett fel Daniel -, de gondolom, ez nem a munkaruhád – vette szemügyre újra, aprólékosan a nő minden porcikáját a férfi.

- Nem, ma szabadnapos vagyok – mosolygott újra a nő, és a kezét nyújtotta.

- Natalie Arnold!

- Daniel Smith – fogta meg a férfi a kinyújtott, kezet, és elnézést kért azért, mert kissé megfelejtkezett a jó modorról.

- Semmi baj – nevetett fel a nő, és kissé közelebb hajolt Danielhez, pont annyira, hogy a férfi érezhesse parfümjének keleties, fűszeres illatát, és még tökéletesebb betekintést kaphasson a dekoltázsába. Közben megérkezett a következő kör vodka is, amit a férfi úgy hajtott fel, mintha vizet inna, Natalie viszont csak apró kortyokat ivott. A bárban közben egyre hangosabb lett a zene, így közelebb kellett húzódniuk egymáshoz, ha hallani akarták a másikat. Natalie egy szál vékony, hosszú cigarettát varázsolt elő táskájából, és szájához emelve várta, hogy Daniel tüzet adjon. A csapos egy doboz gyufát csúsztatott át a pulton. Daniel nem dohányzott, és általában nem is tetszettek neki azok a nők, akik cigarettáztak, de a négy vodka ködén keresztül nézve azt is elbűvölőnek találta, ahogyan a nő vékony, kecses kezében a cigarettát tartotta.

- Folytathatnánk ezt a beszélgetést máshol is – fújta ki a füstöt a nő, és olyan csábítóan nézett a férfira, hogy annak nem is volt más választása, mint feltenni a kérdést:

- Nálad, vagy nálam?

- Nálad! – kígyózott le a székről Natalie, és kart karba öltve sétáltak ki a bár elé, ahonnét egy taxival Daniel 5th Avenue-n lévő apartmanjába vitették magukat. A taxiban összebújtak, a liftben már csókolóztak, a bejárati ajtó előtt hosszú perceket töltöttek el azzal, hogy a nő megpróbálta megtalálni Daniel kulcsát annak nadrágzsebében. Mire túljutottak az ajtó problematikáján, már nem volt kétséges, hogy vad szeretkezésbe torkollik az este. A hálószobáig elszórt ruhadarabok jelezték a pár türelmetlenségét. Daniel minden frusztrációjával együtt kiéhezett ragadozóként vetette rá magát a nőre, Natalie pedig kifejezetten élvezte a férfi hevességét. Danielt többnyire vonzónak találták a nők, és ahogyan az öltöny lekerült róla, kiderült, hogy ádámkosztümben sincs semmi szégyenkeznivalója. Testét gondosan karban tartotta, feszesen domborodó izmokat találtak Natalie kutató kezei, a nő pedig minden férfi álmát testesítette meg, teste törékenynek látszott, de erős volt, szexuális fantáziája pedig kimeríthetetlen. Az aktus után Daniel a négy vodkának, valamint a rendkívül kielégítő szexnek köszönhetően mély álomba zuhant, Natalie pedig nekilátott, hogy felfedezze, milyen titkokat rejthet Daniel otthona.

- Lauder kapitány hívott – tért vissza Matt a fürdőszobába, hogy befejezze a törölközést. – Elmondtam neki, hogy vissza akarsz térni az irodába, és el akarod játszani a csalétek szerepét. Ezt egyrészt ugyanolyan veszélyesnek tartja, mint én, másrészt viszont neki is az a véleménye, hogy sohasem tudjuk elkapni Smith-t, ha nem ugratjuk ki a nyulat a bokorból. Azt tudjuk, hogy jelenleg téged tart a legnagyobb ellenségének, tehát feltételezhető, hogy újra az életedre törne, ha tudná, hol vagy. Ez kockázatos, de ha megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket, meg tudunk védeni téged.

- Én vállalom a kockázatot – indult kifelé Kat hófehér fürdőköpenybe burkolózva. – Már mondtam, hogy nem tudnám elviselni, ha ez a patkány megúszná a legjobb barátom meggyilkoltatását, és azt, hogy az életemre tört. Most nem lesz olyan könnyű dolga, ha újra megpróbálja, mert már felkészülhetünk erre.

- Ez igaz – töltött közben fehérbort két pohárba Matt -, de egyáltalán nem tudhatjuk biztosan, honnan fenyeget majd veszély. Te képesnek tartod Smith-t arra, hogy saját maga próbáljon megölni?

- Én már semmiben nem vagyok biztos. Néhány nappal ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam volna az ügyvédi irodánk legfiatalabb cégtársáról, hogy bármi becstelenséget kövessen el, és mára kiderült, hogy nem csak sikkasztott, de embert öletni is képes volt a pénzért. Látod, hiába dolgozol együtt valakivel éveken át, jó esély van arra, hogy egyáltalán nem ismered mégsem. De hogy a kérdésedre válaszoljak: igen, képesnek tartom Daniel Smith-et arra, hogy öljön.

- Persze azt sem felejthetjük ki a számításokból, hogy nem Cohen volt az egyetlen bérgyilkos a világon, sőt, bérgyilkost találni csak pénz és elszántság kérdése, pénze pedig van, ezt már tudjuk, és az elszántságához sem férhet semmi kétség – kortyolt bele a borba a férfi, és a kanapén magához húzta Kat-et. Kat hálásan simult a férfihoz, és be kellett látnia, hogy a bátorsága korántsem olyan acélos, mint amilyennek szeretné. Az élet nagyon drága kincs, és bízott ugyan Matt-ben, de nem igaz, hogy nem félt, különösen most, amikor úgy érezte, hogy csodálatos ajándékot kapott az élettől a férfi személyében. Kat életében a munka volt az első, a második és a harmadik is, a munkáján kívül a családjának és a barátainak maradt hely az életében. Volt ugyan néhány próbálkozása a férfiak terén, de valami mindig történt, amikor a dolgok igazán komolyra fordultak volna. Most sem tudhatta persze, hogy a veszély és a kényszerű összezártság elmúltával is van-e jövője a kapcsolatuknak, de a szíve mélyén valami azt súgta, hogy ez a férfi más, mint bárki, akivel eddig találkozott, és hogy Matt határozottan megéri a kockázatot. A Kat-et ölelő, töprengő férfinek fogalma sem lehetett arról, hogy milyen gondolatok cikáznak a nő agyában, de a rezgéseik találkozhattak, mert hasonló gondolatok foglalkoztatták őt is.

- Van egy görög taverna kétsaroknyira a háztól – fordult végül Kat felé -, elmehetnénk oda vacsorázni, nem hiszem, hogy különösebben kockázatos lenne.

- Remek – mosolygott Kat a férfira -, de talán nem ártana előbb felöltözni.

Mivel egy tavernáról, nem egy luxusétteremről volt szó, maradtak a farmer-póló kombinációnál. A bejáratnál Matt intett a szolgálatban lévő kollégának, és emlékeztette magát arra, hogy szegény civil ruhás, 12 órán át az autóban rostokoló rendőr biztosan örülne némi harapnivalónak, és talán egy kávénak is.

- Csakhogy újra látlak, fiam – ölelte terebélyes kebleihez egy matróna Matt-et, ahogy beléptek az ajtón. – Ki ez a kislány melletted? – fordult az asszonyság érdeklődve Kat felé.

 - Riona mama, Kathryn Taylor – mutatta be a nőket egymásnak fülig érő vigyorral Matt. – Kat, egész New York-ban nincs még egy olyan hely, ahol ilyen finom, autentikus görög ételeket lehet enni, mint Riona mamánál.

- Az már egyszer biztos! – fogadta örömmel a dicséretet az asszony, és egy félreeső asztalhoz kísérte a párt. Aperitifnek Ouzot kaptak, és az elmaradhatatlan friss kenyér és olíva olaj is megérkezett az asztalra. Riona mama gyertyát gyújtott, majd magára hagyta őket, de csak néhány pillanatra, mert azután az asztalt válogatott finomságokkal pakolta tele: horiatekivel – görög salátával -, tzatzikivel, musakával – rakott padlizsánnal -, dolmadesszel – töltött szőlőlevéllel -, és mézborral. Csendben falatoztak, és egymást nézték a gyertyafényben.

- Kat, ha ennek az egésznek vége lesz – szólalt meg Matt -, szívesen elutaznék veled valahová, mondjuk Görögországba, vagy ahová csak szeretnél. Bőven lesz mit kipihennünk!

- Az fantasztikus lenne! – örült Kat az ajánlatnak, és a férfi optimizmusának, hogy épp bőrrel megússzák mindazt, ami még előttük áll. – Csak már ott tartanánk! – sóhajtott nagyot.

- Fogunk! – nyúlt Kat kezéért a férfi, és úgy nézett a nőre, ahogyan még soha senki. Abban a pillantásban minden benne volt, amihez nem kellettek szavak: csodálat, elismerés, vágy. A vacsorától és a mézbortól kellemesen elálmosodtak, de Matt nem felejtett el vacsorát csomagoltatni a ház előtt őrködő kollégának, aki igencsak hálás volt a figyelmességért. Gyors zuhanyozás után nem volt kérdés, hogy Kat már nem a vendégszobában alszik: egymást átölelve merültek álomba Matt hálószobájában.