BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 11.

- Sajnálom, hogy nem tudtad kipihenni magad – mondta Matt, miközben egy újabb csésze kávét tett Kat elé.

- Sajnálja? – kérdezte Kat, és nagyon igyekezett, hogy még véletlenül se nézzen a férfira.

- Kat, nem gondolod komolyan, hogy azok után, ami közöttünk történt, magázódni fogunk! – mondta Matt, és közben egyáltalán nem értette, mi baja lehet a nőnek.

- Ami közöttünk történt … nos, attól tartok, az tévedés volt, s mint ilyen, egyszeri és megismételhetetlen – vette elő Kat azt a hangját, amit leginkább üzleti tárgyalásokon, vagy tárgyalóteremben használt, és amelyik hallatán egyszer egy kollégája Jéghercegnőnek nevezte el.

- Hogy mi? … Tévedés? – Matt kezdte elveszíteni legendás hidegvérét.

- Igen, tévedés – bólintott Kat. – Sokkoltak az események, rémálmom volt, és egy gyenge pillanatomban elveszítettem az önuralmamat, de ismétlem, ez soha többé nem fordulhat elő.

- Nem? – kérdezte Matt éles hangon, amellyel az üveget is el lehetett volna vágni, és két lépéssel Kat mellé lépett. – Annyira biztos ebben, ügyvédnő? – kérdezte, majd a székből felhúzva magához szorította a nőt és megcsókolta. Kat próbált ellenállni, igazán próbált, de valahogy nem nagyon sikerült. A szíve olyan hevesen dobogott, mintha ki akart volna ugrani a helyéről, fülében vadul dobolt a vér, nyakán lüktetett egy ér, és olyan erővel fogta el a vágy a férfi iránt, hogy a lábai teljesen elgyengültek. Matt hevesen, birtoklóan csókolta, majd finomabbra váltott, ahogyan érezte, hogy csökken Kat ellenállása. Ajkával cirógatta az ajkát, érezte a kávé ízét Kat szájában, és közben a kezei megállás nélkül simogatták a nő testét. A férfi tudta, hogy itt és most, ebben a pillanatban megkaphatná a nőt, és akarta, úristen, mennyire akarta őt! Éppen átcikázott az agyán a gondolat, hogy legalább a nappaliban a kanapéig jussanak el, amikor megszólalt a csengő. Egy pillanatig mind a ketten próbáltak úgy tenni, mintha nem hallották volna, majd lassan elhúzódtak egymástól. Kat arca lázban égett, és nem csak a vágytól. Matt csúfondárosan vigyorogva engedte el, és miközben az ajtóhoz indult, még hátraszólt: - Azt hiszem, a kettőnk dolgát illetően ideje felülvizsgálni az álláspontodat!

- Hogy vagy, Tom, örülök, hogy látlak! – vezetett be a nappaliba Matt egy férfit.

- Kösz, jól vagyok, és nem unatkozom mostanában sem – veregette hátba Matt-et a vendég, és zakóját a kanapéra tette, a notebookját pedig az asztalra. – Ahogy elnézem, a munka kellemesebb része már megint neked jutott – lépett közelebb Kat-hez a férfi, és elismerően nézett végig rajta. – Üdvözlöm, Tom O’Brian vagyok, Matt kollégája.

- Jó napot, Kathryn Taylor – nyújtott kezelt Kat.

- Tudom – mosolygott a férfi, és Kat-nek meg kellett állapítania, hogy Tom O’Brian szürkészöld szemével, szőkésbarna hajával, kisportolt alakjával nagyon vonzó, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy rendőr, bár ugyanez Matt-ről is elmondható.

- Tom az Informatikai Osztályt vezeti nálunk – mutatta be a férfit Matt -, és egy zseni, mert amit ő tud, azt nem tudja senki más. Nincs az a kódolt rendszer, amit ne tudna feltörni, és most nagy szükségünk van erre, mert a Kajmán-szigeteki bank, ahol az offshore cég bankszámlája van, egyáltalán nem volt együttműködő. Mire a bürokratikus utat bejárva rákényszerítenénk a bankot az adatszolgáltatásra, rengeteg időt veszítenénk, márpedig most időből van a legkevesebb.

- Értem – ült le Kat a két férfi mellé.

- Matt barátom erősen túloz – szerénykedett Tom -, de tény, hogy nem is jöttem üres kézzel. Sikerült betörni a bank informatikai rendszerébe, és most gazdagabbak vagyunk néhány fontos információval. Megtaláltam az OTISCH cég bankszámlájának adatait. Az elmúlt két évben erre a bankszámlára 10 millió dollárt utaltak át. A számla feletti rendelkezési jog Tania McLeod-é és Daniel Smith-é volt, azzal a megkötéssel, hogy bármelyikük halála esetén a másikra száll a számla feletti rendelkezés joga, tehát jelenleg Daniel Smith rendelkezik a bankszámla, és az azon elhelyezett pénz felett.

- Két éve? – kérdezett vissza Kat. Mélyen megrendítette, hogy Ront már legalább két éve átverte a felesége. Visszagondolt arra, hogy barátja milyen rendíthetetlenül szerette azt a nőt, milyen boldog volt, amikor feleségül vette, és mennyi hittel dolgozott azon, hogy megteremtse Taniának azokat a luxuskörülményeket, amelyek szerinte megillették. Milyen büszke volt Ron a feleségére, arra, hogy nem csak gyönyörű, de nagyon okos is, és tökéletes partnernek tartotta az élet minden területén. Sokszor emlegette, hogy Taniával mindent megkapott az élettől, amit valaha is remélt, és annyira várta, hogy közös gyermekük is szülessen, mert azzal lett volna igazán teljes az élete. Szegény Ron – gondolta, és bár igyekezett uralkodni magán, szemeit elfutották a könnyek.

- Kat-et érzékenyen érinti ez a téma – magyarázta Tomnak Matt -, mivel Ronald McLeod a legjobb barátja volt.

- Értem … ezt nem tudtam – nézett együttérzéssel a nőre Tom, de közben nem tudta nem észrevenni, hogy Johnson hadnagy tegezi az ügyvédnőt, és mintha abban a pillantásban is jóval több lett volna az együttérzésnél.

- Lauder kapitány kérte, hogy gondolkodj el azon, hogyan tovább – mondta O’Brian a hadnagynak -, bár az elsődleges feladatod az, hogy az ügyvédnő biztonságáról gondoskodj. Sajnos a megszerzett banki információk sem elegendőek ahhoz, hogy letartóztassuk, és eljárás alá vonjuk Daniel Smith-t, és a kétrendbeli gyilkosságra és gyilkossági kísérletre való felbujtást sem tudjuk bizonyítani. Attól tartok, most mennem kell – nézett a csipogójára Tom.

- Nekem van ötletem arra, hogyan tovább – mondta Kat az ajtótól visszatérő Matt-nek. – Daniel Smith túlságosan okos ahhoz, hogy hibázzon, kivéve akkor, ha sarokba szorítjuk. Vissza kell mennem az irodába dolgozni, fenyegetettséget jelentve Smith-nek, így nyilván újra megpróbál majd megölni, vagy megöletni, és akkor elkaphatjuk.

- Neked teljesen elment az eszed? Vagy annyira megtetszett a halál közeli élmény, hogy mielőbb szeretnéd újra átélni?

- Egyáltalán nem ment el az eszem, és ha elkezdesz logikusan gondolkodni, te is rájössz, hogy ez az egyetlen megoldás!

- Én mindig logikusan gondolkodom – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Matt -, és a logika most azt diktálja, hogy nem kerülhetsz Daniel Smith szeme elé!

- Már pedig én nem vagyok hajlandó itt üldögélni, és hagyni, hogy az a szemét gyilkos eltűnjön, és abból a 10 millió dollárból valahol a világ másik felén békésen éldegéljen még száz évig! – jött indulatba Kat, és ahogy volt, farmerben, pólóban és mezítláb az ajtó felé indult, de nem számolt a hadnagy kitűnő reflexeivel. Matt még csak meg sem erőltette magát, ahogy a nő után vetődött. Kat csak azt vette észre, hogy két acélos kar fonódik köré, és egy kőkemény mellkashoz préselődik. – Ne …. – nyílt szóra a szája, de az ellenkezését a férfi heves csókkal fojtotta el, mozdulni sem tudott, és néhány pillanat múlva már nem is akart. Ott folytatták, ahol Tom érkezése előtt abbahagyták, a vágy felszikrázott, sőt, inkább fellángolt közöttük. Kat pólója a földre repült, Matt pólója mellé. Követhetetlenül gyors kezek kapcsolták ki a melltartóját és farmernadrágjának gombját, és szinte észrevétlenül vetkőztették meztelenre. Aztán már csak azt vette észre, hogy a férfi felemeli, és a vendégszobába indul vele, mert az volt a legközelebb. A csókolózást egy pillanatra sem hagyták abba, az oxigénhiány már katasztrófával fenyegetett. Matt annyi időre engedte csak el Kat-et, amíg megszabadult a farmertől és a bokszeralsótól, majd ráborult a nőre, és tovább csókolta, egyre lejjebb haladva a testén. Előbb a nyakán, azután a mellein, a hasán, a combjain, majd a combjai között gyúltak tüzek a férfi csókjai nyomán. Matt felemelte Kat mindkét kezét a feje fölé, így az ívben megfeszült női test teljesen kitárulkozott. Kat szinte eszét vesztette a gyönyörtől, amit a férfi érintése, csókjai okoztak, és amikor már remegett és szinte sírt a vágytól, a férfi beléhatolt. Az egyesülés pillanata maga volt a mámor, egy villanásnyi időre mintha a szívük is megszűnt volna dobogni, majd a férfi lassan megmozdult, és testük a legősibb ritmusra járt, együtt emelkedett és süllyedt. A csúcspontra is együtt értek el, a robbanás egyszerre rázta meg mindkettőjüket. Megsemmisítő erejű pillanat volt.

- Ennyit az egyszeri és megismételhetetlen alkalomról – emelte fel a fejét és nézett Kat szemébe Matt kaján vigyorral az arcán, amikor már meg tudott szólalni. Kat nem tudta eldönteni, nevessen, vagy sírjon-e, végül a nevetés mellett döntött, és hangos kacagásban törtek ki mind a ketten. Kat úgy érezte, mintha az elmúlt hetek feszültségét egyszerre csak elfújták volna, és végre képes volt élvezni ezt a pillanatot, a hozzá simuló férfitestet, a kielégülés örömét, a komódon lévő virágcsokor illatát, a fehér függöny játékát az ablak előtt, amit megtáncoltatott a nyári szellő.

- Nagyon szívesen veszekszem veled bármikor, ha utána ilyen édes lesz a kibékülés – vigyorgott még mindig Matt. Kat válaszul megpróbált belecsípni a fenekébe, ám a feszes domborulatokról szinte lepattantak az ujjai. Éppen azon törte a fejét, hogyan vághatna vissza, amikor Matt felkelt az ágyról, a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül felemelte őt és a fürdőszobába vitte. A zuhany alatt újabb remek lehetőség nyílt arra, hogy további felfedezéseket tegyenek egymás testével kapcsolatban, és már éppen belelendültek volna egy újabb szeretkezésbe, amikor Matt meghallotta, hogy szól a telefonja. Sajnálkozva húzódott el a Kat-től, és remek hátsóját egy törölköző alá rejtve, vizet csöpögtetve magáról a nappaliba indult.