BŰNÖS, VAGY ÁLDOZAT? - 8.

- Cohen – mordult Eddie a mobiljába, mikor létrejött az összeköttetés közötte és a megbízója között.

- Minden oké? – kérdezte a megbízó.

- Semmi sem oké – válaszolt dühösen Eddie. – Maga azt mondta, hogy a nő egyedül lesz, ehhez képest egy pasassal volt.

- És? Ne akarja nekem azt mondani, hogy magának gondot okoz, ha egy ember helyett kettővel kell végeznie!

- Akkor okoz gondot, ha a pasas visszalő, és ez a pasas visszalőtt, nem is egyszer! Szinte azonnal megérkeztek a biztonsági őrök is, lelépnem is nehéz volt.

- Cohen, nagyot csalódtam magában! Úgy látszik, kénytelen leszek erre a munkára egy magánál alkalmasabb bérgyilkost keresni. A magafajtából tizenkettő egy tucat, biztosan nem lesz nehéz olyat találni, aki végre is tudja hajtani a feladatot.

- Csak ne olyan hevesen – Eddie már kiabált -, a végén még kellemetlen meglepetés érheti!

- Engem, Cohen? – nevetett fel a másik férfi. – Ne nézzen hülyének! Természetesen gondoskodtam arról, hogy ha velem bármi történne, a rendőrség azonnal tudja, hol kell a tettest keresnie.

- Ha megölöm, magának már mindegy lesz!

- Eddie, Eddie, miért vitatkozunk? Ha engem megöl, magát elkapják, és a több kilométer-hosszú bűnlajstroma miatt legalább kétezer évet kap. Ha Kathryn Taylort öli meg, szép summa üti a markát, és én is megkapom azt, amit akarok. Azzal nem megy semmire, ha engem fenyeget. Derítse ki, hogy hol van a nő, szerezze meg a dokumentumokat és gondoskodjon arról, hogy a nő senkinek se beszélhessen!

Eddie belátta, hogy megbízójának – bármilyen idegesítő is egyébként – igaza van. Azt ugyan nem tudhatja, hogy Kathryn Taylor most hol lehet, de azt tudta, hol lakik, ezért Kat háza felé indult, arra számítva, hogy előbb vagy utóbb ott biztosan felbukkan az áldozata.

- Helyezze magát kényelembe, Ms. Taylor – kínálta hellyel barátságosan az irodájában Lauder kapitány Kat-et. – Johnson hadnagy már tájékoztatott a lövöldözésről, és arról is, hogy Önnek bizonyítékai vannak a McLeod-gyilkosságokra vonatkozóan. Láthatnám ezekeket a bizonyítékokat?

- Parancsoljon – nyújtotta át Kat Ron levelét és a többi papírt a rendőrkapitánynak. Lauder kapitány körülbelül negyedórán át elmélyülten tanulmányozta a papírokat, azután átadta egy kollégájának, majd fejét csóválva nézett Kat-re.

- Ezek a dokumentumok – bár rendkívül érdekesek – a sikkasztás tényén kívül nem bizonyítanak semmit, sőt, még a sikkasztást sem feltétlenül. A papírokból kiderül ugyan, hogy valaki, vagy valakik a Corona Tőzsdeügynökségtől jelentős, nos, kétségkívül igen jelentős összegeket utaltak át egy Kajmán-szigeteken lévő bankba, egy bizonyos OTISCH nevű cég számlájára, de a cég tulajdonosairól nincs információ, és ez az ügylet – bár nem úgy tűnik, de – akár teljesen törvényes is lehetett. Az átutalásokat valóban Tania McLeod engedélyezte, de arra vonatkozóan nincs bizonyíték, hogy törvénytelen ügyletekből származó pénzről lenne szó.

- Ez azt jelenti, kapitány úr, hogy sem Ronnak, sem nekem nem hisz? – kérdezte Kat.

- Természetesen nem jelent semmi ilyesmit – mondta a főrendőr -, hiszen két gyilkosság és egy gyilkossági kísérlet is történt, és ez azt bizonyítja, hogy Mr. McLeod-nak valószínűleg igaza volt. De bizonyítani nagyon nehéz lesz. Kiindulási alapnak jó mindaz, amit a papírokban találtunk, a Pénzügyi és Számviteli Felügyelettel együtt szakembereinket azonnal kirendelem a Corona Tőzsdeügynökséghez, ők minden egyes könyvelési tételt és ügyletet alaposan megvizsgálnak majd. Ezzel egy időben információt kérünk a Kajmán-szigeteki banktól is erről a számláról, bár ez nem lesz egyszerű. Minden bizonnyal egy off-shore cégről van szó, és azt Ön is jól tudja, hogy ezeknek a cégeknek a tulajdonosi köréről szinte lehetetlen információt szerezni, de ez a mi gondunk. Ennél jelenleg fontosabb, hogy az Ön biztonságáról hogyan gondoskodhatunk.

- Lauder kapitány, higgye el, társasági joggal foglalkozó ügyvédként pontosan tisztában vagyok azzal, mit jelent egy off-shore cég. Az önöknek átadott dokumentumokat még egyáltalán nem volt időm és lehetőségem átnézni, csak Ron levelét olvastam el.

- Ezt nem is vonom kétségbe, ügyvédnő – szólt közbe Lauder kapitány.

- Nincsenek szuicid hajlamaim, és a mai támadás nagyon megijesztett, szörnyű belegondolni abba, hogy az, aki Ronnal és Taniával végzett, most engem is meg akar ölni. De mindenképpen segíteni szeretnék abban, hogy Ron gyilkosa mielőtt rendőrkézre kerüljön!

- Ms. Taylor, megértem az érzéseit és a szándékait is, de mint mondtam, az Ön biztonsága most a legfontosabb. Johnshon hadnagy biztonságos helyre viszi Önt … egy pillanat … tessék, őrmester?

- Kapitány úr, megérkezett a ballisztikai jelentés. A lövöldözés helyszínén maradt töltényhüvelyek egy olyan fegyverhez köthetőek, amit két évvel ezelőtt egy Edward Cohen nevű bérgyilkos által elkövetett gyilkosságnál használtak. Bár azt a gyilkosságot – és több másikat is - rábizonyítottuk Cohenre, elkapni a mai napig nem sikerült.

- Edward Cohen? – nézett Kathryn kérdőn a rendőrkapitányra.

- Ms. Taylor, ha Cohen vadászik magára, akkor nagyobb a baj, mint hittük. Ez a tény arra is utal ráadásul, hogy Cohen megbízója biztosra akar menni. Cohen az egyik legveszélyesebb bérgyilkos, aki valaha a látókörünkbe került. Ügyvédnő, ettől a pillanattól kezdve Ön egyetlen percre sem maradhat egyedül. Johnson hadnagy gondjaira bízom magát – nyomta meg telefonja gyorshívó gombját Lauder kapitány -, és a saját érdekében kérem, hogy mindenben kövesse a hadnagy utasításait!

- Úgy látszik, nincs más választásom – mondta mérsékelt lelkesedéssel Kathryn, és el sem tudta képzelni, hogyan alakul mostantól az élete, hogyan végezheti például a munkáját. Milyenek lesznek a mindennapok összezárva egy vadidegen emberrel, akinek az a kötelessége, hogy – némi túlzással – még a zuhany alá is elkísérje. És egyáltalán: meddig tarthat ez az őrület, ez a rémálom?

Eddie Cohennek semmilyen problémát nem jelentett bejutnia Kathryn házába. A riasztórendszert néhány mozdulattal kiiktatta, a zárat kinyitotta, és már ott is állt a nő nappalijában. Körülnézett, és megállapította, hogy Katrhyn remek ízléssel rendezte be a házát. A ház elegáns volt, de otthonos is egyben, Eddie simán el tudta képzelni, hogy egy ilyen házban éljen egy gyönyörű nővel és néhány huncut gyerkőccel. Oh, igen, Eddie, a bérgyilkos, a lelke mélyén javíthatatlan romantikus volt, és pontosan ugyanarra vágyott, amire minden ember: boldogságra, szeretetre, családra, és ezt egyáltalán nem tartotta összeegyeztethetetlennek a „munkájával”. Azzal a munkával, amivel már egyébként is tele volt a hócipője. – Ez lesz az utolsó megbízás, utána kiszállok végre – gondolta, miközben körbejárt Kathryn házában, benézett a fürdőszobába, azután a hálószobába, a szekrényekbe. – Dögös – gondolta, miközben a nő fehérneműit nézegette. – Pont így képzeltem el, egy ilyen apró, szexis, csupa csipke bugyiban és melltartóban – forgatta a kezében a halvány krémszínű, ibolyamintás selyem alsóruhát, és közben elképzelte, mi mindent tesz majd a nővel, amikor a kezei közé kaparintja. A vágy egészen elragadta, csalódottan dobta le a földre a bugyit, amikor meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó.

- Nem fog sokáig tartani, ígérem – szólt hátra Kathryn Matt-nek -, talán főzhetne egy kávét, amíg összeszedek néhány ruhát.

- Oké – indult a hadnagy a konyhába, Kat pedig arra gondolt, hogy gyorsan lezuhanyozik és átöltözik, mielőtt összepakol. Lendületes mozdulattal nyitott be a fürdőszobába, majd a rémülettől sikítani sem tudott, amikor egy férfi megragadta, és egy kést szorított a nyakához.

- Maradj csendben, baby, és nem lesz semmi baj – suttogta a fülébe a férfi, és a fürdőszoba tükrében látszott, milyen hátborzongatóan vigyorog.  – Most lemegyünk, és én elintézem azt az idióta zsarut, aztán majd eljátszadozunk egymással egy kicsit.

- Kérem, ne bántson! – suttogta Kat, miközben Eddie Cohen kivonszolta a fürdőszobából, le a lépcsőn, egészen a nappaliig.

- Ez gyorsan ment! Látom, maga nem az a fajta nő, aki a fél életét a tükör előtt tölti!– mondta Matt, és hátrafordult. Eszébe sem jutott, hogy a zakója alatt lévő pisztolyért nyúljon, amikor meglátta a szorongatott helyzetben lévő Kat-et.

- Ez könnyebb lesz, mint gondoltam – szólalt meg Eddie. – Lassan vedd elő a fegyveredet és csúsztasd ide a padlón, különben elvágom a nő torkát! – nyomta oda a kést Kat nyakához úgy, hogy egy karcolás nyomán kiserkent a nő vére. Matt a pisztolyáért nyúlt. Kat közben úrrá lett a bénultságán, és tudta, hogy csak egyetlen esélye van. Egyik tűsarkú cipőjével teljes erővel rátaposott Cohen lábára, majd amikor a meglepett bérgyilkos fájdalmában meglazította a szorítást a nyakán, kifordult a halálos ölelésből. Matt azonnal lőtt, és nem hibázott, a  bérgyilkos holtan zuhant a nappali szőnyegére. A hadnagy azonnal a remegő nőhöz lépett, és az ölelés ösztönös, természetes következménye volt a halálos fenyegetettséget követő sokknak. Matt szorosan a karjaiba zárta Kat-et, aki hálásan simult a férfihoz. Néhány pillanatig egyikük sem gondolkodott, csak egymás megnyugtató közelségét élvezték, a biztonságot keresték. Rövid idő múlva Matt a mobiljáért nyúlt, és beszámolt főnökének a történtekről.